| Betűméretező |
|---|
| Partnereink | ||
|---|---|---|
|
|
|
Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!
|
|
|
|
|
|
| Írta: meszger | |
| 2010. március 19. péntek 00:31 | |
|
Miután túl voltam az 1,6-os motor okozta első sokkon és megrázkódtatáson, miután megtettem, valamivel több mint 100 kilométert városban és országúton a 116i-vel, egész jól összebarátkoztam vele. Több nem is kell Magyarországra!
Nálam egy BMW, mondjanak nagyképűnek, kiáltsanak ki hülyének, minimum sorhatossal kezdődik, de persze az M-es az igazi király; például a régi hármas hathengerese, az M5-ös V10-ese vagy a mostani hármas sorozat V8-asa! Nem tudom miért, hiszen nem szoktam kilinccsel előre csapatni, füstölgő gumikkal elindulni, mégis egy BMW legyen erős, már-már túlontúl erős, lenyomva mindent és bármit, ami csak elékerül.
És végre jön egy BMW tesztautó, egy példány a kedvenc 1-es sorozatból, 1,6-os motorral. Szép dolog mondhatom, még jó, hogy sokkot kapok tőle. Pláne, mikor kiderül, hogy ez a legnépszerűbb Magyarországon, mást eladni szinte lehetetlen, már tudom, hogy miért fontos extra a típusjelzés nélküli karosszéria.
Na mindegy, a lényeg, hogy BMW, fekete, és M-csomagos; de hogy 1,6-os, kemény 122 lóerővel, „teatyaúristen”, hogy fogom én legyőzni az előítéleteimet?! Mert ami egy átlag autóban tök jól hangzik, az ebben szinte semmi…
A formáján viszont szerencsére ez nem látszik, tipikus Bangle-Bömbi, s majdhogynem ugyanolyan sportos, mint egy 130i, nincs rajta típusjelzés; kár, hogy fekete. Fehérben jobban el tudnám képzelni a hullámzó karosszériát, a homorú-domború felületek váltakozását, a meglepetésszerűen kacskaringózó íveket; a nyílszerű lámpatestekben világító fénygyűrűk viszont így is ütősek.
Ahogy az utastérben az M-csomaghoz tartozó kormány és sebváltókar is, mindkettő jól néz ki, bár átfutott az agyamon, hogy feladok egy hirdetést a következő szöveggel: M-es kiegészítőimet nagyobb motorra cserélném… Visszatérve a kabinhoz előre könnyű, hátra nehezebb a beszállás, ám az ülések elöl-hátul kényelmesek, miközben a helykínálat a prémium kategóriának megfelelően passzentos. Mindenesetre vezetőként kifejezetten jól éreztem magam a kontrasztos huzattal borított pilótaülésben, s bizony a jobb egyben helyet foglalók sem panaszkodtak egy percre sem. A design majdhogynem minimalista, a finoman vezető felé forduló középkonzol nekem bejön, s tulajdonképpen minden lényeges információval ellát. Az M-es, multifunkciós volán egyébként baromi jó fogású, a mérete is ideális, miként a – viszonylag hosszú utakat bejáró - váltókar szintén kézre áll. Praktikum terén azonban nincs csúcsformában az 1-es, bár igazság szerint, én tuti nem a pohártartók vagy tárolórekeszek miatt vennék BMW-t. Hanem a motor… Tessék, újra csak a motor, a „lóerőgyár” jár az eszembe, itt pedig bajban lesz a Bömbi, legalábbis a tesztre fogott 1-es, már említettem többször: 1,6-os és alig 122 lóerős. Legalább elegánsan, gombnyomásra indul, s a start-stop rendszernek köszönhetően takarékos, utóbbi be is bizonyosodott a néhány napos együttlét alatt. 7,8 litert fogyasztott 100 kilométerenként, igazán nem rossz eredmény, ennyi simán belefér. Már csak egyetlen kérdés maradt, hogy megy a 116-os BMW? Röviden szólva csalódás, de a jobbik fajtából, vagyis pozitív meglepetést okozott a legkisebb bajor. Persze nem egy erőgép, ezzel a Bömössel nemcsak én, senki nem fog kilinccsel előre csapatni vagy éppen füstölgő gumikkal elindulni, viszont abszolút nem harmatos, nem gyenge. Teljesítményét ráadásul kifejezetten kulturáltan egyenletesen adja le, alacsony fordulton is húz, ugyanakkor könnyedén felpörög, s ilyenkor lelkesítő hang mellett igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Meg is felel, mi több Magyarországra bőven elég; a hatfokozatú váltóval jól kiaknázhatóak a kis hengerűrtartalmú motor képességei. Egyetlen hibája, hogy a váltókaron érezni az erőforrás vibrációját. Cserébe a futómű király, remekül kanyarodik, készségesen fordul, érezni rajta, hogy simán elbánik jóval több pacival, s a hátsókerék-hajtás miatt semlegesen fordul. További jó hír, hogy meglepően nyugodtan „veszi” az úthibákat, a masszívan összerakott kasztni és futómű-konstrukció nem továbbítja az ütéseket a bennülőknek. Féltem tőle nagyon, bántottam előre eleget, végül mégsem lett igazam, s el kell ismernem: a 116-os simán belefér a BMW kínálatába. Különösen az árat figyelembe véve; típusjelzés nélkül ugyanúgy megadja azt az érzést és presztízst, ami miatt annyian irigylik a bajor gyár termékeit. Szóval nem véletlenül sláger. Köszönjük a Rack Autó Kft. segítségét. Tesztvezetésre jelentkezés itt! |
|
| Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:21 ) |
| < Előző | Következő > |
|---|
















