Audi-krónika - 20 éves a TDI (1. rész)

A dízelmotorok mára már a sportkocsik bőre alá is beférkőztek. Az egykoron lomha, zajos és piszkos „technika” a haladás, a dinamika és a sportos teljesítmény jelképévé vált, s szinte minden gyártó felvette a programjába. A sikerhez vezető úton az Audinak úttörő szerep jutott.

Az Audi 2009-ben egy egészen különleges jubileumot is ünnepel: a TDI 20. születésnapját. 1989 őszén mutatkozott be Frankfurt am Main-ban a Nemzetközi Autószalon (IAA) alkalmával az Audi 100 2.5 TDI, vagyis az első közvetlen befecskendezésű turbófeltöltésű dízelmotorral szerelt négykarikás.

A dízelek új korszakának hajnala 1976-ban, még jócskán az 1973-as olajválság hatása alatt virradt fel, amint Richard Bauder - az Audi TDI-technikájának atyja - is felidézte: „Megpróbáltuk akkoriban a lehető legalacsonyabb fogyasztású belsőégésű motort kifejleszteni. Minden elképzelhető koncepciót, megvizsgáltunk, egészen a kétütemű dízelig, miközben a legkülönfélébb befecskendezési eljárásokat és égésfolyamatokat is részletesen analizáltuk illetve továbbfejlesztettük. Egyik jelentős áttörésnek a kétrugós fúvókatartó bizonyult, amely már egy kisebb üzemanyag-mennyiség előzetes befecskendezését is lehetővé tette. Ezzel az égésfolyamat lényegesen lágyabbá és csendesebbé vált, ami a személyautós alkalmazás egyik alapvető feltételének számított."

Az első TDI már közvetlenül bemutatásától kezdve óriási sikernek bizonyult. Az Audi 100 harmadik generációjába épített öthengeres konstrukció 2.461 köbcentiméter összlökettérfogatából 88 kW (120 LE) teljesítményt, illetve 265 newtonméter maximális forgatónyomatékot produkált, utóbbit már 2.250 percenkénti fordulatszámtól. Az üzemanyagot forgóelosztós adagolószivattyú juttatta az égésterekig.

Ezzel új időszámítás kezdetét vette kezdetét: mert az akkoriban gazdaságos és hosszú életűként elkönyvelt dízelek nem igazán számítottak temperamentumos erőforrásoknak. Ám az Audi 100 2.5 TDI 200 kilométer/óra végsebességével egyből a gyors utazólimuzinok exkluzív körébe lépett, miközben az akkor érvényes szabvány szerint 100 kilométerenként mindössze 5,7 literes átlagfogyasztással is szolgált. Vagyis a jó menetteljesítményeket nagy hatótáv egészítette ki.

Nem sokkal később az Audi TDI-aggregátjai a középkategóriában is hódító útra indultak. 1991-ben a 80-as típusban megjelent egy négyhengeres változat, az 1,9 literes erőforrás teljesítménye 66 kW (90 LE), legnagyobb forgatónyomatéka pedig 182 newtonméter volt. Négy évvel később már erősebb kiadásban - 81 kilowattos (110 LE) - is választhatták a vásárlók, ahol a teljesítménynövekményről elsősorban a változó turbinaoldali lapátgeometriával működő turbófeltöltő (Variable Turbine Geometry; VTG) gondoskodott. Utóbbi egyben a forgatónyomaték már egészen alacsony fordulatszámtól is harmonikus és közvetlen felépülését tette lehetővé. A négykarikás márka 1993-tól immár teljes dízelprogramját TDI-motorokra állította át.

A következő lépést 1994-ben a 103 kW (140 LE) teljesítményű, öthengeres konstrukció képviselte. A hatfokozatú manuális sebességváltó a szériafelszereltség részévé vált, s első ízben már állandó összkerékhajtással is szerepelt a palettán, vagyis megszületett az első TDI quattro. A már 1.900 percenkénti fordulatszámnál leadott 290 newtonméter maximális forgatónyomaték, a 208 kilométer/óra csúcssebesség és az álló helyzetből mindössze 9,9 másodperc alatt teljesített 100 kilométer/órás sprint már aligha figyelmen kívül hagyható szenzációként szolgált. A közismert „És hol is a tank?" televíziós reklám pedig már-már legendássá avatta az Audi egyetlen tartálynyi üzemanyaggal akár 1.300 kilométert is elautózó A6 TDI modelljét.

1997-ben ismét forradalmat robbantott ki az ingolstadti márka, a világ első, személyautóba épített V6-os TDI erőforrásával. A további innovációként hengerenként négyszelepes hengerfejjel, 110 kW teljesítménnyel és 310 Nm-rel készült a dízelmotor. Két évvel később már az Audi első V8-as TDI-erőforrása tarthatta premierjét, amely az A8 motorházfedele alatt újabb iránymutató technikát vonultatott fel: a common-rail befecskendezést. A 3,3 literes V8-as 165 kilowattot (224 LE), illetve 480 newtonmétert produkált, de a 242 kilométer/óra végsebesség és a rendkívül kulturált járás is a TDI kínálta élmény immár új kategóriáját fémjelezte.

Az Audi fejlesztőinek munkáját 2001-ben a kisutók kategóriájában jelezte újabb mérföldkő, amikor az A2 1.2 TDI 100 kilométerenként mindössze 2,99 literes átlagos üzemanyag-fogyasztással jelent meg a piacon. Az A2 kifejezetten kompakt alumíniumkarosszériájában egy 1,2 literes, háromhengeres dízel dolgozott, amely „nagytestvére", az 1.4 TDI közeli rokonaként 45 kW (61 LE) teljesítménnyel és 140 newtonméter maximális forgatónyomatékkal szolgált. Az A2 3L TDI a világ első - s mind a mai napig egyetlen - ötajtós, három liter átlagfogyasztású modelljeként váltott ki komoly elismerést. Az Audi bevált 1,9 literes TDI konstrukciója 2003-ban egy nagyobb, 2,0 literes társra lelt.