A legmegszállottabb, legfanatikusabb rajongók csak
és kizárólag az eredetire esküsznek. A fiúk, férfiak általában a John Cooper
Works verzióról álmodoznak, a nőknek pedig a piros jön be leginkább, meg a kék,
a sárga és a kabrió, szóval mindegy, a lényeg, hogy Mini legyen. S így megy ez
már lassan ötven éve.
Talán még a Törökországban született, de görög származású, később lovaggá
ütött, a barátai által egyszerűen csak „A Görög Istennek" becézett, Sir Alec
Issigonis (teljes nevén: Alexander Arnold Constantine Issigonis) sem gondolta
volna, hogy legújabb terve, kisautója ekkora sikert fog aratni. Vagy mégis?
Alighanem a válasz az igen! Mikor Leonard Lord, a British Motor Company elnöke
1965 végén felkérte Sir Issigonist egy teljesen új, innovatív autó
fejlesztésére, a görög pontosan tudta, hogy „mi kell a népnek". A BMC összes
eddigi modelljénél kisebbet tervezett,
négy személynek kényelmes utastérrel, használható csomagtartóval,
fronthajtással. A motort viszont csak le kellett emelni a BMC raktárainak
polcairól.
7 hónappal az első instrukciók kézhez kapása után, „A Görög Isten" és két
prototípus már készen is állt az első tesztútra, így meginvitálta Leonard
Lordot egy kis autókázásra. A BMC vezére örömmel elfogadta a szíves meghívást,
persze, ekkor még nem tudhatta, hogy mire vállalkozik: a versenyzői hajlammal
megáldott Sir Alec Issigonis ugyanis olyan vadul vezetett, félő volt, hogy idő
előtt a pokolba vagy a mennyországba jutnak mindketten. Szerencsére nem ez
történt, Leonard Lord teljesen fellelkesült a kiskocsi remek útfogásán, és a
hatásos próbaút után csak ennyit mondott: Rendben, építse meg ezt a kocsit!
Ezzel elindult világhódító útjára a Mini, Sir Alec Issigonis, a Mini atyja
belépett az autózás történelmének halhatatlanjai közé.
Az első Mini Austin Seven emblémával gördült le a birminghami Longbridge üzem
szerelősoráról, egész pontosan 1959. április 4-én. Ikertestvérére, a Morris
Mini-Minorra még öt hetet kellett várni, a csak emblémájában, hűtőmaszkjában,
keréktárcsáiban és színében eltérő modell első példánya május 8-án készült el
Oxfordban. A közönség pedig 1959. augusztus 26-án találkozhatott velük először.
És hogy milyen volt ez a „két autó" valójában? Beszéljenek a tények! Kétajtós
karosszériájának hossza alig haladta meg a három métert! Emellett 1,41 méter
széles és 1,35 magas volt. Mai szemmel nézve a tengelytávja is nevetséges, 2,03
méter. Hihetetlen azonban, hogy az autó térfogatának 80%-át az utastér és a
csomagtartó foglalta el, így nem csoda, hogy kabinja négy embernek kényelmes
helyet biztosított, elfogadható kapacitású csomagtartóval (195 liter)
párosítva. A motortérben egy 848 cm3-s, négyhengeres motor dolgozott, 34 lóerős
csúcsteljesítménye, magabiztos útfogása virgonccá tette városban és országúton
egyaránt. Elsőkerék-hajtása pedig nagy biztonságot nyújtott még kezdő
vezetőknek is. Ráadásul a sármos külsejű kiskocsit igen kedvező áron kínálták,
Angliában 496 fontba került. A szuezi válságnak és az egyre zsúfoltabb,
nehézkesebb városi közlekedésnek is köszönhetően a Mini hamar megkapta az
ideális városi autó címet, s valóban: keveset fogyasztott, a legszűkebb városi
parkolóhelyre befért, ugyanakkor négy utast játszva elcipelt bárhová.
Az emberek hamar rákaptak az ízére, kortól, nemtől, pénztárcától és rangtól
függetlenül. Így járt Lord Snowdon is, aki Sir Alex Issigonis egyik jóbarátjaként
az elsők között ruházott be egy Minire, és teljesen megfertőzte őt a kocsi apró
mérete és kiváló kezelhetősége. Ezek után nem csoda, hogy a „Mini atyja"
hamarosan nem másnak, mint magának a királynőnek - Queen Elizabeth - mutathatta
be forradalmi kisautóját, a windsori kastély parkjában. Ez volt aztán a „királyi
áttörés".
Ezek után már a hírességek is rohantak Minit vásárolni, a művészek,
divattervezők pedig immár nemcsak birtokolni akarták a négykerekűt, hanem -
miként a Special Editionok mutatják - saját képükre, ízlésükre formálták. És
persze jöttek a rock sztárok, a 60-as évek brit zeneiparának színe-java,
mindenki Minit akart. John Lennon már akkor rendelt egyet, mikor még
jogosítványa sem volt, de sebaj, mert társa, George Harrison szívesen vezette helyette.
Spencer Davis fejében meg akkor születtek állítólag a legjobb számok, amikor
Minijét hajtotta a Skót Felföld kanyargós és nedves útjain, éjszakákon át,
ameddig csak ki nem fogyott az üzemanyag. Jusson eszünkbe ez, ha felcsendül a
„Keep on running!" című szám.
Természetesen a mozi szintén felfedezte a kisautót, a mára klasszikussá vált
Olasz melóban három Mini száguldozott keresztül-kasul Torinón, Michael
Caine-nel az egyik volánja mögött. Gyorsan született is egy speciális széria.
A Mini tehát nagyon hamar csúcsra ért, de a sztorinak még közel sincs vége. A
következő epizódban áttekintjük a többi karosszériaváltozatot, a modell
fejlődését, és kitekintünk a sportsikereire. Vigyázat, jön a kombi, a kabrió és az újkori Mini! És végre valahára John Cooper is feltűnik a színen!
