De mi köze a Levi Strauss által, a tizenkilencedik
század közepén „feltalált" ruhadarabnak egy modern autóhoz? Mindjárt kiderül, de
először jöjjön egy rövid kitérő, egy kis farmertörténelem! A
nevezetes, s máig divatos vászondarab az aranyláz idején terjedt el először, a
nehéz körülmények között élő, kemény fizikai munkát végző férfiak között. Az
időjárás viszontagságait jól tűrő sátorvászon volt az alapanyag, később azonban
Franciaországban gyártott durva szövésű vásznat használtak már, mely a genovai
halászok kedvenc viselete volt. A kezdetben vörösesbarna színű farmernadrágokat
indigókékre kezdték színezni, ezzel megszületett a „Blue Jeans".
Ám az igazi farmerláz a huszadik században tört ki, méghozzá az 1950-es években,
amikor egész egyszerűen berobbant az amerikai fiatalok életébe. A lázadás
eszközévé vált, lázadtak a politikai és a társadalmi helyzet, a fajgyűlölet, a
vietnámi háború, a szülők és a szigorú kötöttségek, a szabályok ellen. Egybeforrt
a rockzenével, s ezzel együtt beköltözött az átlagemberek ruhatárába is,
trapéz-, répa-, és még ki tudja, hogy milyen és mennyi fazonban.
1956-ban pedig Pierre Dreyfuss, a Régie Nationale des Usines Renault elnöke útjára
indította a Blues Jeans car fogalmát. Olyan autót szeretett volna, amely nemcsak
sokoldalú és olcsó, hanem megfelel a társadalmi elvárásoknak, reagál a
világméretű változásokra, s az egész világon szívesen „hordják" majd. Öt évet
kellett várni az álma megvalósulására: az 1961-es Párizsi Autószalonon
bemutatkozott a Renault 4-es. Rögtön háromféle változatban - R3, R4 és R4L,
ahol az L a luxust jelölte -, s a fronthajtású kisautó azonnal sikert aratott.
Elsősorban páratlan utastere, alacsony üzemeltetési költsége és alkalmazkodó
készsége miatt szerették az emberek, népszerűségét jól mutatja, hogy hat évvel
a gyártás elindítása után a termelés átlépte a milliós határt, és csak 31 évnyi
karrier után nyugdíjazták. Készült belőle kabrió, furgon, pick-up, elektromos
és összkerekes verzió, versenyváltozata rajthoz állt Monte Carlóban és a
Párizs-Dakar Rally-n (1979-ben), megkerülte egypárszor a világot, sőt a Need
for Speed számítógépes játékban is feltűnt, igaz, a leglassúbb gépek között.
Már tudjuk, hogy Pierre Dreyfuss ötlete nyomán született meg a farmer autó,
tudjuk, hogy páratlan karriert futott be, most viszont lássuk, hogy milyen körülmények
között született, s milyen autó is volt az R4.
Amikor az autó tervezése megkezdődött, Franciaországban több évtizedes
gazdasági stagnálás után végre egyre növekedett a jólét, és ezzel párhuzamosan egyre több személygépkocsi rótta az utakat. A társadalom szintén alapvető
változásokon ment keresztül, a modernizáció keretén belül új, hatalmas
városrészek nőttek ki a földből hirtelen, melyek „félúton voltak" a vidéki és a
városi környezet között. Az itt lakó, feltörekvő és bimbózó középosztály az addiginál jóval
aktívabb életet élt, eközben felértékelődött a nők szerepe, és felgyorsult a
fogyasztás. Nem pusztán a vezetői engedélyek aránya egyenlítődött ki a nemek
között, de az életben is mind több feleség, háziasszony pattant be a volán
mögé.
A Citroen 2CV - amely a vidéki Franciaország négykerekűjének számított - még
mindig tarolt, így hát nem volt más megoldás, a Renault mérnökei megvizsgálták
a Kacsa előnyeit és hátrányait, s ellencsapásként megalkották a Renualt4-et,
vagy más néven a Quatrellet. Ez volt a francia autógyár első fronthajtású
modellje, s a konkurenciával, azaz a Kacsával szemben városi autóként
hirdették.
Az autó tervezésekor két fő kritérium számított alapvetően: kínáljon legalább
annyi helyet, mint a 4 CV, illetve a kiskereskedelmi ára ne haladja meg a
350 ezer frankot. Ugyanakkor a Renault piackutató részlege ragaszkodott ahhoz,
hogy több különböző változat készüljön az autóból, úgy, mint furgon és
áruszállító verzió. Emiatt viszont a mérnökök kénytelen-kelletlen elvetették a
4 CV konstrukcióját, s a hajtással együtt a motort is az autó orrába
költöztették. A kezdeti verziók még a Renault 4 CV erőforrásait, illetve
sebességváltóit használták, a csapotthátú, majdnem kombi karosszériát pedig
alvázra szerelték fel. Ennek ellenére a kasztninak is volt szerkezeti szerepe,
ez a félig önhordó építési elv tette lehetővé később a Renault 6 és Renault 5
létrejöttét. Érdekes, hogy a felfüggesztés erős rokonságot mutatott a Citroen 2
CV-vel, annyi különbséggel, hogy a Renault4 hátul teljesen független
felfüggesztéssel készült. Végül a motorokról: az 1961-ben bemutatkozott Renault
4 motorházteteje alá kezdetben háromféle erőforrás került, a standard 757
cm3-es erőforrás mellett Franciaországban kapható volt egy gyengébb 603 cm3-es
változat, míg a De Luxe kiadás 845 cm3-es benzinmotorral büszkélkedhetett.
Innen folytatjuk legközelebb, a következő részben részletesen is megismerhetik
a farmerautó karrierjét.
