|
2003-ban ünnepelte 50-ik születésnapját Amerika kedvenc sportkocsija, a Corvette, amely úgy tűnik, a kor előre haladtával egyre jobb formába lendül. Első megjelenése óta 1.2 millió példányt adtak el belőle, napjainkban pedig már az hatodik generáció rója a kilométereket. Az Európában is ismert, de igazából az USA-ban rendkívül népszerű sportkocsi sikersztorija 1952. június 2-án indult, amikor Harlow Curtis (GM elnök) és Thomas Keating (Chevrolet Általános Igazgató) zöld utat ad az EX-122 prototípus sorozatgyártásának.
Első generáció - Covette Cl
Az 1950-es évek elején a GM vezetői éppen egy
új koncepciójú roadster megalkotásán törték a fejüket, amely nemcsak az
országúton, de a versenypályán is sikereket érhet el, amikor Harley
Earl a General Motors vezető designere letette eléjük az asztalra papíron a
Corvette rajzait. A tervek elfogadása után 1953. januárjában már a közönség is
megismerkedhetett a nyitott sportkocsival, az első teljesen kész
sorozatgyártású modell pedig már június 30-án legördült a szerelőszalagról.

A
gyönyörű formájú roadster igazi ragadózóként meresztgette króm hűtőmaszk-fogait
a közlekedőkre, hátul azonban az elegancia dominált. A kétszemélyes utastérben
a műszerfal szimmetrikus kialakítású volt, de nem emiatt volt a Corvette mérföldkő
a sportkocsigyártás történetében. Ez volt az első üvegszálból készülő
karosszériás "production" autó, amely anyag a súlymegtakarításon
kívül nagyobb szabadságot engedélyezett a formatervezőknek is.
A könnyű
kétülésest elsőként egy "Blue Flame" hathengeres repítette az országúton, később a "small-block"nak becézett V8-asokat (4.3, 4.6, 5.3
liter) is lehetett választani. Egyébként a "repítette" jelző egyáltalán
nem túlzás, hiszen 7 másodpercen belül felgyorsult 0-100 km/h-ra. A 1962-ig
csak kisebb módosításokkal gyártott 'Vette összesen 69015 példányban kelt el a
világon.
Második generáció - C2
A következő szériáért már Bill Mitchell volt
a felelős, akinek az az ötlete támadt, hogy egy veszélyes tengeri ragadozó, a
cápa felépítését, sziluettjét adoptálja az új Chevrolet megrajzolásához. Az
erősen ék alakú, különleges, Coupeként is megrendelhető forma "Sting
Ray" néven vált ismerté. Technikailag nagy előrelépést jelentett a hátsó
független kerékfelfüggesztés, amely kiváló vezethetőséget, bolond-biztos
menettulajdonságokat garantált.
Ebben a sorozatban a "small-block"
motorok mellett megjelent két hengerűrtartalommal a legendás
"big-block" erőforrás is, amelynek a csúcsváltozata 450 lóerős volt,
és kevesebb, mint 5 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/h-ra álló helyzetből.
Forgalmazását 1967-ben fejezték be, 5 éves pályafutása során 117 ezer darabot
adtak el belőle.
Harmadik generáció (C3 1967-1982)
1965-ben két Mako Shark II nevű, a Corvette alapjaira épülő koncepció
alaposan megdöbbentette a világot különleges megoldásaival (kormány, hátsó
spoiler, lökhárító). Noha ezek a "látomások" nem jellemzik a '67 -től
forgalmazott 3. generációt, a formatervező David Holls megtartotta a show-autó
kontúrját. Az emberek egy Coca-Cola palackhoz hasonlították a formáját, így is
vonult be a Corvette történelembe: a "kólás üveg alakú".

A
"T-bar" tetővel felszerelt kupé és az 1976-ig gyártott kabrió
(Convertible) korának páratlanul kedvelt autója volt, hatalmas motorjaival
(7.4 literes "big block" -
egy henger mérete 930 cm3 volt)
és biztonsági fejlesztéseivel közel 550 ezer darab készült a St. Louis-i
gyárban.
Negyedik generéció (C4 1983-1996)
1981-ben a gyár elköltözött Missouri államból,
a 3. kiadás utolsó példányai már Kentacky-ban, egészen pontosan Bowling
Greenben készültek, ahol jelenleg is folyik a Chevrolet Corvette-k összeszerelése.
A kis késéssel, 1983-tól forgalmazott 4. kiadás gyökeresen szakított elődjei
nek feltűnő karosszériájával, Jerry Palmer designer a 80-as években beköszöntött
racionális gondolkodásmóddal tervezett autót. A szélcsatornában született,
letisztult vonalvezetésű modell hihetetlen alacsony magasságával és a hátsó
panoráma szélvédőjével mégis mindenhol magára irányította a figyelmet.
1986-ban pedig, 10 év után ismét útjára indult a nyitott változat is, és annak
ellenére, hogy 5 ezer dollárral drágább volt a kupénál, sikeresebb lett annál.
Ekkor már nemcsak a jobb súlyelosztásra, kisebb menetkész tömegre vagy a
kezesebb viselkedésre figyeltek a tervezők, hanem megjelentek az aktív
biztonságra és a környezetvédelem re felügyelő rendszerek. 1987 -tói ABS, 1992-től pedig menetdinamikai stabilizátor járt az
Corvette-khez, a ZF fejlesztésű hatfokozatú kézi váltó pedig alacsonyabb
fogyasztást eredményezett. A hosszú motorháztető alatt is jelentős változások történtek: az 5.7 literes V8-as 1985-ben Bosch
befecskendező rendszert kapott. Folyamatos frissítésekkel egészen 1996-ig
életben tartották a C4-est, majd 1997-ben a Detroit-i Autószalonon bemutatták
a következő változatot.
5. generáció (C5 1997-)
Az utolsó előtti Corvette a kendőzetlen
teljesítmény és a nagyobb vezetési élmény jegyében készült, rögtön háromféle
karosszéria-variációban. A kupén és a kabrión túl, 1999-től "hardtop"
változat is választható, mindegyikben teljesen alumíniumból készült 5.7 literes
V8-as (LS1) lapul. Az optimalizált súlyelosztás miatt a 344 lóerős erőforrás
az első tengely mögé került, a 483 Nm-es nyomaték 6 fokozatú manuális, vagy 4
fokozatú automata váltón keresztül jut el a hátsó kerekekhez. 4.7 másodperces
gyorsulási adatával (0-100 km/h) joggal követelt magának helyet a
szuper-sportkocsik között, néhány különleges technikai megoldása pedig egyenesen
a jövőbe mutatott.
A fontosabb visszajelzők figyeléséért például nem volt
muszáj elvenni a tekintetünket az útról, hanem az adatok megjelennek a
szélvédőre vetítve (Head-up Display). Mivel azonban ez már a 21. század
amerikai autója, rendkívül fontos szempont volt a kényelem is: mindent
elektronika mozgat, személyes beállításainkat memória őrzi, a csúcsminőségű
hi-fi-t pedig a Bose készítette.
Az 50 éves évfordulóra egyedi kivitelű, korlátozott
számú modell is készült, amely az extra külső- és belső megoldásain túl
szenzációs "Magnetic Selective Ride Control" nevű felfüggesztésével
emelkedett ki a hétköznap autók sorából.
|