1,6-os, benzines kompakt, 100 lóerővel, öt ajtóval,
légkondival - a nagy átlagautó, minden magyar család „reális" álma. Néhány
lóerő eltéréssel lehetne Opel, Volkswagen, Citroen vagy Peugeot,
tesztautónk azonban éppenséggel Ford emblémát visel.
Vagyis egy Focus-teszt következik, mégpedig nem is
akármilyen, hanem egy igazi, ízig-vérig úttörő teszt. Na, még mielőtt valaki
„lenagyképűzne", meg hasonló jelzőkkel illetne, gyorsan elárulom, hogy csak a
szerző, azaz a saját szemszögemből áll fenn ez az „úttörés", mivel eddigi
életemből valahogy kimaradt a Ford Focus! Gondoljanak bele, eddig még sosem
vezettem Focust! Mások legendákat zengtek a futóművéről, istenítették a
motorjait, én meg ilyenkor csak álltam bambán, s nem tudtam hozzászólni a
témához.
Baromi kíváncsi voltam, egyben éreztem is a dolog súlyát: hiába volt
meg korábban a Fiesta, a Puma, a C-Max, a régi Galaxy, a Scorpio, és ki tudja
hány Mondeo, milyen autós-újságíró az, aki nem vezetett még Focust?! Hát, most pótoltam
ezt a hiányosságomat, végre megnyugodhatok, megnyugodhattam.
Ennyit rólam, innentől tényleg a Focusé a főszerep, méghozzá egy tök átlagos
ötajtósé. Sötétkék, jól néz ki, a modellfrissítés óta abszolút illik a
jelenlegi Ford-palettába. Ez elsősorban a hűtőmaszk, lámpa és lökhárító triónak
köszönhető, amely immár inkább elegáns, mint sportos. Míg szemből elegáns,
addig oldalról sportos, hátulról pedig kombis a Focus, minden szögből más arcát
mutatja tehát, de ez nekem csak a képek nézegetésekor tűnik fel.
Belül németesen visszafogott a design, szigorú a rend, a csíkos üléskárpitok, a
fényes középkonzol betét miatt azonban mégsem puritán az összhatás. A komforton
sokat dob a Trend Plus csomaghoz tartozó kétzónás klíma, a Trend
felszereltséghez tartozó 6 hangszórós, távirányítós CD lejátszó, míg a 4
irányban állítható vezetőülés és kormány alap. Szintén széria a két légzsák,
Trend esetén pedig már a két oldallégzsák is, valamint a fedélzeti számítógép
és az elektromosan állítható külső tükrök. A helykínálat elöl hátul jó, hiába a
2640 mm-es tengelytáv még ma is szép érték, csak a hátsó középső utas nem lehet
maradéktalanul elégedett. A többi ülés elfogadhatóan kényelmes, azért azt nem
tagadom, ültem már komfortosabb vezető és utasülésben. A praktikusságot megint
csak nem érheti kritika, a kesztyűtartó mellett vannak használható méretű
pohártartók, a csomagtartó pedig 385 literes.
 
Az 1,6-os benzinmotor viszont csak 100 lóerős, amihez 150 Nm és üresen 1227
kg-os tömeg társul. A gyári adatok a következők, gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra
11,9 másodperc, a végsebesség pedig 180 km/h. Ez így nem hangzik rosszul, a
valóságban azonban a Ford Focus kifejezetten visszafogottan dinamikus. 100
km/h-ig rendben van a dolog, 130-ig még elmegy, utána viszont már csak kínlódik
a kis motor a nagy karosszériával. Az ötsebességes váltó sem sokat segít ezen, 130-nál
negyedikben már nem, ötödikben pedig a fene sem érti, miért nem húz erősebben.
Persze, ha valaki betartja a sebességhatárokat és nem vár többet előzetesen a
Focustól, akkor minden oké, csak hát a legendák, az ódák... A váltó szépen
kapcsolható, a pedálok finoman járnak, a kormány hangolása szintén remek, a
futómű iránt pedig minden elismerésem. Nem a sportossága, mert ezzel a motorral
úgysem tudja odatenni magát annyira a kölni kompakt, hanem a komfortossága
miatt. Stabil, de nem vészesen kemény, meglepően jól elnyeli az úthibákat,
szóval remekül bevált még az alsóbbrendű utakon is. A fogyasztáson is érezni a
kis motor nagy karosszéria együttes hátrányait, vegyes körülmények között, nem
sietősen 9,4-es átlagot írt a fedélzeti computer.

A magyar átlagautó 4 millió 243 ezer
forintért vihető haza, 1,6-os benzinmotorral ,Trend felszereltséggel. Az én
álomautómban azonban ennél nagyobb motor dolgozik, mondjuk az ST verzió 225
lóerős, öthengeres turbója. Legközelebb talán azt tesztelhetem...
|