Abarth Punto Evo, Abarth 500C - Fehér hollók

Ne tessék megijedni, nem tévedtek el, nem kattintottak rossz helyre, még mindig az autosvilag.com oldalon járnak. És nem lesz itt semmiféle ornitológiai fejtegetés vagy vizsgálat, maradok a kaptafámnál, csak a cím becsapós, meg helytelen kissé, hisz épp az autó ritkaságára, egyediségre szeretném felhívni ezzel a varjúfélék családjához tartozó, néhol istenként tisztelt, máshol a meglehetősen csúnya kinézete miatt lenézett madárral a figyelmet, mivel a természetben oly ritkán fordul elő ebben színben. Így aztán igazán helytelen a címben használt többes szám, de most már mit lehet tenni, jöjjenek az Abarthok!

Annyit azért még hadd hozzak fel a hollók mentségére, ha már ily hívatlanul és meglepetésszerűen betették ide a lábukat, erre az abszolút más irányultságú honlapra, hogy a legintelligensebb madarak közé tartoznak, nemcsak szokatlanul nagy agyméretük, hanem kiemelkedő problémamegoldó képességük miatt is. Na, tényleg ennyit a verebekről, most már az autóké a főszerep, méghozzá az Abarthoké, és nem is egy, hanem rögtön két méregzsák következik, melyek jól megférnek egymás mellett, igencsak különböző egyéniségük ellenére.
Igencsak különbözőek, az egyik minicabrió, a másik aprócska hot-hatch, és mégiscsak egyek, mert a szívük ugyanaz, 1,4-es turbó mind a kettő, és abban is megegyeznek még, hogy a skorpió mérge dolgozik bennük, hogy levadásszák ellenfeleiket pályán, utcán, kíméletlenül. 140, illetve 165 ló ereje feszül az útnak, műalkotásnak is beillő felnikkel szántják az utat, egyik sem gyorsabb sokkal a másiknál, míg a kéttónusú festést kapott 500C 8,1 másodperc alatt éri el álló helyzetből a 100 km/-h-t, addig a Punto Evo 7,9 másodperc alatt végzi el ugyanezt a feladatot. Végsebességre sincs nagy különbség, 205 km/h áll szemben a 235 km/h-val, országúton és autópályán úgyis nehezen kiaknázható, nincs nagy lemaradása hát a nyitott tetejű modellnek, ami pedig a vezetési élményt illeti, az meghaladja a képzeletünket.
Ezért, ha valaki csak úgy egyszerűen egy olyan autóra vágyik, mellyel eljut A-ból B-be, és kész, az ne vegyen Abarthot. Mert ezeknek az autóknak, akár az 500C-nek, akár a Punto Evonak, csak egyetlen célja van, megmutatni mindig, mindenhol a teljesítményt. Minden részletük, minden porcikájuk erről szól, erre emlékezteti a pilótáját: a motorhang éles, a széles kerekek hangosan surrognak az aszfalton, a felfüggesztés versenyautósan kőkemény, a gyorsulás, akár egy sportkocsié.
Van ugyan az 1,4-es Multiair és az 1,4-es T-Jet erőforrásnak is normál használati módja. De kit érdekel, amikor mindkét műszerfalon ott díszeleg a Sport gomb, amely beélesíti a kormányt, a motort, a fékeket, s 250, illetve 206 Nm-nyi nyomaték vár a gázpedál és a jobb láb parancsára. Csak a hatsebességes váltó karját (Punto Evo) vagy a kormány mögötti füleket kell villámgyorsan kapcsolgatni a sebesség növeléséhez, bizony az 500C a Ferrarikéhoz hasonló, manuálisan is kapcsolható automata váltóval büszkélkedhet. És még ott van a TTC, az elektronikus differenciál, mely kanyarban garantál nagy magabiztosságot és biztonságot, és a környezet védelmére figyelő Start&Stop rendszer, bár ez utóbbi csak a nagyobb típushoz áll rendelkezésre. Biztonság terén is magasra teszik a lécet ezek a kisautóknak álcázott versenyparipák: széria a hét légzsák, az ESP, mindenféle további hárombetűs kiegészítővel, és végül a Punto Evo esetében a Brembo fékrendszer.
Végül jöjjenek a teljesítményt kiegészítő, és legalább annyira fontos, optikai és aerodinamikai tuningelemek, melyeknek köszönhetően oly szívdobogtató a megjelenésük, vérforraló a külsejük, szemkápráztató a stílusuk. Az 500C klasszikus, kéttónusú fényezést kínál, akár a dicső múltban. Aztán miután feldolgozta a látószervünk a nem mindennapi látványt, feltűnnek a dinamikus spoilerek, melyek egyaránt kiveszik a részüket az optikai és aerodinamikai feladatokból. A 17 colos gyémánt mintás felni láttán csak hümmögni lehet. Hmmmm... Nyitott tetővel pedig az akusztikai hatás is egyedülálló, oldalanként egy-egy kipufogó trombitál vidáman a szélben, követve a vezető lába által vezényelt harcias ritmust.
Ez az élmény a Punto Evóban elmarad, az „ő" sofőrjét a diffúzor kárpótolja, vagy a vad lökhárító és a sárvédőkbe vágott légbeömlő nyílások együttese, nem beszélve az 500C-t is lepipáló mesés felnikről.
Nagyjából ennyi a két autó, melyek oly különbözőek, ám lelkük, szívük mégis egy, a sport szellemiségével itatja át őket, szenvedélyt ébresztve férfiban és nőben, fiatalban és öregben, szenvedélyt a száguldás, a sebesség, az utánozhatatlan olasz stílus iránt, a legendás Skorpió-embléma „alatt". E remek karakterek ellenére várhatóan mégis oly ritkák lesznek hazánkban, mint a címben emlegetett fehér hollók, mivel Magyarországon egyelőre csak magánimport alapján juthatunk hozzájuk.