Jöjjön először a kisebb meglepetést okozó nagyobb kocsi,
a Hyundai új aduásza, az i40 wagon. Kombi, tehát Magyarországon nem is lehetne
sikeres, konzervatív polgárként nem kedveljük a puttonyos modelleket, mégis...
fogadni mernék a középkategóriás Hyundai-ra. Több okból is kifolyólag.
Először is mert jól néz ki. De baromira! Mint egy Honda Accord Tourer, csak egy
kicsit még jobban. Drasztikus, merész ívek, élek és egyenesek állnak össze
szerves egésszé, vonzó, dinamikus autóvá, európai divatcikké. A metszett
fényszóró hatalmas darabot hasít ki a nyújtott karosszériából, miközben kacskaringózó
nappali fényét az Audik is megirigyelnék, a hatszögletű hűtőrács meg - hamm -
bekap. A tetővonal kupésan lejt, az övvonal sportosan emelkedik, miközben a far
praktikusan ér véget, a nehéz ötödik ajtó mögött 553 literes poggyásztér tárul
fel. Nem akármilyen szolgáltatásokkal.
A magasabb felszereltségi szintekhez extraként vagy szériaként kapható
elválasztó és rögzítősín rendszer nagyon ügyesen szeparálja a csomagjainkat,
fogja, tartja és rögzíti azokat. Alap mellette a rakteret az utastérről
leválasztó biztonsági háló és az egyetlen kézmozdulattal kezelhető csomagtér-roló,
de ennyi - bőven - elég is a hátsó traktusról.
Mindenesetre azt már tudjuk, hogy az i40 wagon nemcsak szép, hanem praktikus
is, ám most elárulok egy újabb érvet mellette: tágas. Na ja, 4770 mm hosszú,
1815 mm széles, tengelytávja pedig 2770 mm, mitől lenne hát szűk?! Tágas (minden
irányban) és kényelmes, persze egy fullos modellt kaptunk, elektromosan
mozgatható, fűthető és szellőztethető ülésekkel, pazar felszereltséggel. Gyakorlatilag
minden benne van, minden, mi szem-szájnak ingere, talán annál is több, s alig
néhány tételért - például az autóból koncerttermet varázsoló Infiniti audio
berendezésért vagy a varázslatos hangulatot varázsoló panorámatetőért - kell
némi extra lóvét csengetni. Bevállalnám sajátként vagy cégesként egyaránt, s
elutaznék vele Budapestig, Frankfurtig vagy akár a világ végéig, zokszó nélkül,
minimális túlzással.
A pozitív összkép részeként az 1,7-es dízelmotor is felsorakozik, egyúttal újabb
érvként az i40 wagon elfogadása, netán megvásárlása mellett. „Csak" 136 lóerős,
ráadásul ez az erősebb, a rövid tesztút alatt mégis meglehetősen meggyőzően
viselkedett. Csendes, nyomatékos (csúcsnyomaték 325 Nm/2000-2500 f/p-nél), és
egyáltalán nem gyenge az autóhoz, habár az i40-es - 1495 kg-os tömegével - nem
tartozik a könnyű személyiségek közé A hatfokozatú manuális váltóval
optimálisan kihasználható az ereje, anélkül, hogy túl gyakran kéne hozzányúlni
vagy pörgetni az erőforrást. A tényleges fogyasztásáról egyelőre nem
nyilatkoznék, a gyár - mindenesetre - 4,6 litert ígér 100 kilométerenként. Az opcionális
hatfokozatú automata váltóval ennél egy kicsivel több gázolajat (5,6 litert)
igényel a Hyundai, míg a gyengébb (115 lovas) 4,6 litert fogyaszt a kombinált
ciklus során. Ez természetesen fürgeség terén is lemarad a kipróbált 136
lovashoz képest, 12,9 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, szemben amaz
10,6-os adatával. A további két választható benzinmotor szintén hasonló tudású,
135, illetve 177 lóerős teljesítményszinttel, 11,6-os vagy 9,7-es gyorsulási értékekkel.
Előbbivel egyébként az 1,6-os, utóbbival meg a 2 literes GDI büszkélkedhet.
Mindez akár elég lehetne a sikerhez, ám a Hyundai biztosra megy, komoly
akciókkal és szolgáltatásokkal célozza meg a flottás és nem flottás vásárlókat.
Mi viszont most ugrunk egyet, ezen információkért keressék fel inkább a
kereskedéseket vagy a Hyundai weboldalát, hadd következzen immár a Veloster. Ez
a nem is tudom, hogy miként jellemezhető; morbid, profán, szellemes és
csúcsszuper koreai játékszer, csodakupé vagy épp sportkocsi. Még a halállal is
dacol, egyenesen kifog rajta, hogy tudnám én akkor egyszerűen megírni, hogy
micsoda, még mindig rajta gondolkodom, múlt kedd óta. Háromajtós ferdehátú vagy
kupé, egyszerűen jópofa és fiatalos, de baromira - már megint. Ja, és kihagytam,
hogy dinamikus, legfőképpen talán dinamikus, sportos. Egészében és részleteit
tekintve egyaránt, a motorháztető levegőnyílásaitól kezdve, a majdnem teljes
üvegtetőn át, a középen kivezetett ikerkipufogókkal bezárólag. Ha az i40 kéne,
akkor ez ötször inkább kéne, s remélem, nem a kapuzárási pánik beszél belőlem.
Zseniális a formája, pedig nem az a tipikus szimmetrikus szépség, az egyik
oldala gyökeresen eltér a másiktól. Bal oldalon igazi kupé, egyetlen nagy
méretű ajtóval, a jobb oldalon viszont, mint egy családi gép, két rendes ajtóval,
egy hosszúval és egy röviddel. Így viszonylag könnyű a beszállás hátra, nem
mintha ez lenne mindenkinek a lényeg, de mégis előfordulhat. A helykínálat?! A
tengelytáv 2650 mm, vagyis nem kicsi, a tetőív viszont erősen lejt az ugyanígy
emelkedő övvonallal szemben. Vagyis elmegy, még nem vészes, és amúgy sem
lényeg, sokkal fontosabb ennél a bal egy, meg a modern design és az első
osztályú felszereltség.
A bal egy a lényeg! Mondom ezt úgy, hogy Veloster sportkocsinak tulajdonképpen
kifejezetten gyenge. Csak egyhatos, „csak" 140 lovas (egyébként egy 1,6 literes
szívó benzinestől ez kifejezetten bravúros érték), „csak" 9,8 másodperc alatt
gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, és „csak" 201-gyel tud menni. A futómű ugyanakkor
kőkemény, ezért úgy kanyarodik, ahogy meg van írva a nagykönyvben, precíz a
kormánya, erős a féke. Úgyhogy simán „kibírja" majd az erősebb motort, de így
is élmény, megfiatalodik tőle az ember. Legalábbis lélekben és autóban. Szóval
kéne, de még mennyire, akár ennyiért is - 5.999.000 forinttól. Változik a kép, a Hyundai-ról
kialakult imázs, nem akárhogy, rohamosan, nem semmi ez a modelloffenzíva. 2011
- a Hyundai éve. Nem kizárólag a koreai naptár szerint.
