Aki nem ismerte a félelmet - Bernd Rosemeyer emlékére

1938. január 28. késő délelőttjén egy ezüstszínű versenyautó jóval 400 km/h feletti tempóval száguldott a Frankfurt-Darmstadt autópálya hosszú egyenesében. A cél új sebességi rekord felállítása, egyben a repülőrajttal megtett egy kilométer idejének megjavítása volt. A kísérlet azonban tragédiával végződött. Az autó kisodródott, és balesetet szenvedett, pilótájának sérülései pedig halálosnak bizonyultak.

A rekordjármű volánja mögött a szászországi Audo Union sztárversenyzője, Bernd Rosemeyer ült. Tragédiája sokkolta az embereket, hiszen a 28 éves fiatalember nem egyszerűen óriási népszerűségnek örvendett, hanem szinte bálványnak tekintették.

Karrierje, mint olyan sok más társáé abban az időben, motorversenyzőként indult, de hamarosan ő is átnyergelt a négykerekűek világába. Helyi hegyi-futamokon indult, ahol gyorsaságával és személyiségével hamar felhívta magára a DKW, és ezáltal az Auto Union vezetőinek figyelmét. Szerencséjére a négy karikás autógyár egyik részlege, a Horch, Dr. Ferdinand Porsche vezetésével éppen egy új, forradalmi versenyautó - a 16 hengeres Auto Union Type C - fejlesztésén dolgozott, s a nagynevű, tapasztalt Hans Joachim Stuck mellé kellett egy „tartalék".

Az első tesztjét a Nürnburgringen tette meg az 545 lóerős szörnyeteggel, és annak ellenére, hogy korábban csak sokkal gyengébb gépekkel volt dolga, néhány megpördülés - az áramvonalas és független kerékfelfüggesztésű Type C igen nehezen uralható jármű hírében állt - és boxutca látogatás után hasonló köridőket futott, mint a jóval tapasztaltabb Stuck. Az éles bevetésére az 1935-ös, berlini AVUS versenyen került sor, amelyet motorhiba miatt fel kellett adnia. Második versenye sem volt szerencsésebb, habár támadta és meg is előzte a Mercedesszel versenyző és a versenyt első helyen befejező Caracciolát, de ezúttal a váltója „mondta be az unalmast".

Első győzelmére 1935 szeptemberéig kellett csak várnia, a Brünn melletti Masrykringen már nem talált legyőzőre. Aztán az első teljes szezonjában már egyértelműen ő volt a király, üstökösként robbant be az autósport elitjébe. Hét ízben állhatott fel a dobogó legfelső fokára, s minden címet bezsebelt, amit lehetett. Európa-bajnok, német utcai- és hegyi bajnok, s még ki tudja milyen címek lapultak a tarsolyában, a legendás - Mercedes - ezüstnyíl-korszak 1936-os esztendeje egyértelműen Bernd Rosemeyer éve lett.

1937-ben pedig számtalan világrekorddal hívta fel magára a figyelmet, ő volt az első „sofőr", aki normál úton átlépte a 400 km/h-os sebességhatárt. 1938 januárjában újabb csúcsdöntésre készült, melynek időpontját a Berlini Autókiállításhoz igazították. Igen ám, de a konkurencia sem tétlenkedett, a Mercedes Caracciolával az élen szintén ugyanerre a kísérletre készült. Január 27-én Alfred Neubauer - az ezüst nyilak „megalkotója" - a Frankfurti Reptér meteorológia szolgálatának segítségével ellenőrizte a másnapi időjárást, s megállapította, hogy a 9 órakor feltámadó szél ellenére ideálisak lesznek a körülmények a „versenyre".

Január 28-án, reggel nyolc órakor elsőként a Mercedes versenyautója állt a rajtvonalhoz, kormánya mögött Caracciolával. Rögtön új rekordot ért el, sebessége a mérési pontoknál 432 km/h (268 mp/h) volt. Bernd Rosemeyer elsőként gratulált a konkurencia sikeréhez, majd azt mondta, hogy „most én jövök". A 16 hengeres, 545 lóerős motorral hajtott Streamliner azonban alig hagyta el Langen-Morfelden-i felüljárót, amikor egy erős széllökés - kb. 432 km/h-s sebességnél - kibillentette a versenyautót az egyensúlyából.

E tragikus baleset után a chemnitzi Auto Union AG soha többet nem vett részt ilyen kísérletben. A pilóta nagyságát emlékmű őrzi, melyet az 1985-ben megalakult Audi AG rendszeresen megkoszorúz. Emellett az Audi Tradition és a zwickaui August Horch Múzeum január 28-án „In memoriam Bernd Rosemeyer" címmel szimpóziumot rendez.