BMW Art Car - Kocsibőrbe bújt remekművek 2. rész

A BMW Z1 önmagában is egy műalkotás, amely megérdemli az Art Car jelzőt – véli A.R. Penck, majd így folytatja: „Művészet a művészetben, művészet a technológiában – ez izgatott engem. Különösen a háromdimenziós tárgyon megjelenő művészet.” 1991-ben járunk.

Ám most még vissza kell mennünk egy kicsit az időben, hiszen az előző részben csak 1989-ig, illetve Michael Jagamara Nelsonig jutottunk, és semmi okunk nincs arra, se személyes, se egyéb, hogy történelmi összefoglalónkból kimaradjon Matazo Kayama, aki 1990-ben készítette el a BMW Art Car kollekció egyik darabját. A japán művész egy 5-ös BMW-t vett kezelésbe, pont olyat, amivel Horst Tappert, közismertebb nevén Derrick, a kultikus figurává vált, táskás szemű nyomozó járt abban az időben, s a mű tervezése során a bajor gyár technológiája által érzett csodálatát, valamint a modern Japánnal való asszociációt szerette volna kifejezni. Ennek érdekében tovább folytatta a korábban megkezdett „Hó, Hold és Virágok" témáját, ezúttal azonban airbrust technológiával - az autó ezüst fényezésén kék árnyalatokkal emelte ki a kontrasztot és az eleganciát. A „Kirigane" (fémvágás) és az „Arare" (fólianyomat) aprólékos technikáival apró ezüst-, arany- és alumíniumfólia-darabokat vágott ki, majd azokat felvitte az autó felületére. Cesar Manrique következik a sorban, még mindig ugyanebből az évből, s természetesen még mindig egy BMW-vel, mi mással, a nemes áldozat pedig ezúttal egy méretes limuzin, a 730i volt. A spanyol építész és művész meglátása szerint az autók, melyek mindennapi életünk szerves és nélkülözhetetlen részei, alapvetően meghatározzák a környezetünket és a városképet. Nem véletlen hát, hogy az erőlködésmentes suhanás, a kecses mozgás érzetét teremtette meg az élénk színek és a BMW kontúrjába illeszkedő nagyvonalú ívek felhasználásával, hiszen alapvető célja „a sebesség érzetének és az aerodinamikának egy esztétikai koncepcióban történő egyesítése volt, egyetlen tárgyba sűrítve". Hasonlóan Kayama művéhez ez az autó sem vett részt soha versenyen vagy közúti forgalomban, életét egyszerű kiállítás-modellként, műtárgyként éli napjainkig. S végre-végre megérkeztünk A. R. Penckhez, a neoprimitív emberábrázolásával és totemfigurával világhírűvé vált, egyébként drezdai születésű festő- és szobrászművészhez, kiről már a bevezetőben kiderült, hogy abban a szerencsében részesült, hogy egy Z1-es BMW-t formálhatott a saját ízlésére. A formatervezők és a mérnökök kreativitását, valamint képzeletét tükröző autót aztán így ő a saját világegyetemébe ültette át, felhasználva egyéni formanyelvét, látásmódját. A Z1 egyszerűsége az őskori barlangrajzokat idézi, valójában azonban kihívás elé állítja a nézőt, mivel a figurák és formák absztrakciójában rejlő kódokat neki kell megfejtenie. Elhagyva Kelet-Németországot, Dublint és New-Yorkot, ahol A.R.Penck ma is él és alkot, a napfényes Itáliába látogatunk, mindössze egy évvel később, 1992-ben ugyanis Sandro Chia, a firenzei festő és szobrász valósíthatta meg önmagát egy BMW-ben. „Fess le, Fess le!" - hívogatta Sandro Chiát a 3-asból készült versenyautó felszíne. Ő pedig festeni kezdett, arcokat és tengernyi intenzív színt, amíg a kép az egész autót be nem fedte. Könnyű dolga volt, hiszen már gyerekkorában is autókra graffitizett, de a viccet félretéve igen komolyan vette a munkáját. „Társadalmunkban az autó a vágy egyik tárgyát testesíti meg. A figyelem középpontjában áll. Az emberek megnézik. Ez az autó azokat a pillantásokat tükrözi vissza."
