Micsoda
kérdés! Hát persze, hogy maradhat. Csak azért, mert az a „heppem", hogy a
„piros az igazi", attól még nem leszek bolond visszautasítani egy 170 lóerős,
fehér Giuliettát. És különben is, a kompakt olasznak aztán tökmindegy, hogy
milyen színű: fehér, piros, fekete vagy szürke, mindenhogyan szép.
De most inkább ugorjunk, az előző tesztből már úgyis kiderült, hogy mit a
véleményem az olasz Júliáról, a hófehér bőrű Giuliettáról, a kompaktok
kompaktjáról, az idei Év autója szavazás egyik döntőséről. Áradoztam már gyönyörű
idomairól, íveiről és domborulatairól, míves kidolgozásáról, s ezúttal is nehéz
volna másképp nyilatkoznom róla.
Úgyhogy máris ugrunk egyet, méghozzá a gépháztető alá, ahol a 170 lóerős
MultiAir egység az úr. Nincs pillangószelepe, mégis gyorsabban száll, mint a
szél, takarékosabb, mint egy hagyományos felépítésű motor, s - a szelepvezérlés
folyamatos optimalizálása miatt - még a környezettel is barátságosabban bánik.
Mi azonban nem fogjuk kímélni, toljuk neki ezerrel, élvezzük, hogy alacsonyabb
fordulatszámon érzékenyebben reagál, s nyomatékból is több van, mint...
Ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg gyorsan a gyári adatokat. 1368 cm3, mit
akarnak ezzel az olaszok?! 170 lóerő 5500-as fordulaton: erről van szó, kérem!
230 Nm 2250-es fordulatszámnál: a turbólyuk már a múlté! Máris dörzsölhetjük a
tenyerünket, 7,8 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, 218 km/h a vége,
5,9 az átlagfogyasztás.
Ezzel ki is merítettük az autós kártyák legfontosabb tételeit, most jöjjön a
valóság, fordított sorrendben. Mert ez az a fogyasztás, ami sci-fi. Illetve
elképzelhető, hogy egyszer a gyárban... valóban összejött. A tesztpilóta már
nagyon unta a kilométereket, megtett vagy 100 ezret, közben kitolta a Giulietta
szemét, de rendesen, kiélvezte minden porcikáját, ment normál módban,
Dynamicban, mindenhogy, de hátra volt még újabb 50. Ezer kilométer. Hát persze.
Na, akkor játsszunk, gondolhatta, bosszantsuk fel a leendő tulajokat, a
körülmények is éppen ideálisak: nincs szél, a hőmérséklet szintén klappol,
fújjuk túl a gumikat, tempromat be, és gyerünk a kamioncsorda nyomába. Aztán
majd csinálják utánam, start-stop rendszerrel vagy anélkül.
Én nem tudtam, de nem is bosszankodtam rajta, a nyolc és fél literes átlag pont
passzol a 170 lóerőhöz, különösen, hogy alaposan igénybe vettem minden ló
erejét. Ahogy a DNA kapcsolót is, mely minden egyes újraindításnál képes volt visszaállni
alaphelyzetbe, de rajtam nem fogott ki: újra és újra áttoltam D állásba.
Nem mintha „normál módban" nem lett volna elég a MultiAir erőforrás ereje, ám
„D-ben" minden egy kicsit jobb. Vagy inkább sokkal jobb. Mintha a ménes tagjai
metamorfózison esnének át, a bányászlovak varázsütésre angol telivérré vagy a
szteppék agaraivá, akhal tekinikké válnának; s megelevenednének, hogy hörögve,
fújtatva, megfeszülve, nem utolsósorban pedig villámgyorsan küzdjék le a
kilométereket. Egyszerűen bámulatos a gázreakció, a Giulietta a legfinomabb
érintésre is ugrik és harap, a kormány ugyanígy éles, miként a futómű is, így minden
egyenes, minden kanyar élvezet vele. Csak gyorsul és gyorsul az Alfa Romeo, és
ha jő a kanyar, sincs ok a félszre, mert tapad a négy kerék, fordul és száguld,
nincs mese. Rugózási kényelem terén viszont nem éri el a korábban tesztelt
Giulietta szintjét, a nagyobb kerék, a peresebb gumi be-beköszön az utastérben.
A sportos hangú kipufogó szintén, a visszafogott mormogásából vad üvöltésbe
átcsapó szimfónia öröm a fülnek, végre nem egy steril, színtelen-szagtalan,
néma autó. Padlógáznál szinte kézzel fogható a feszültség, a kormányon érezni
az erőt, mintha szét akarna szaladni a ménes, aztán mégis fordul és száguld... De
ezt már egyszer leírtam, azt hiszem.
Hogy milyen az Alfa Romeo „A" vagyis téli üzem állásban?! Nem tudom, kövezzenek
meg érte, de nem volt okom és legfőképp nem volt kedvem kipróbálni. Önökre
bízom, leendő tulajokra, írják meg kérem!
Azt is, hogy milyennek találják a hihetetlen esztétikus és kényelmes
bőrüléseket, a káprázatosan stílusos műszerfalat, a biztosítékokra emlékeztető
kapcsolókat, vagy a sportosan vörös műszerfal-világítást. Kihasználják-e a 350
literes csomagteret, az öt férőhelyet, hozzáér-e hátul a fejük a fekete színű
tetőkárpithoz... várjuk az észrevételeket!
Próbálják ki Önök is, élvezzék az autót, ha tehetik, ne csak egy körre, s
örömmel várjuk a leveleiket! Még egy gyors kérdés így a végére: Év autója-e
az Alfa Romeo Giulietta vagy sem?!
Listázó 
