Egy autó közeledett, szabályosnak tűnő tempóban,
lassított, majd szépen megállt a piros lámpánál. Elcsendesedett, már csak jóval
mélyebb, tompább morajlás hallatszott, mi - sétáló emberek - pedig csak bámulva
figyeltük a különleges sportkocsit. Egy Wiesmann volt! Felismertem, bár menet
közben még életemben nem láttam ilyet, a kocsi mélyen beleivódott az
emlékezetembe, szükség is volt rá, azóta sem találkoztam több ilyen géppel.
Eddig!
Egy októberi vasárnap este, minő meglepetés, hogy megint csak este
„randevúztam" vele, néggyel is összehozott a sors, méghozzá pont itt,
Budapesten. Sose gondoltam volna, hogy legközelebb a magyar fővárosban fogunk
összefutni, bár igaz, ami igaz, állandó sirámaink ellenére igencsak jól állunk
a luxusautók terén. A jeles, abszolút nem hétköznapi eseményre az AutoexpoM1
rendezvénycsarnokában került sor, ott, ahol nem is oly rég megismerkedhettem a
hasonlóan patinás Morgannel. Az alkalmat a kis német manufaktúra 20.
születésnapja szülte, melyre a tulajdonosok európai roadshowt szerveztek, egy
kis budaörsi „kitérővel".
S ezúttal nem könnyen emészthető, általam, Ferrari-hívő által lefitymálható,
német (BMW, Porsche, Mercedes) kupék és cabriók érkeztek hazánkba, hanem kézzel
épített gépcsodák, valódi műremekek, egy roadster és három kupé formájában.
Három közülük még az egyedinél is egyedibb építésű volt, összesen 70 darab
készült belőlük, 30 a Roadster MF3-ból, 20-20 a GT MF4-ből, illetve a GT
MF5-ből. Nehéz közülük választani, szerencse, hogy nincs rájuk 10-20 millióm,
mindegyik elképesztően jól néz ki, az azonos stílusjegyek ellenére mindhárom
önálló egyéniséggel. Nekem kívülről a különleges fehér GT MF5 jön be leginkább,
de lehet, hogy mégis az MF4-es mellett döntenék, utóbbinak ugyan hengerből
kettővel kevesebb jutott, de nyolchengeres motorja sokkal szebben,
jellegzetesebben dalol. Az MF5 tízhengerese, amit az M5-ös BMW-től örökölt,
nyers, kevésbé fennkölt hatású, majdhogynem a roadster hathengerese is
kellemesebb zenei élményt nyújt. Ezen túl persze mindegyik jó választás, nincs
teljesíthetetlen kívánság, a vevő diktál, még a nevét is belegravírozzák a
pompás jubileumi modellek emlékplakettjébe.
Szépek, mi több gyönyörűek ezek az autók, és igencsak gyorsak, legkevesebb 343
ló tombol a hosszúra nyúlt motorháztető alatt. Így természetes az 5 másodpercen
belüli gyorsulás, a 300 km/h körüli végsebesség, igaz, 135-200 ezer euróért mi
mást várhat az ember.
Egy hasonló tudású Mercedes vagy BMW cseppet sem olcsóbb, miközben tucatautók
egy Wiesmannhoz képest. S, lehet félni a kézi munkától, de kár, nem érdemes,
különben meg a legfőbb részegység a propelleres bajor autógyártól érkezik. Igazi sportkocsi, német sportkocsi!
