Először arról akartam írni, hogy ez a Chrysler „egy darab Amerika”. Egy jó nagy darab Amerika! Aztán meg arról, hogy olyan jelképpé, ikonná válhat Európában, mint a hamburger, a sültkrumpli, vagy Donald kacsa, de írhatnám ide akár - ha már autókról van szó - a Corvette-t is! Aztán néhány nappal a teszt után, mikor Ben Affleck és a „számlálója” feltűnt a reklámblokkban, ez az egész hamburger, sültkrumpli, ikon dolog lényegtelenné vált! Beugrott, hogy a teszt idején én voltam a liftes fiú! Bár ér nem számoltam, de biztos, hogy lenyomtam Bent! Pedig nem is AXE-ot használok! Most akkor mi van?

A Chrysler 300C hatása garantáltan jobb, mint az AXE-é

Csak annyi, hogy a Chrysler 300C (Touring) hatása garantáltan jobb, mint az AXE-é! Magyarországon legalábbis biztosan! Ezért néhány napig liftes fiúnak éreztem magam, és be kell vallanom, élveztem. Pedig a sikert valójában csakis a Chryslernak köszönhettem.

Kevés ember tud ellenállni NEKI!

Nem volt olyan ember, mindegy, hogy nő vagy férfi, aki ne vett(e) volna észre, nem volt olyan, aki ne fordult volna meg utána(m), kevesen bírtak ellenállni NEKI!

teljesen lehetetlen

nem figyelni rá

Elmenni mellette,

Elmenni mellette, nem figyelni rá már csak a méreteinél fogva is lehetetlen. Kereken öt méter hosszú, 188 centi széles, 148,5 centiméter magas! De a számok vissza sem adják a 300C igazi nagyságát, a brutálisan szögletes orr és karosszéria még rá is játszik erre a szerepkörre. Na és a kocsi stílusa! Feleleveníti az amerikai gyorsulási versenyek történelmi jelentőségű tuning-gépeit, a lőrésszerű üvegezés eszembe juttatja a lefűrészelt tetejű (chop-roof) masinákat, a hatalmas kerekek láttán pedig olyan érzésem van, mintha egy tankkal állnánk szemben.

A Chrysler kivagyiságához csak az ökörszarv hiányzik a hűtőmaszkja fölül, na meg a western csizma és a kalap rólam. De a 300 C Touringnak mindez jól áll! Nagyon jól! Persze emiatt parkolóban és szűk utcákon vigyázni kell vele, de ez is csak hozzájárul az amerikai feelinghez. Azt pedig tudomásul kell vennem, hogy az óceán túlpartján az utakat és az üzemanyagárakat sem európai mérce szerint mérik, ezért a járműveiket sem hajlandóak elaprózni.

De az utasteret sem! A három méteres tengelytáv az amerikai hagyományokhoz hű, családalapításhoz is kényelmes belsőt garantál, helyszűkéről éppoly butaság lenne beszélni, mint a csomagtartó nagyságát kritizálni. Az ugyanis minden próbát kiáll, egyrészt 630 literes, másrészt pedig még szellemesen variálható is. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy a világos bőrkárpitozású ülések kényelmesek, és elektromosan állíthatóak (memóriás), csakúgy, mint a kormány helyzete, és a pedálsor távolsága! Ebből kiderül az, ami a rövid opciós listából is, az amerikaiak nem spóroltak semmivel, ezért jó a Chrysler 300C Touring műszerezettsége, első osztályú a kényelmi és biztonsági felszereltsége. A kabin egyébként egy az egyben a külső folytatása, a műszerfalat, a középkonzolt, és az ajtókárpitokat csak egyenesek határolják, az egyhangúságot csak a kerek órák törik meg. Nem meglepetés az anyagválasztás, illetve használat sem, rengeteg az amerikai stílusú műanyag, ugyanakkor szépek az eredeti kaliforniai diófa erezetű betétek, az összhatás pedig gusztusos.

Sötétben különösen elegáns az elektroluminenszes műszerfal és középkonzol

Sötétben ez különösen igaz a Chryslerre, ilyenkor a műszerek és a középkonzol is elegáns kékes fényben úszik. A hátsó sorhoz is kivezetett, kétzónás klíma, valamint az opciós, cd-táras, mp3-as rádió kezelése is pofonegyszerű, a Mercedeses kombinált index- és ablaktörlő kar azonban nehezen megszokható. Szerethető szolgáltatást nyújt viszont a beszállásnál hátracsúszó ülés, megemelkedő kormány párosa, a fényre elsötétedő, tolatásnál lehajló két tükör, és a kormányról vezérelhető audiorendszer.

Az eddigi pozitív, nyerő összképet a motor, váltó, futómű, kormány együttes sem tudja lerontani, egyedül a fékrendszer lehetne erősebb. Miután megszoktam, hogy hamarabb kell megkezdeni a fékezést, akkor már bátrabban nyomtat a gázpedált, a dízelmotor és a fülem legnagyobb örömére. A 3 literes common-rail dízelmotor ilyenkor csaknem repíti a Chryslert, a gyorsulás folyamán nem érezni, hogy csak 218 paci „tolja” az üresen is majdnem két tonnás kocsit.

Röpke 8 másodperc alatt van fenn 100 km/h-n a 300C, végsebessége pedig jócskán meghaladja a 200 km/h-t. Eközben gyönyörű, folyamatosan gurgulázó hangokat hallat, dízel mivoltát csak alapjáraton és a külvilág felé árulja el. Ki kell emelnem az ötfokozatú automata alázatosságát, kicsit sem merte megzavarni rántásokkal az utasok nyugalmát, és mindvégig hűen követte a vezető akaratát. Eszembe sem jutott kézzel beavatkozni, a furcsa (Mercis) jobbra-balra kapcsolás miatt nem is praktikus. Hasonlóan jól teljesített a kormány is, kis mozdulatokra is azonnal reagál, sportos hatást keltve ezzel.

A futómű viselkedésén, kátyúelnyelő képességén érezni a nagy tömeg jótékony hatását, igaz a feszesebb hangolás miatt olykor keményebben reagált, mint vártam. Emiatt azonban a 300C Touring nem hintó, nem kavarja fel a gyomrokat, nem száll el a kanyarban. A legnagyobb élvezet azonban a kocsival méltóságteljesen végigsiklani a fő utcán, és bezsebelni az elismerő, vágyakozó, irigy pillantásokat. Ilyenkor a fogyasztási értékek is teljesen jónak tűnnek, igaz a nagy tömeg, légellenállás miatt értelmetlen felróni neki!

Az utolsó lökést, a slusszpoént a Chrysler ára adja meg, alig 11 millió 400 ezer forintot kell érte otthagyni a pénztárban. Ez a konkurensekkel összehasonlítva abszolút nem drága, ráadásul az általa nyújtott pozitív élmény majdhogynem megfizethetetlen. Amíg pedig nincs 11 millióm, valószínű rászokom az AXE-ra!