Az első PV444-esek kiszállítására egészen 1947-ig
kellett várni, előtte viszont a Volvónak is megküzdött a háborús
korszak nehézségeivel. Háború! Benzinkorlátozás! Nyersanyaghiány! A svéd autógyárnak
igazodnia kellett a megváltozott körülményekhez, s valahogy ellensúlyozni a
csökkenő értékesítési darabszámokat. Így megkezdte a gyengébb minőségű
alternatív hajtóanyagra átállított autók és azok gázfejlesztőinek előállítását,
valamint összkerék-hajtású katonai járművek értékesítését. A gázt menet közben
faszénből vagy tűzifából állította elő egy berendezés, melyet kezdetben egy kis
utánfutón kapcsoltak a kocsihoz. Később a biztonsági kockázatok miatt a
csomagtartóba akarták rejteni ezt a készüléket, a fejlesztéssel pedig Helmer
Petterssont bízták meg.
Pettersson azonban nem elégedett meg ennyivel, az új HP-1-es gázgenerátor
bemutató körútján mellékesen kifejtette a Volvo egyik atyjának, hogy ő tudja,
hogy milyen egy ideális svéd autó. Gabrielssonnak tetszett az
ötlete, szabad kezet adott a tervezőnek, aki egyből nekilátott... az
utazgatásnak. Csak egy év tapasztalat- és ihletszerzés után „állt munkába",
1943-ban nekifogott az agyag- és famodell elkészítésének. Larsonnak és
Gabrielssonnak egyaránt elnyerte a tetszését a fekete színű modell, s helyben -
tizenöt perc alatt - döntöttek a sorozatgyártásáról.
A következő évben pedig a háború előtti PV53-56 típus új generációjával (PV60) együtt
Stockholmban bemutatkozott a PV444. A békeautó a nevét a négyüléses,
négyhengeres, 40 lóerős konstrukcióról kapta, mely egyébként a Volvo első
önhordó karosszériája is volt egyben. Újdonságnak számított a ragasztott
szélvédője is, áramvonalas formáján viszont egyértelműen az amerikai hatás
érződött.
A közönség az első pillanattól kezdve rajongott érte, két hét alatt 2300 darab
PV-t rendeltek meg. A háború befejezése után azonban a svéd gyártóipar
sztrájkja meghiúsította a Volvo reményeit, hogy a békeidő beköszöntével nagy
számban adhassa el új modelljét. 1945-ben mindössze két példány készült, de még
1946-ban is érződtek a munkabeszüntetés és az acélhiány hatásai. Ezért az első
PV444 csak 1947. február 3-án kapott rendszámot, s mivel több, mint tízezer
további megrendelés futott be rá, a vállalatnak le kellett állítania két évre
az új megrendeléseket.
1949-ben, első ízben azóta, hogy teherautók is vannak a választékban, a Volvo
több személyautót gyártott, mint tehergépkocsit és buszt. A siker innentől
kezdve gyorsan rohanó, megállíthatatlan folyammá nőtte ki magát, nemcsak a
PV444 modellsorozatai (A, B, C, D, E) váltak Svédország legkelendőbb
autótípusává, de még 1953-ban megjelent a Volvo újkori történelmében más
időszámítást nyitó Duett.
Kettő az egyben, munkára és szabadidőre is kiválóan
alkalmasnak bizonyult a kombi felépítésű karosszéria, melynek briliáns
koncepcióját jól mutatta, hogy egészen 1969-ig gyártásban maradhatott. A
kezdetben kétszínű fényezésű modell raktere elegendően nagy volt egy iparos
vagy kereskedő számára (két üléssel 3 köbméternyi, 500 kilogrammnyi árut nyelt
el), a hétvégén és a szabadság ideje alatt pedig kétfekhelyes kempingautóvá
lehetett alakítani.
1954-ben új ösvényre tévedt a Volvo, az exportra szánt Sport prototípus
üvegszálas műanyag karosszériájával és érdekes formájával próbálta elcsavarni a
vásárlók fejét. Összesen 67 példány kelt el belőle, ennek ellenére a svédek nem
tettek le az amerikai piac meghódításáról. „Jobb híján" a PV444-gyel
puhatolóztak, ennek eredményeként a következő év nyaráig száznál is több
amerikai autókereskedő csapott fel Volvo-értékesítőnek.
Svédországban azonban 1956 már az Amazon éve volt, a hivatalosan P120 (később
121 vagy 122S) néven megismert típus népszerűsége hamar az egekbe szökött. Nem
véletlenül, végre szerepelt tágas, négyajtós családi limuzin a
Volvo-kínálatában. Az Amazon designjáért Jan Wilsgaard felelt, egyéni osztott
hűtőmaszkjával, ponton stílusú első sárvédőivel és nagy kerekeivel kívánatos,
menő autót álmodott meg. A PV-nél szélesebb kasztni több kényelmet kínált a
hátsó utasoknak, a kiformált háttámlájú vezetőülés pedig a pilótát kényeztette.
60 lóerős motorja viszont nem számított erőgépnek az amerikai V8-asokhoz
képest, jó úttartásával mégis állta velük a versenyt az Amazon. Biztonság terén
is újdonságot jelentett a P120-as, kezdettől fogva benne voltak a rögzítési
pontok a első biztonsági övek számára, majd 1959-től kezdve - a PV444-hez
hasonlóan - a hárompontos öv alapfelszereltségnek számított. A habosított
hátoldalú, műbőrrel burkolt műszerfal már csak a pont volt az i betűn.
1960-ban pedig érkezett a P1800, „Az Angyal" autója.
