|
Sokak szerint igen! Szerintem meg nem! Na bumm, akkor most
mi van?! Hát, az a baj, hogy jóval többen vannak az ellenkező véleményen,
szóval, lehet, hogy én tévedek! De azért megpróbálom megvédeni magam!
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a Honda
Jazz rossz autó! (Jól kezdem, máris szépítgetem a dolgot, mentegetőzöm...)
Szóval, nem rossz autó! De, hogy a világ legjobbja?! Azt már erősen kétlem!
Sőt, azt is megkérdőjelezem, lehet-e egyáltalán a világ legjobbjának lenni
minden tekintetben?!
Mert egy dologban kitűnni, az igen, az esetleg még rendben van! Vegyük például
Freddy Mercuryt, a valaha élt legnagyobb énekest! Egyetért mindenki? Nem, az
Elvis-rajongók ezután tuti agyonvernek. Meg a Szörényi Leventések is. Tessék!
Emiatt nem lehet a Honda Jazz a világ legjobb kisautója, maximum az egyik
legjobbja.
Visszatérve a Jazz-hez, biztosan merem állítani, hogy vannak nála szebb
kisautók!
Bár a szépség relatív, ezt talán még a legelvakultabb rajongók is
elismerik, hiszen a forma ezúttal a funkciót követi. Mert hát mit lehet kezdeni
egy rövid, meredek orral és szélvédővel, magas utastérrel és függőleges farral.
Ilyen esetekben a tervezők is maximum a lámpák, a légbeömlők és a hűtőmaszk
formájával tudnak játszadozni, esetleg itt-ott húznak egy törésvonalat, egy
ívet, és kész. Jó, a tesztautón sokat dob a gyári spoilerkészlet, jutott belőle
szinte mindenhova, de még ezzel együtt sem egy szépség.
Ezzel szemben én meg az utastér ügyes, praktikus kialakítása, tágassága előtt
hajtok fejet. Tágas széltében és hosszában; de főként fölfele rendelkezik igen
jó adottságokkal, 100 százalék, hogy Jazzben a család egyetlen tagja sem fog
panaszkodni. Mert itt már dolgozhatott a belsőépítészek fantáziája, zsenije,
rengeteg ravasz ötletet elrejtettek.
Az egyik legfontosabb firmány talán az,
hogy az üzemanyagtankot az első ülések alá dugták, aminek köszönhetően hátul
teljesen sík a padló. További következmény, hogy a második üléssor
többféleképpen összehajtogatható, átrendezhető, akár komoly kis „furgon"
varázsolható a japánból. A csomagtartó pedig alapra 380 literes.
Tágas, variálható és ötletes a Jazz belseje, de ismét csak azt kell mondanom,
hogy nem túl szép, illetve ezúttal tényleg finomítok a mondandómon, inkább úgy
fogalmaznék, hogy akadnak benne érdekes részletek. El se tudom képzelni, hogy
az ízléses kormány, kényelmesek ülések mellett ki adott engedélyt a középkonzol
véglegesítésére, melyen a klíma hőmérséklet-kijelzője egyszerűen totál gagyi.
Érthetetlen, mert különben nagyon rendben van a kabin, a biztonsági (első
légzsákok, függönylégzsákok, aktív fejtámlák, ISOFIX gyerekülés bekötési
pontok) és a kényelmi felszereltség szintén.
Menettulajdonságok terén sem érheti erős kritika a Hondát, a „Number One" jelző
azonban megint csak túlzás lenne rá. Mert az egyébként kiváló 1,4-es motor
nehezen bírná a lépést egy Clio Sporttal, egy Corsa OPC-vel és a társaival -
akár egyenesben, akár kanyarban. Nem is ildomos összevetni őket, csak azért
írtam le ezeket az extrém példákat, hogy értsük, mindig akadnak jobbak.
A 100
lóerő egyébként könnyedén viszi a kasztnit, jól gyorsul, rugalmas, az
ötsebességes váltó remek társ a dinamikus közlekedéshez. Csak egy plusz fokozat
hiányzik róla, autópályatempónál ugyanis a rövid áttételek miatt magas
fordulaton pörög a motor, a hatodik jelentősen kímélné a fülünket, a
pénztárcánkat és a környezetet. Amúgy a sebességfokozatok rövid úton, pontosan
kapcsolhatók, a fék hatékony, a kormány tipikusan elektromos. A magas kasztni túlzottan szélérzékeny, kanyarban rendesen viselkedik, igaz, a Jazz
magabiztos úttartásához természetesen a kemény futómű ugyanúgy hozzájárul.
Érdekes, hogy a fogyasztás a hatodik hiánya ellenére sem volt magas, a Jazz
átlagosan nem igényelt többet 6 liternél - 100 kilométerenként. A tankja
viszont nagyon kicsi, így a hatótávja is.
A Honda Jazz nem a világ legjobb kisautója, de mindenképpen kategóriájának
élmezőnyébe tartozik. Meg is kérik érte rendesen az árát, ezzel a felszereltséggel a kiskocsi 3 millió 649 ezer forintért vihető haza.
|