Ha nő lennél, tuti, hogy megkérném a kezed! Szerelem ez a javából!

Most pedig, miután rögtön így a dolgok közepébe vágtam -
vagy miként Horatius, a híres római költő ma mondaná: in medias res kezdtem e
röpke irományt, mely persze ettől még nem említhető egy lapon a klasszikus
görög művekkel -, engedjék meg, hogy elmeséljem az előzményeket, a történet
kezdetét, bemutathassam Önöknek Júliát.
Júlia - vagy originariamente Giulietta - híres-neves, nagymúltú olasz
famíliából származik, a milánói székhelyű Alfa Romeo család legifjabb sarja,
eladósorba került lánya, büszkesége. Tavasszal, Genfben pillanthattam meg először
Őt, a „gyönyörű nőt", s már akkor éreztem, hogy valami történik velem, hogy
hevesebben ver a szívem, hogy talán még bele is pirultam látásába. Aztán csak
ábrándoztam, álmodoztam, bíztam egy újabb találkozásban, vártam rá. Jó sokáig
és felettébb kíváncsian, hisz ismerjük a mondást: a külső megfog, a belső
megtart. És végre...
Fehér ruhájában most is legalább olyan jól nézett ki, mint néhány hónappal
ezelőtt, mikor először láttam, az elmúlt - rövid - idő egy cseppet sem ártott
neki. Sőt, meg merem kockáztatni e nem éppen szerény kijelentést: nehéz ma szebbet
elképzelni nála, nincs párja üveghegyen innen, üveghegyen túl - természetesen a
kompakt kategóriában. Szinte mindene tökéletes, a lámpái, a rejtett hátsó
kilincsei, az idomai, vagy a hátsója; jól néz ki szemből, oldalról, vagy hátulról,
és csak úgy árad belőle a természetes erő, szépség és harmónia. Még a nevének felirata,
betűtípusának megválasztása, tipográfiája is elismerésre méltó
mestermunka.
És most már elárulhatom, ugyanígy csak dicsérni tudom a Giulietta belsejét,
utasterét is, mind a minőség, mind a design, mind a helykínálat terén.
Különösen az utolsó ténymegállapításom lehet meglepő, a prémium modellek
ugyanis nem a tágasságukról híresek, ám az Alfa Romeo túllépett ezen a
„közhelyen". Még magam is meglepődtem egy kicsit azon, hogy mennyi hely van oldalirányban
a vállaknak, a kezeknek, hogy magam mögött simán elfér a lábam, s még a
fejemnek is jutott elég hely a plafon alatt. Igaz, egy kicsit alacsonynak
éreztem a hátsó ülések pozícióját, ellenben az ülőlap hossza és a háttámla
magassága, szöge példás.

Elöl ugyanez a helyzet, kivétel, hogy ott az
ülésmagasság állítható, így a négy irányba mozgatható kormánnyal gyerekjáték az
ideális pozíció megtalálása. A műszerfal és a középkonzol együttese
eszméletlenül modern, letisztult és tetszetős, zseniálisak a rádió és a klíma
közötti kapcsolók, s nincs mese: a kivitel első osztályú. Talán rakodórekeszből
akad kevés, egyedül a mély kesztyűtartók és az ajtózsebek használhatók, de úgy
látszik, a tervezők még mindig nem gondolkodnak hagyományos pohártartókban.
Viszont legalább a csomagtartó 350 literes, és egyszerűen bővíthető.
Erről ennyit, most jöjjenek inkább az igazi élvezetek, mert Júlia nem kevés
ilyet nyújt, egyszerűen végképp belehabarodik az ember. Pedig nekem a
leggyengébb 120 lovas Giuliettához volt szerencsém, hogy milyen lehet a 235 lóerős
Quadrifoglio Verde?! Az egy másik álom! Nem szabad azonban leírni ezt a kis
hengerűrtartalmú, turbós erőforrást sem, mert méretéhez képest igen jó erőben
van. Különösen, ha a DNA-kapcsoló D(ynamic) állásban van, ilyenkor egészen egyszerűen
felgyorsulnak a történések a kocsiban és a forgalomban egyaránt. Az addig
nyugodt, magabiztos alsó középkategóriás ferdehátúból virgonc, fürge
sportautócska válik, élesebb gázreakcióval, pörgősebb, harciasabb kedvvel, direktebb
kormánnyal, valamint remek gyorsulással és rugalmassággal. És egy csomó
élménnyel, mert a futómű, az előbb már emlegetett direkt kormány, valamint a
fékrendszer triója minden képzeletet felülmúl. A Giulietta -nőktől szokatlanul -
már-már a végletekig türelmes, elnéző és jóindulatú, így hamar elkezdi a pilóta
a kanyarokat vadászni, próbálgatni a tűréshatárát, reakcióit.
Nem sikerül
kihozni őt a sodrából, a 17-es papucsokon gördülő rendkívül merev karosszéria -
részben a Q2 differenciálzárnak köszönhetően - ragad az úthoz, miközben még némi
kényelmet is ad. A motorhang magas fordulaton lelkesítő, különben visszafogott,
bár az is jellemző, hogy csak D módban érdemes ötezres fordulat fölé pörgetni
az erőforrást. A N(ormál) és A(ll weather) kapcsolása nyári körülmények között
szükségtelen, utóbbi vizes úton vagy téli körülmények között jöhet jól, a
középállás nyugodt úrvezetőknek való. Családapák fogják értékelni a spórolós startstop
rendszert, amely egyébként kikapcsolható, s persze maga is figyelembe veszi a
motor állapotát. Amúgy a kis motor papíron takarékos, az életben viszont
természetesen lábfüggő a fogyasztása, nekem igen-igen intenzív vezetési
stílussal sikerült 9,4-es literes átlagot összehozni a teszt során.
Végül még egy megjegyzés, a Júliával történő házassághoz tisztes hozomány
szükségeltetik, ám a közel 6 milliós összegért cserébe nagyon-nagyon sokat ad.
A Giulietta alapfelszereltség szinte hiánytalan, ezen a téren ismét csak a
mezőny fölé nő! De nem ez a lényeg, hanem, hogy övé a szívem. Oh, Giulietta!
Úgy megvennélek!
|