2009 közepén lehet még valami újat írni a 3-as
sorozatról? Talán eddig elbújt előlünk egy igen fontos és merész Chris
Bangle-ív? Vagy egy kósza lóerő? Egy „kitudjamilyen" kapcsoló? Ugyan már!
Fölösleges erőlködni! Régi ismerős a hármas. Ezért inkább pattanjunk be a
volánja mögé, és toljuk neki! Nagyon-nagyon!
Mert ezt tudja igazán, ehhez ért, s ezért kéne nekem is ez a BMW! Mert mit ér a
prémium-érzés, a luxus felszereltség vagy a (márka)név önmagában, ha nincs
mögötte lóerő, ha nincs mögötte élvezeti faktor? Semmit! De erről a bömösről
nem azért hiányzik a típusjelzés, mert alapmodell, nem kell megelégednünk
„szerény" 143 lóerővel (Magyarországon 122 LE-vel - 316i), nem kell erőltetett
nyugodtságot kényszeríteni az arcunkra a piros lámpánál egy-egy konkurens Audi,
Mercedes, netán Alfa Romeo mellett.
Csak adjunk neki egy kövéret! Mert 177 ló és annál is több Newtonméter - szám
szerint 350 - várja a parancsunkat, s ezek a lovak és Newtonméterek nem
gondolkodnak, nem rúgkapálnak, nem dobálják a „farukat", csak mennek és teszik
a dolgukat. Egyetlen egy dolgot utálnak, de azt nagyon-nagyon: állni és
habozni. Na jó, tehát kettőt. Szóval, ez a BMW igen spontán reagál a gázadásra,
az összkerékhajtás miatt nem pörög ki a hátsó kerék, nem indul meg a fara,
egyszerűen megindul szépen, simán, konzekvensen, de legfőképpen gyorsan. Fekete
füst nélkül, pedig dízel. Ez egyébként ma már abszolút nem hátrány, a
„mindössze" 2 literes (1995 cm3) common-rail erőforrás igen széles tartományban
fürge, használható, 1750-től 3000-ig folyamatos a nyomatéközön, legnagyobb
teljesítményét pedig 4000-nél „mutatja meg". Nem érzi meg a kombi karosszéria
extra súlyát vagy az összkerékhajtás plusz tömegét, s ugyan már a gyári adatok
sportos fellépést sugallnak - gyorsulás 0-ról 100 km/h-ra 8,2, végsebesség 224
km/h -, az igazi élményt messze nem adják vissza. Persze, mert ezek csak számok,
és miként tudnák ezek kifejezni a közvetlen kormány, a sportos futómű hatását?!
Sehogy, még szavakkal is nehezen kivitelezhető, azért megpróbáljuk. A rossz
úton rázós futómű jó minőségű aszfalton - Magyarországon maximum autópályán
lehet ilyenre számítani - végre elnyeri az értelmét, kisimul, megnyugszik, és bizony irtózatos kanyarsebességek érhetők el - nem érdekes, hogy kombi -, precízen és mint a villám
abszolválhatók az ívek, az érzékeny kormány meg pont annyi visszajelzést ad,
amennyi szükséges. Ej, mily szívesen kipróbálnám Franciaország kanyargós
alsóbbrendű, mégis tükörsima útjain ezt a BMW-t. Ott aztán maximum a fafejű
csendőrök jelenthetnének veszélyt - legfőképpen a jogosítványomra. Egyedül a
hosszú utakon járó, hatfokozatú manuális váltót cserélném le automatára.
Mindezek mellett még a pénztárcánk tartalmára is ügyel a dízel BMW, az
EfficientDynamics sorozatba tartozó modellt start-stop automatikával szerelték
fel a mérnökök. Vagyis pirosnál, üresben, felengedett kuplungnál leáll az amúgy
is csendesen dolgozó aggregát, s csak a jobb szélső pedál újbóli megérintésére
indul újra. Hatástalanítani is lehet ezt a funkciót, de minek, városban,
dugóban sokat spórol számunkra, és még a környezet sem szennyezi a megszokott
mértékben. S ugyan a gyári 5,6-es átlagot nem sikerült teljesíteni, a 100
kilométerenként elégetett 6,5 liternyi gázolaj nem sok az autó képességeit,
valamint a lábam nehézségét ismerve.
Míg a vezető, a pilóta a nagyszerű vezetési élményt, a jó gyorsulást vagy az
erős fékeket élvezi, addig az utasok az igényesen kialakított utastér
szolgáltatásait vehetik igénybe. És ha már a helykínálat prémiumosan
passzentos, akkor legalább kényeztesse őket luxus, minden mennyiségben. Ez
utóbbi ugyan erősen függ az anyagi helyzetünktől, mivel a BMW könnyen
megszabadít minket néhány extra milliótól, de igényeinknek tényleg
egyes-egyedül a fantáziánk szabhat gátat.
És higgyék el, megéri! Kéne nekem, de nagyon-nagyon!
