A leggyengébb láncszem? - Volvo S40 1.6

1,6-os, 100 lóerős benzinmotor egy Volvóban?! Első hallásra nem hangzik túl meggyőzően! Sőt másodikra sem igazán, és ez akkor is így van, ha figyelembe vesszük, hogy történetesen a jelenleg kapható legkisebb svédről van szó. Mert bizony a legkevésbé felszerelt S40-es is minimum 1300 kilogrammot nyom a mérlegen, úgyhogy nincs könnyű feladata a négyhengeres alapmotornak. Vajon akkor az 1,6-os motorral szerelt S40-es a leggyengébb láncszem a Volvo kínálatában?

 

Egy mindenesetre biztos: a külső esztétikum, valamint az utastér komfortja szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen motorral választjuk az S40-est. A Volvo karosszériája ugyanis nem árulja el, hogy a leggyengébb erőforrás dolgozik az orrában, hiúságunkban ráadásul a diszkrét típusjelzés sem tesz semmiféle kárt. Kényelem terén pedig abszolút nem kell kompromisszumokat kötnünk, mivel az alaptól a kimagaslóan felextrázott Summum szintig variálható az 1,6-os Volvo S40-es felszereltsége.

Az S40-es formája pillanatnyilag - a C30-as megérkezéséig - még a legdivatosabbnak, legmodernebbnek számít a svéd gyár palettáján, a nála jóval fiatalabb nagytestvér, az új S80-as konzervatív öregúrnak néz ki mellette. Persze ez nem véletlen, hiszen a két modellnek teljesen más a célközönsége, a kisebb méretű limuzinnak a 20-30 éves vásárlók szívét is meg kell dobogtatnia. Ez sikerül is neki, mégpedig úgy, hogy nem látszik rajta a sok szempontból előnyös Ford-rokonság.

Az S40-es utasterében - szerencsére - ugyanez a helyzet, nyoma sincs a német autókra jellemző fantáziátlan, lélektelen enteriőrnek, a skandinávok képesek voltak teljesen egyedi, otthonos atmoszférát kreálni. A kétszínű üléskárpittól kezdve, a lebegő középkonzolon át, a kellemes tapintású bőrkormánnyal bezárólag minden nagyon a helyén van, nincsenek eltúlzott, hivalkodó részletek, az S40-es belsőépítészére a saját lakásunkat is nyugodtan rábízhatnánk. Nem kellene attól tartanunk, hogy a szépség oltárán feláldozva a mindennapi használhatóság csorbát szenvedne, mert a Volvóban ezt már megtapasztaltuk; a számítógép, valamint az autó menüje magyar nyelvű, a legtöbb funkció egy gombnyomással elérhető, a műszerezettség, a biztonsági arzenál teljes. Utóbbiból azért érdemes kiemelni néhány tételt, a „legalapabb" alapfelszereltség magában foglalja az ABS-szel és EBD-vel felvértezett négy tárcsaféket, a 6 légzsákot, a DSTC dinamikus menetstabilizálót, a SIPS oldalütközés ellen védelmet, a Whips-et (ostorcsapás-nyaksérülés elleni védelem), valamint a IDIS névre keresztelt, intelligens vezető-információs rendszert. A lista korántsem teljes, azonban így is jól mutatja a Volvo életvédelem iránti elkötelezettségét.

A Volvo S40-es helykínálata nem ostromolja a kategóriájának a csúcsát, a viszonylag nagy tengelytávot az erős építésmód miatt nem érezzük teljes mértékben az utastérben. Négyen persze kiváló kényelemben utazhatnak hosszú távon is, az ötödik ember viszont már csak a „púpja" miatt is panaszkodni fog valószínűleg.

A limuzin karosszéria ugyan nem kedvez a pakolhatóságnak, de a 404 literes csomagtartó az utastéri tárolóhelyekkel kiegészítve elegendő a mindennapok során. Babakocsisoknak, vagy sokat cipekedőknek pedig ott a kombi, mely sokak szemében praktikussága mellett még szebb is az S40-esnél.
Végre elérkeztünk az S40-es legkritikusabb pontjához, az 1,6-os erőforráshoz. A teszt előtt meglehetősen szkeptikusak voltunk vele szemben, szerkesztőségünk egyetlen tagja sem gondolta, hogy képes normálisan megbirkózni a rá ruházott feladattal. A négyhengeres erőforrásnak a gyári adatokat szem előtt tartva nincs egyetlen kiemelkedő paramétere sem, 100 tagú ménesével és a 150 Nm-es csúcsnyomatékával a nagy átlagot képviseli. A papírforma aztán a hétköznapok folyamán beigazolódik, az 1,6-os Volvo nem jobb, de nem is rosszabb, mint egy hasonlóan motorizált német, francia vagy japán gép. A startnál még meg is lepett bennünket a kis hengerűrtartalmú motor, hogy milyen könnyedén megindítja a termetes kasztnit, hogy aztán magasabb sebességnél már inkább csendességét és kultúráltságát irányítsa figyelmünk középpontjába. Mert normál közlekedési szituációkban már nem számít erősnek a kis Volvo, a magyarországi közlekedési szabályokat ugyan még könnyedén kijátssza, de gyakori németországi autópályás menetekhez másik motort választanánk. Bántóan gyengének viszont csak az fogja találni, aki erősebb, nagyobb köbcentis autóból ül vissza, a futóműbe és a kormányba viszont senki nem tud belekötni. A váltó már kényesebb kérdés, igaz kevés kilométer volt a tesztautóba, de a hátramenet kapcsolhatósága nem volt egyértelmű.

Kedvező ára ellenében még a hibáit is elnézzük a kompakt Volvónak, bár relatíve nem a legolcsóbb a kategóriájában, de 5 millió forint körüli vételáráért egy nagyon átgondolt, egyedi karakterű és nem utolsósorban biztonságos limuzint kapunk.

 

.