Külső és belső méretei révén ideális családi autó.
Motorjának teljesítménye a sportautókéval vetekszik, emelt hasmagasságával
pedig könnyebb terepen is elboldogul. Formájával aratna bármely
szépségversenyen, szóval a Mazda CX-7 igen sokoldalú egyéniség!

Persze SUV-nak - szabad fordításban többcélú öszvérnek -
született, lételeme tehát a sokoldalúság. De legalább ne nézne ki ennyire jól,
lenne inkább nagydarab, darabos, tohonya mamut vagy éppen erősen agresszív,
díjbirkózó külsejű vadkan. Ezzel szemben a széles, magas, kigyúrt CX-7-es a
ritkaságszámba menő izomzatával együtt a végtelenül precíz, gyors mozgású
gepárdok eleganciájára hasonlít, tekintélyes méretét, robusztus kialakítását
számos részlet finomítja, tompítja.
Különleges, fehér hátsó lámpateste, két
oldalon kivezetett kipufogórendszere is inkább a kecses sportkocsikat idézi
elénk, mint a terepjárókat, az erősen kidomborodó, púpos motorháztető pedig
anno egyértelműen az amerikai izomautók sajátossága volt.
Az utastér kialakításának több részlete szintén sportautós hangulatot áraszt, a
cső alakú, 240-ig kalibrált sebességmutató vörös fényben izzik, a volán
hagyományőrzően háromküllős, a fémmel díszített sebességváltó pedig hatgangos.
A magas üléshelyzet, a jó térkínálat azonban jelzi, hogy többről van itt szó,
ráadásul a felszereltség se puritán: a bőrkárpitozás és a BOSE hi-fi ugyanúgy
szerves része az autónak, mint az automata klíma vagy az ülések elektromos
mozgatása.

Visszatérve még a helykínálathoz, elöl több, mint bőséges, hátul meg
három embernek elegendő a tér, s mivel a pad nincs túlzottan megformázva, a
középső utas sem érezheti magát mostohának. A váltóhoz hasonlóan fémmel
„szegett" középkonzol is kecses, nem látszik rajta, hogy megannyi kapcsoló,
gomb elfér rajta, egyedül a Mazdákra jellemző, közös információs sáv használata
érthetetlen továbbra is. Tágas a kabin, s még a csomagtartó is nagy, egészen
pontosan 455 literes, kár, hogy a CX-7-es terhelhetősége viszonylag csekély.
A 240-ig kalibrált kilométeróra már előre jelzi, hogy nem akármilyen szív dobog
a gépháztető alatt, és a pilóta nem is fog csalódni. A 2260 cm3 elsőre még nem
is tűnik hirtelen soknak, de a turbófeltöltő rögtön helyre teszi a dolgokat.
Hát még a teljesítmény: mert 260 lóerő, az 260 lóerő, majdnem mindegy, hogy egy
vagy két tonnát kell mozgatnia, „az erő a vezetővel lesz". Ennek megfelelően a
nagytestű CX-7-es is szépen mozog az úton, gyári adatok szerint 8 másodperc
alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra, végsebessége pedig 210 km/h.
Az alsó
fordulatszám-tartományban persze nem olyan bika a benzinmotor, a turbónak fel
kell támadnia, utána aztán viszont folyamatosan húz, húz, húz. Bírja a
pörgetést, a rövid úton járó, de erővel kapcsolható, hatos váltón gyorsan
fogynak a fokozatok, a sebesség rohamosan nő. Kanyarokban sincs gond, mivel az
amerikai származású SUV futóművét kifejezetten a dinamikusabban közlekedő
európai vásárlók igényeihez alakították, a magas kanyarsebességet felettébb
kemény, rossz úton pattogós rugózással „bosszulja meg" a Mazda. És inni is
szeret ilyenkor, a barátságos 12 literes átlag hamar a múlté lesz, helyette
17-18 literes értékeket ír ki a fedélzeti számítógép. A tömeget, a
légellenállást, s minden egyéb körülményt figyelembe véve azonban ez nem
túlságosan tragikus tényező, nekünk jobban fájt plusz két henger és
olykor-olykor egy automata váltó hiánya.
A vételár megismerése után azonban már semmi sem fáj, 9,5 millió forintért
kifejezetten jó vétel a közvetlen befecskendezéses, turbós, hiánytalan
felszereltségű Mazda. Magyarországon azonban éppen az ára miatt nem lesz
családi autó sohasem, ezért megint csak marad az irigykedés az amerikai
háziasszonyokra, akik ilyennel szaladgálnak az iskolába a gyerekeikért, igaz 20
lóerővel gyengébb erőforrással.
|