Na, de lássuk, hogy kerül a képbe a BMW! Hiszen az
német, a Mininél meg nincs angolabb autó, talán még a Rolls vagy a Bentley sem!
Szóval, a nagy múltra visszatekintő, híres angol autóipar a 90-es évek elejére,
közepére teljesen zsákutcába jutott, röviden kifeküdt; egymás után húzták le a
gyárak rolót, s aki maradt, az is csak a talpon maradásért küzdött, s többnyire
tőkeerős befektető után kutatott. Ugyanekkor a BMW meg eladható márkanevet
szeretett volna vásárolni, és így keresztezte egymást a bajor és angol Rover
autógyár sorsa.
A BMW 1994 elején tette rá kezét a rendkívül nehéz helyzetben lévő Roverra, s
ezzel együtt megszerezte a Mini márkanevet is. Mint mára kiderült, a haldokló
angol márkával nem volt túl sikeres a „házasság", a Mininek azonban más lapot
osztottak az égiek. A kisautó egyszer már megmutatta, hogy egyértelműen sikerre
született, s nem volt ez másképp most sem. Az első újkori Mini koncepciót
1997-ben, Frankfurtban ismerhette meg a nagyközönség, s talán mondani sem kell,
hogy egyszerűen imádta.
Érdekes azonban, hogy a szériaérett változatra további három, a forgalmazás
megkezdésére pedig még egy évet kellett várniuk a rajongóknak. Cserében rögtön
két Mini - a 90 lovas One és a 115 lovas Cooper - közül választhattak, ráadásul
maradt az alapkoncepció: orrmotor, elsőkerékhajtás és nagy-nagy vezetési
élmény. Egyedül a helykínálat, a helykihasználás terén maradt el a régi
modelltől, hiába nőtt jóval nagyobbra a 21. század szülötte, az igényesebb
anyagok, az erősebb burkolatok és a megerősített karosszéria miatt az utastér
inkább csak két személynek kényelmes. A forma viszont bőven kárpótolta a
vásárlókat, a retro-hullámot meglovagolva, abszolút modern köntösben,
ízig-vérig angol kocsiként tért vissza a Mini.
Sőt, mi sem természetesebb annál, hogy Oxfordban készült, illetve hogy
hamarosan megérkezett a sport verzió. A 163 lóerős, kompresszorral feltöltött
motorra már a teljesítményhajhász pilótáknak sem lehetett zokszavuk. 2002
júniusában tovább bővült a kínálat, a dízel verzió nem túl acélos
menettulajdonságai ellenére jól fogyott, alacsony üzemanyag-igényével különösen
a spórolós vásárlók kegyeibe férkőzött be. Utolsóként a kabrió került a
kereskedésekbe, Cooper, One, és Cooper S kivitelben.
The show must go on - vagyis a sztorinak még mindig nincs vége: 2006
novemberében piacra dobták a második generációt. Habár teljesen új a
karosszéria, a nyerő forma nem módosult jelentősen, sokkal izgalmasabb dolgok
történtek a lemezek alatt. Mind a Cooper, mind a Cooper S megerősödött, az új,
1,6-os erőforrást pedig immár turbó lélegeztette. Mégis a legérdekesebb
újdonságot a következő év hozta el, ősszel mutatkozott be a hosszított
tengelytávú Clubman. A plusz nyolc (tengelytáv), illetve 24 (hossz) centiméter
pont annyival növelte meg az autó karosszériáját, hogy a hátsó üléssor
komfortossá, a csomagtartó pedig használható méretűvé vált. A rafinált, hátrafelé
nyíló, jobb hátsó ajtón keresztül pedig immár a beszállás is „gyerekjáték". A
sort ismét a Convertible zárja, melynek elektromosan mozgatható vászonteteje 30
km/h-s tempóig 15 másodperc alatt nyitható és zárható menet közben. Ennél már
csak a 215 lovas John Cooper Works verziók vonzóbbak, nem véletlen hát, hogy
mindhárom kasztnihoz lehet kérni gyári tuningot.
Jelenleg itt tart az ötvenéves Mini, de a történetnek még biztos nincs vége. A
jeles jubileumot mindenesetre hatalmas születésnapi zsúrral ünnepelték meg
Silverstone-ban a rajongók, a versenypálya rajtrácsán pedig többek között két
különleges tanulmányautó is pompázott. Ezek a koncepciók a legékesebb
bizonyítékai annak, hogy a Miniben még mindig rengeteg fantázia, lehetőség
rejlik, többek között készült már belőle erdészautó, műhelykocsi, speciális
mentőautó és terepjáró is. Lehet, hogy legközelebb egy terepjáró képében tér
vissza közénk?
