A skorpió visszatér - Az Abarth-sztori röviden

Melyik márka mondhatja el magáról, hogy több versenyt nyert, mint bármely más az autógyártás története folyamán? A legtöbben valószínűleg a Ferrarira vagy a Porschéra gondolnánk, de bizony tévesen! Valójában az Abarth tudhatja magáénak ezt a sikert, szám szerint 7400-nál is több futamgyőzelmet szereztek a skorpió emblémás autók. Mille Miglia, Targa Florio, Le Mans, Monza, hogy csak néhányat említsek diadalaik színhelyei közül, mert a teljes lista szinte végtelen, Amerikában éppúgy taroltak az Abarth-versenyautók, mint Európában. A versenyzés mellett olcsó, mindenki számára elérhető autókat „tuningolt" a kis manufaktúra, 1971-ben azonban beleolvadt a Fiatba, a 90-es évek végére pedig már pusztán egy felszereltségi szintet jelölt a korábban legendás név. Az idei Genfi Autószalonon azonban tanúi lehetünk az Abarth újjászületésének, a Fiat a Grande Punto markáns átalakításával felébreszti az alvó skorpiót.

A veszélyes marású ízeltlábú először egy motorkerékpáron tűnt fel 1928-ban, miután az osztrák születésű Karl Abarth elégedetlen volt korábbi, Thun márkájú versenygépével. Így épített magának egyet a zseniális műszaki érzékkel megáldott húsz éves fiatalember, hogy aztán pár év alatt nemzetközileg elismert versenyző váljon belőle. Egy súlyos baleset - közel egy évig lábadozott kórházban - azonban elfordította a motorversenyzéstől, figyelmét ettől kezdve a négykerekűek kötötték le, a 30-as évek végére pedig székhelyét Ausztriából Olaszországba költöztette. Így lett Karl Abarthból Carlo Abarth, egy igazi olasz polgár.

A második világháború után rövid ideig egy vadonatúj gyár számára dolgozott, a versenyautókat építő Cisitalia technikai- és versenyigazgatója lett. Itt barátkozott össze Tazio Nuvolarival, a nagy olasz pilótával, aki később Abarth versenyautók volánja mögött is bizonyított. 1949-ben a Cisitalia bezárta kapuit, Carlo pedig megalapította saját „vállalkozását": a Scuderia Abarthot. Természetesen a siker nem kopogtatott be azonnal a kapujukon, hiába nyerték meg az első versenykocsijukkal - 204 A Roadster - az Olasz 1100-as Sport Bajnokságot és a Formula 2-es szériát, pénzügyi szempontból igencsak rosszul állt az olasz csapat az első időben. Így kénytelenek voltak utcai autók tuningolásával bővíteni a tevékenységi körüket, az általuk gyártott és kínált kiegészítők jelentősen növelték a szériakocsik teljesítményét, végsebességét és gyorsulását. Talán a legjelentősebb és legnagyszerűbb „találmányuk" a nagy teljesítményű kipufogórendszer volt, melynek megalkotásához nagyban hozzájárultak az alapító motorversenyzői tapasztalatai is.

Persze a nagy áttöréshez kellett a 600-as Fiat (1956) megjelenése, ettől kezdve a mesternek rendelkezésre állt egy olcsó, nagy sorozatú autó, amelyet kedvére „piszkálgathatott". Ennek köszönhetően villámgyors fejlődésen ment keresztül a cég, az Abarth & C nemzetközileg ismert lett, egy év alatt 257 ezer kipufogót gyártottak, melynek 65 %-át exportálták.

A versenypályán pedig verhetetlenek voltak az Abarthok, 1962-től 1965-ig mindent vittek a könnyű építésű, aerodinamikus gépek az 1300-as osztályban. Ehhez kellett a Fiat ösztönzése és partneri keze (1958-tól) is, az olasz óriás 100 dollárt fizetett minden győzelemért, ezért a skorpió emblémával futó autók mindenhol rajthoz álltak, ahol lehetett.

Carlo Abarthnak a versenyautók mellett volt egy másik „passziója" is, imádta megdönteni a fennálló sebességcsúcsokat. 1956-ban a monzai versenypályán 24 órás rekordot döntött a Bertone karosszériás Fiat 750 Abarth versenyautója, amely 1 nap alatt 3743 kilométert tett meg, vagyis átlagsebessége elérte a 155 km/h-t. Még ugyanebben az évben 5000, 10000, illetve 48 és 72 órás csúcsot is futott, végül 10 világrekord és 133 nemzetközi rekord fűződik az Abarth csapat nevéhez.

A hatvanas évek minden szempontból az Abarth & C társaság csúcspontját jelentette, 1971-ben viszont teljes mértékben összeolvadt a Fiattal. Az alapító utolsó munkája az A112 Abarth volt, Carlo Abarth 1979-ben halt meg. A 80-as években az Abarth márkanév még sikeres maradt, sőt rally világbajnokságot tudott nyerni, a 90-es években azonban egyre inkább háttérbe szorult a skorpiós embléma.

2007-ben újra feltámad az Abarth márkanév, hagyományainak megfelelően országúton és versenypályákon egyaránt bizonyítani fog - elsőként a Genfben debütáló Grande Punto Abarthtal.