Az autózás tiszta élvezete - A Mercedes-luxuskupék 50 éve 1. rész

Egy kupé mindig félreérthetetlen jelzés, üzenet a külvilág számára. Tulajdonosa nem egyszerű helyváltoztatási eszközként tekint az autókra; ellenben értékeli a stílusos karosszériát, tudja, hogy ennél elegánsabban lehetetlen megjelenni, „fellépni" az élet színpadán. Választásához természetesen az a tény is hozzájárul, hogy ezekbe a négykerekűekbe előszeretettel építenek erős motorokat, vagyis egy stílusos kupéval majdnem olyan gyorsan lehet utazni, mint egy jóval kényelmetlenebb sportautóval. A kupé egy speciális életszemlélet, életöröm kiterjesztése négy kerékre.

A Második Világháború után a német motorizáció a gazdasággal együtt romokban hevert. Ennek egyik legszembetűnőbb jele a siralmas állapotú úthálózat volt, melyen az autók csak igen lassan közlekedhettek. A gyér forgalom miatt mindez nem jelentett súlyos problémát, 1000 lakosra mindössze 19 gépkocsi jutott Németországban. Az ötvenes évek elején azonban a fejlődés egyértelmű és letagadhatatlan nyomai kezdtek mutatkozni, mindenki számára elérhetővé vált a fekete-fehér televízió, ekkor alkalmazták először a pacemakert, és a Sonynak köszönhetően piacra került a tranzisztoros rádió.

És ekkor - 1951-ben - jelentkezett a Mercedes a Párizsi Autókiállításon a 300 S Coupe-val, amely a mai CL ősének tekinthető. A stuttgarti cég ezzel a kétajtós modellel nemcsak erős mérnöki potenciálját demonstrálta, hanem pozitív jövőszemléletére, és nagyra törő terveire irányította a közönség figyelmét. A nagy, de nem masszív, inkább sportos húrokat pengető kupé szériaváltozatában (1952-től) 150 lóerős hathengeres erőforrás dolgozott, melynek segítségével nagy távok is viszonylag rövid idő alatt leküzdhetőek voltak. A visszafogott, korántsem hivalkodó karosszéria tökéletes kombinációt alkotott a potens motorral, jóindulatú kezelhetőségére a vásárlóközönség is ráharapott. Köztük olyan hírességek kegyeit nyerte el a Mercedes, mint Gary Cooper, vagy Errol Flynn.

Miután 1955-ben a csillagos márka piacra dobta a kupé erősebb, 175 lovas változatát 300Sc néven, a szedán (Saloon) változattól örökölt új futómű a korábbinál jóval magasabb komfortszinttel örvendeztette meg az utasait. A nagyobb teljesítmény a karburátor lecserélésének a következménye volt, a 300 SC púpos motorházteteje alatt injectoros erőforrás rejtőzött.

A 300 S, valamint a 300 SC egyaránt az autógyártás akkori krémjéhez tartozott, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a két típusból a hat év alatt mindössze 314 darab készült. Emiatt a fennmaradt példányok ma már csillagászati áron cserélnek gazdát, de csak akkor ha a tulajdonosuk hajlandó megválni valami okból kifolyólag a hőn szeretett „kincsétől".

Az ötvenes évek közepére a háborús sebek világszerte gyógyulni kezdtek, Németország fejlődését pedig sokan gazdasági csodának tartották. Munkanélküliség ebben az időben nem létezett, a globális forradalmon átesett telekommunikáció rohamosan terjedt, ezzel párhuzamosan pedig - négy év alatt - megduplázódott az autótulajdonosok száma.

Ezt a tendenciát erősítette az 1956-ban bemutatott 220S Coupe, amely a Mercedes első önhordó kasztnis gépkocsija volt. Jellegzetes karosszériatagolása miatt az évek múlásával ráragadt a pontoon becenév, az utascella ugyanis jól elkülönült a front és a farrésztől egyaránt. A nagy ütközővel felszerelt lökhárítók és kerek ködlámpák sajátos arcot adtak az elegáns vonalvezetésű kétajtósnak, a 100, majd gyorsan 106 lóerőre upgrade-lt motorok pedig sportos menettulajdonságokat biztosítottak. 450 márka felárért a 220S még jobban kényeztette a vezetőjét, a Hydrak nevű automata kuplung kímélte a bal láb használatát. A Pontoon utastere amúgy is fényűző berendezéssel büszkélkedhetett, a bőrkárpitozás mellé polírozott fabetét és kiegészítő fűtés járt. A sorozat utolsó előtti évében a mérnökök még felfrissítették a Mercedes motorterét, az új 220Se Coupe vezetője már 115 tagú ménesnek vezényelhetett.

Az 1961-es év igazán nem fukarkodott a maradandó események terén, ezúttal azonban csak kettőt emelnék ki a történések sokaságából. Augusztus 13-án az NDK pártvezetés utasítására több brigád megkezdte a berlini fal építését, amely majd 28 évig elválasztotta egymástól Kelet-, illetve Nyugat-Berlint. November 9-én pedig a Szovjetunió hőse, Jurij Gagarin - első emberként - 1 óra 48 perc alatt körberepülte a Földet Vosztok nevű űrhajójával.

A Mercedes gyár szempontjából azonban más esemény miatt emlékezetes 1961, hiszen február 24-én leplezték le legújabb csúcsmodelljüket, a 220 SEb Coupe-t - Stuttgart egyik külvárosában. A rendkívül harmonikus formájú kupé teljes értékű, négyüléses utastérrel rendelkezett, amely abszolút megfelelt hosszú távok teljesítéséhez. A hathengeres, 120 lovas benzinmotor tökéletesen passzolt az akkori német igényekhez, a komfortos, de ugyanakkor biztonságos futómű pedig a még mindig változatos útviszonyokhoz. Az első tárcsafékek technikai újdonságnak számítottak a Mercedes-palettáján, de a szériafelszereltség része volt a hárompontos biztonsági öv és a baleset után nyitható ajtózár is.

Az 1962-ben debütált 300 Se (W112) pedig már alapra légrúgókkal, négyfokozatú automataváltóval és szervokormánnyal érkezett a kereskedésekbe, a későbbiek során a motorpalettán feltűnő V8-as pedig már csak a hab volt a tortán az autórajongók számára.