Az én autóm... 2. rész - Hummer H2

Egy kicsit extrém, egy kicsit használt, s egy igen kicsit hiányos. A legnagyobb baja persze az, hogy valójában nem az én autóm... Rendhagyó teszt a nagy Hummer H2-ről.

A legideálisabb autó Magyarországra. Nem! Csak a második legideálisabb autó Magyarországra, az első egy katonai Hummer H1 lenne, géppuskaállással. Nem számít hányadik, a lényeg, hogy ideális. A mérete, a stílusa, a megjelenése, a hozzá kapcsolódó történetek, legendák, de legfőképpen az itthoni közlekedési morál teljes hiánya teszi azzá. És én lehetnék vele a „nagy igazságosztó"! Vigyázat! Hummerral vagyok, és nem félek használni!
Bár lehet, hogy nincs is szükség a nagy igazságosztóra, azaz rám, hiszen már magának az autónak erősen nevelő hatása van. Megjelenik, s az addig pimasz, notórius bepofátlankodók, agresszív, elsőbbséget soha meg nem adó, s még lehetne bőven folytatni a sort, hogy milyen szabálytalankodó sofőrök huss... eltűnnek. Sőt, mintha sose lettek volna! Csak a tisztelet marad!
Olykor elismerő, olykor csodálkozó, máskor meghunyászkodó, néha pedig irigységgel vagy félelemmel teli, de mindenképpen állandó tisztelet övezi, ami elöl elbújni sem tud a H2. Már csak nagyságánál fogva is mindig a figyelem középpontjában áll, lesik lopva, nézik „egyenesen", leggyakrabban megbámulják, ki-ki vérmérséklete szerint. Pedig ez még nem a legnagyobb, a - korábban emlegetett - H1 túltesz rajta.

A nagyság relatív, a Hummer H2 4,8 méteres hosszával, 2 méteres szélességével és magasságával Magyarországon kifejezetten nagynak látszik és számít. Különösen városban, különösen szűk utcácskákban, ahova aztán kétszer meggondolja a sofőr, hogy behajtson-e. Ráadásul a H2 formája is darabos, szögletes, úgy néz ki, mint egy jófajta utcai romboló, s gyakorlatilag az is.
A valószerűtlenül hatalmas krómozott felniken feszülő „utcai" gumik bármit képesek laposra taposni, amit a brutális hűtőmaszk és kengururács együttese nem zúzott péppé, és az előre nyíló, a szokásosnál jóval magasabb  motorház sem gyalogosbarát darab. Egyébként is minden masszív, túlméretes a Hummeron, a tükörház, a fellépő, a kilincs, mind-mind az örökkévalóságnak lett tervezve. Felsőbbrendűségét kiválóan mutatja, hogy az egyszerű személyautók, a furgonok, sőt még az alacsony padlójú helyijáratos buszok is simán eltörpülnek mellette, csak a kamionok és a távolsági buszok egyenrangúak vele.

Annyi már kiderült, hogy igen-igen magasan ülünk a Hummerban, vagyis kiválóan átlátni belőle a forgalmat, amúgy meg érdekes egyveleg jellemzi a kabin kialakítását. Az egyszerű amerikai stílus keveredik a luxus érzésével, a helykínálat pedig - az eredeti, katonai verzióhoz képest - bőséges. Egyszerű amerikai, vagyis minden nagy és kocka, kivételt csak a műszerek jelentenek, luxus, mert a teljes bőrkárpithoz elöl-hátul ülésfűtés jár, sokképernyős szórakoztató és navigációs rendszer (a tesztautóból ez hiányzott) és rengeteg pohártartó, rekesz. (Csak tudnám, hogy minek, ha Magyarországon úgysem férünk be vele a McDrive részre.) Nem utolsósorban a csomagtartó is óriási, 1222 literes.
Nagy autóhoz nagy motor dukál, a GM mérnökei nem spóroltak a dolgon. 5967 cm3-es erőforrást építettek be a nehéz vasba, persze, hogy V8-asat, persze, hogy benzinest. A legendás „small block" 325 lóerős, vagyis nincs híján a teljesítménynek, a Hummer azonban mégsem sportautó. Menetteljesítményei mégis megdöbbentőek, 10 másodperc alatt gyorsul 100 km/h-ra, végsebessége pedig 160 km/h. Utóbbit simán hozza is, már-már félelmetes érzés a pilótaülésből ennyivel reptetni ezt a közel sem áramvonalas téglát, ennél már csak az lehet kellemetlenebb, amikor a visszapillantóban tűnik fel...
Normális tempónál sem túl kezes egyébként a Hummer, igaz, ebben a jókora felnik is ludasok. A legkisebb úthibák megvezetik az autót, így hol jobbra, hol balra indul el, folyamatosan korrigálni kell a nem túl direkt kormánnyal. A túl nagy felni és utcai gumi párosítás terepen sem túl nyerő, ezért meglepő, hogy így is könnyedén boldogul a H2 az úttalan utakkal. Hogy terepgumival mire képes? Valószínűleg legyőzhetetlen.
Nagy, nehéz, automata váltós (összesen négy fokozattal rendelkezik), mégis beéri 20 liter üzemanyaggal 100 kilométerenként, ami kifejezetten kellemes érték. A viszonylag kicsi fogyasztásnak talán az az egyik oka, hogy a gyönyörű hangú, nagy erőtartalékokkal rendelkező és nyomatékos motor folyamatosan alacsony fordulatszámon dolgozik, a finoman kapcsoló automata nem hagyja pörögni. Így az utastér zajkomfortja elfogadható.
Hummer H2 - az én autóm. Szerencsére nem! Így meghagyhatom a rendőröknek az „igazságosztás" szerepét, én pedig álmodozhatok tovább, hogy egy saját, vagány Hummerral mi mindenre lennék képes...