Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Történelem arrow 80 éve gördülünk - A Volvo-sztori 2. rész
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
Genf 2010 - Nulladik nap
Peugeot BB1 - Mi ez?
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






Hirdetés

kgfb kalkulátor 2010

80 éve gördülünk - A Volvo-sztori 2. rész

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: - mg -   
2007. december 04. kedd 09:03

Amazonok és angyalok

A Volvo történetének első időszakában még igen kevesen engedhettek meg maguknak autót. Épp ezért az első modellekből sohasem kelt el több néhány ezer darabnál, 1937-ben például a skandináv gyár egész éves termelése 1815 darab autó volt. Az áttörést a PV444-es hozta meg, a vállalat ún. „békeautója". Nélküle talán egészen másképp alakult volna ez a sztori!
Az első PV444-esek kiszállítására egészen 1947-ig kellett várni, előtte viszont a Volvónak is megküzdött a háborús korszak nehézségeivel. Háború! Benzinkorlátozás! Nyersanyaghiány! A svéd autógyárnak igazodnia kellett a megváltozott körülményekhez, s valahogy ellensúlyozni a csökkenő értékesítési darabszámokat. Így megkezdte a gyengébb minőségű alternatív hajtóanyagra átállított autók és azok gázfejlesztőinek előállítását, valamint összkerék-hajtású katonai járművek értékesítését. A gázt menet közben faszénből vagy tűzifából állította elő egy berendezés, melyet kezdetben egy kis utánfutón kapcsoltak a kocsihoz. Később a biztonsági kockázatok miatt a csomagtartóba akarták rejteni ezt a készüléket, a fejlesztéssel pedig Helmer Petterssont bízták meg.
Pettersson azonban nem elégedett meg ennyivel, az új HP-1-es gázgenerátor bemutató körútján mellékesen kifejtette a Volvo egyik atyjának, hogy ő tudja, hogy milyen egy ideális svéd autó. Gabrielssonnak tetszett az ötlete, szabad kezet adott a tervezőnek, aki egyből nekilátott... az utazgatásnak. Csak egy év tapasztalat- és ihletszerzés után „állt munkába", 1943-ban nekifogott az agyag- és famodell elkészítésének. Larsonnak és Gabrielssonnak egyaránt elnyerte a tetszését a fekete színű modell, s helyben - tizenöt perc alatt - döntöttek a sorozatgyártásáról.
A következő évben pedig a háború előtti PV53-56 típus új generációjával (PV60) együtt Stockholmban bemutatkozott a PV444. A békeautó a nevét a négyüléses, négyhengeres, 40 lóerős konstrukcióról kapta, mely egyébként a Volvo első önhordó karosszériája is volt egyben. Újdonságnak számított a ragasztott szélvédője is, áramvonalas formáján viszont egyértelműen az amerikai hatás érződött.
A közönség az első pillanattól kezdve rajongott érte, két hét alatt 2300 darab PV-t rendeltek meg. A háború befejezése után azonban a svéd gyártóipar sztrájkja meghiúsította a Volvo reményeit, hogy a békeidő beköszöntével nagy számban adhassa el új modelljét. 1945-ben mindössze két példány készült, de még 1946-ban is érződtek a munkabeszüntetés és az acélhiány hatásai. Ezért az első PV444 csak 1947. február 3-án kapott rendszámot, s mivel több, mint tízezer további megrendelés futott be rá, a vállalatnak le kellett állítania két évre az új megrendeléseket.
1949-ben, első ízben azóta, hogy teherautók is vannak a választékban, a Volvo több személyautót gyártott, mint tehergépkocsit és buszt. A siker innentől kezdve gyorsan rohanó, megállíthatatlan folyammá nőtte ki magát, nemcsak a PV444 modellsorozatai (A, B, C, D, E) váltak Svédország legkelendőbb autótípusává, de még 1953-ban megjelent a Volvo újkori történelmében más időszámítást nyitó Duett.
Kettő az egyben, munkára és szabadidőre is kiválóan alkalmasnak bizonyult a kombi felépítésű karosszéria, melynek briliáns koncepcióját jól mutatta, hogy egészen 1969-ig gyártásban maradhatott. A kezdetben kétszínű fényezésű modell raktere elegendően nagy volt egy iparos vagy kereskedő számára (két üléssel 3 köbméternyi, 500 kilogrammnyi árut nyelt el), a hétvégén és a szabadság ideje alatt pedig kétfekhelyes kempingautóvá lehetett alakítani.
1954-ben új ösvényre tévedt a Volvo, az exportra szánt Sport prototípus üvegszálas műanyag karosszériájával és érdekes formájával próbálta elcsavarni a vásárlók fejét. Összesen 67 példány kelt el belőle, ennek ellenére a svédek nem tettek le az amerikai piac meghódításáról. „Jobb híján" a PV444-gyel puhatolóztak, ennek eredményeként a következő év nyaráig száznál is több amerikai autókereskedő csapott fel Volvo-értékesítőnek.
Svédországban azonban 1956 már az Amazon éve volt, a hivatalosan P120 (később 121 vagy 122S) néven megismert típus népszerűsége hamar az egekbe szökött. Nem véletlenül, végre szerepelt tágas, négyajtós családi limuzin a Volvo-kínálatában. Az Amazon designjáért Jan Wilsgaard felelt, egyéni osztott hűtőmaszkjával, ponton stílusú első sárvédőivel és nagy kerekeivel kívánatos, menő autót álmodott meg. A PV-nél szélesebb kasztni több kényelmet kínált a hátsó utasoknak, a kiformált háttámlájú vezetőülés pedig a pilótát kényeztette. 60 lóerős motorja viszont nem számított erőgépnek az amerikai V8-asokhoz képest, jó úttartásával mégis állta velük a versenyt az Amazon. Biztonság terén is újdonságot jelentett a P120-as, kezdettől fogva benne voltak a rögzítési pontok a első biztonsági övek számára, majd 1959-től kezdve - a PV444-hez hasonlóan - a hárompontos öv alapfelszereltségnek számított. A habosított hátoldalú, műbőrrel burkolt műszerfal már csak a pont volt az i betűn. 1960-ban pedig érkezett a P1800, „Az Angyal" autója.

Utolsó frissités ( 2008. december 28. vasárnap 14:50 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum