7 modellsorozat, 49 típus, mind-mind
négykerék-hajtással. Páratlan kínálat: a legkisebb limuzintól, a C-osztálytól,
a luxus S-osztályon keresztül, a lakóautóként is megvásárolható Vianóig
bezárólag, szinte az összes Mercedes személygépkocsi megvásárolható a
biztonságos hazajutást zord körülmények között is garantáló hajtásrendszerrel.
De nem volt ez mindig így, a Mercedes-Benz csak 1987-ben
látta elég érettnek a 4MATIC-technológiát, hogy a személygépjárműveibe
beleépítse. Addig csak a terepjárók és az egyedi felépítésű, különleges
járművek sajátossága volt az összkerék-hajtás, a legtöbb Mercedes-tulajnak meg
kellett elégednie a hajtott hátsó kerekekkel.
Pedig az első próbálkozások egészen 100 évvel ezelőttre nyúlnak vissza,
valamennyi, csillagot viselő összkerék-hajtású jármű ősének tekinthető a Paul
Daimler által épített Dernburg-Wagen. Gottlieb Daimler fia - a Wiener
Neustadtban működő Österreichische Daimler-Motoren-Gesellschaft motorgyár
műszaki vezetője - már 1903-ban megalkotta a konstrukció alapelvét, de ezt
kezdetben csak katonai szállítójárműnél hasznosították. 1907-ben aztán a
Deutsche Reichskolonialamt, vagyis a Német Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal
megrendelt a DMG (Daimler-Motoren-Gesellschaft) gyártól egy olyan járművet,
melynek követelményei között az igen kimagasló terepjáró-képesség szerepelt.
A
Gyarmatügyi Hivatal államtitkáráról elnevezett Dernburg Wagennek az akkori
Német Délnyugat Afrika kolónia (ma: Namíbia) területén kellett helytállni,
nehéz, olykor-olykor lehetetlen körülmények között. A hatüléses Dernburg így a
túrakocsi karosszériája ellenére is meglehetősen nehéz volt: 4,9 méteres
hossza, 2,7 méteres magassága, valamint az 1,42 méteres tengelytávja mellé - menetkész
állapotban - tekintélyes 3,6 tonnás tömeg társult. Hiába, az állandó
összkerék-hajtásnak, a jobb fordulóképesség érdekében „beszerelt"
összkerék-kormányzásnak, valamint a lebegő homokszemcsék elleni védelemnek ára
volt. Cserébe 25 százalékos kapaszkodó-képességgel bírt a Dernburg, nem ismert
leküzdhetetlen akadályt. Sajnos, a gyarmati idők letűnésével az egyedi jármű
nyomtalanul eltűnt.
A négykerék-hajtás koncepciója viszont maradt, igaz, akadtak érdekes „oldalági"
hajtásai is. Például az 1926-os, háromtengelyes G1, majd G3-as, G3a-s, G4-es
sorozatok, melyeknek „csak" a két hátsó tengelye volt hajtott. Utóbbihoz már -
az első tengelyt hajtó - kiegészítő erőátviteli rendszert is készített a
Daimler-Benz AG, a kiváló trakciós képességekkel és tekintélyes méretekkel bíró
járművet elsősorban aztán magas rangú katonai személyek, államfők használták.
 
A mai magán célokra használt, Mercedes-Benz terepjáró autók tényleges elődje
azonban az 1938-ban bemutatott G5 volt. A koloniális és vadászautó
megnevezéssel „útjára bocsátott" modellt számtalan karosszéria-felépítménnyel
és kapcsolható négykerék-hajtással rendelhették meg az érdeklődők.
"Őt" a 1948-as születésű Unimog követte a sorban, melynek sorozatgyártását csak
1950-től vette át a Daimler-Benz a Boehringer-gépgyártól. A mezőgazdaságban, a
kommunális szférában és a hadsereg alkalmazásában bevált gép mára
kultuszjárművé nőtte ki magát, Németországban igen népes rajongótábora van. Nem
csoda, hogy életmód-orinetált változat is született: a kimagasló technikai és
terepadottságokkal rendelkező csodát Fun-Mognak becézik.
Karrierje szintén haszongépjárműként indult, hogy aztán halhatatlan
klasszikusként kerüljön be az autók bibliájába a G-osztály. 1979-es piacra
kerülésétől kezdve mérhetetlen népszerűség övezi a Puch emblémával is
forgalmazott terepjárót, melyet rövid és hosszú tengelytávval, kabrióként,
kombiként, továbbá pick-upként egyaránt megvásárolhattak a rajongók. Figyelemre
méltó képességei közül kiemelkedik az akár 80 százalékos kapaszkodóképessége, a
36 illetve 27 fokos terepszöge, melyeknek köszönhetően a legkomplikáltabb
terepviszonyokat is leküzdötte a G-osztály.
  
A rendőrség, a katonaság, a civil
lakosság mellett a szaúd-arábiai királyi ház és II. János Pál pápa is ilyet
használt, természetesen egyedi kivitelben. A négy generációnyi építési sorozat
felszereltsége és kialakítása mindig tartotta a lépést az aktuális technikai
fejlődéssel, ugyanakkor a privát ügyfelek körének bővülése, a G-osztály
„elkényelmesedése" soha nem ment a terepjáró-képesség rovására.
Az 1980-as évek közepe táján aztán megérett az idő arra, hogy a Mercedes-Benz a
személygépjárműveit is összkerék-hajtással szerelje fel. A mechanikus és
elektronikus komponenseket kombináló 4MATIC-technológia 1987-ben debütált az
E-osztály aktuális kiadásában. Azóta folyamatosan bővül a négykerekes-paletta,
és finomodik a technika. Legújabb generációját elsősorban jobb hatásfoka,
valamint kisebb tömege, mérete különbözteti meg az elődjétől, ezen előnyök a
szerényebb fogyasztás és a fokozott vonóerő formájában is kifejezésre jutnak.
Immár a 4MATIC modellek alapfelszereltségét képezi a lengéscsillapítók
helyzetfüggő szabályozását lehetővé tévő AGILITY CONTROL csomag, valamint a
kifejezetten e célra fejlesztett 7G-TRONIC automata váltó is.
  
Mivel a 4MATIC rendszer állandóan aktív, a vezető a legnehezebb helyzetekben -
vizes, jeges, havas úton - is fölényesen helyt tud állni. A hétfokozatú
automata váltóval egybeépített osztómű 45:55 százalékarányban osztja el a motor
nyomatékát az első és a hátsó tengely között, új lamella-kuplungjának hála, az
elindulás is gyerekjáték csúszós körülmények között. Emellett a Mercedes-Benz
ESP-vel és a kipörgő kerekeket célzottan lefékező, a jól tapadó kerekekre
nagyobb nyomatékot juttató 4ETS-sel szállítja összkerekes modelljeit, melynek
hatása felér a hagyományos differenciálzárakéval.
A Mercedes-Benz következetesen bővíti, építi négykerék-hajtású járműparkját, új
hangsúlyokat teremtve egy erősen növekvő piaci szegmensben.
|