És máris egy újabb földrészre látogatunk, persze csak virtuálisan, Esther Mahlangu alkotásán keresztül, aki egy 525i kidekorálásával került be e neves művészek méltán elismert listájába. „Művészetem a hagyományos törzsi elemekből fejlődött ki, amelyekkel otthonainkat díszítjük" - mondta alkotásáról a dél-afrikai festőnő, aki törzsi hagyományait adta tovább egy modern technológiai tárgyon keresztül. A teljesen új médiummal való kísérletezés első lépéseként egy Art Car dizájnjával festette meg egy másik BMW ajtaját. Egy hét alatt az autót az afrikai ndebele művészet mesterművévé változtatta. Amúgy ő volt az első női művész az Art Car kollekció történetében.
Vissza a jó öreg Európába, méghozzá a ködös Albionba, jön David Hockney, a multitalentum fotós, festő, grafikus és nem utolsósorban díszlettervező. A pop-art jeles képviselőjét nem lehet vádolni fantáziátlansággal, szó szerint kifordította az autót, egyedi látásmódjának köszönhetően átlátszóvá téve azt. „A BMW egy makettautót adott nekem, amit újra és újra megvizsgáltam" - meséli David Hockney. „Arra jutottam, hogy jó ötlet lenne úgy megmutatni az autót, mintha belátnánk a belsejébe." Így a motorháztetőn egy motor szelepfedelének stilizált rajza látható, az ajtókon keresztül megpillanthatjuk a vezetőt, a hátsó ülésen egy tacskó ül. Az érzéki vezetési élményt egy absztrakt táj részletei foglalják keretbe.
Feledékenységem vagy figyelmetlenségem okán elmaradt az előző évszám, 1995-ben jártunk akkor, most viszont már 1999-ben kalandozunk, hamarosan elérjük az ezredfordulót, de addig még jön az Art Car gyűjtemény második női alkotója, Jenny Holzer, Amerikából. Az abszrakt művész által tervezett BWM V12 LMR Art Car olyan üzeneteket hordoz, amelyek „valószínűleg soha nem vesztik érvényüket". Koncepciója az autóversenyzésben használt színeken és anyagokon alapszik. Annak érdekében, hogy a BMW jellegzetes kék és fehér színei a Le Mans-i 24 órás verseny teljes ideje alatt láthatóak maradjanak, fényvisszaverő króm betűket és foszforeszkáló színeket alkalmazott. Nappali fényben a betűk az eget tükrözik vissza, a kék színek pedig éjjel derengenek.
Ahogy ígértem, átléptük az ezredfordulót, sőt, további hét év telt el a következő alkotás létrejöttéig, Olufar Eliasson 2007-ben mutathatta meg elképzeléseit. A BMW H2R hidrogénmeghajtású autót sebességi rekordok megdöntésére és a megújuló energiaforráson alapuló fenntartható jövő kutatására fejlesztették ki. Eliasson eltávolította az autó karosszériáját, majd azt egy acélhálóból, fényvisszaverő acélpanelekből és több rétegnyi jégből álló komplex felülettel helyettesítette. A jég a hidrogénre utal, amely fagypont alatti hőmérsékleten válik cseppfolyóssá és üzemanyagként használhatóvá, illetve égése során is csak vizet termel füst helyett.
Végül, de talán nem utolsóként Jeff Koonson a sor, aki az idei nürburgringi 24 órás versenyen abszolút győzelmet arató modellből, a BMW M3 GT2-ből készítette el a legújabb Art Car-t. Alkotását a párizsi Pompidou Központban mutatták be 2010. június 1-jén, a művész a dátum- és helyszínválasztással Roy Lichtenstein előtt tiszteleg, aki ugyanezen a napon, ugyanitt mutatta be saját BMW Art Car-ját 1977-ben.A tervezéshez Koons számos versenyautóról készült fényképet és grafikát gyűjtött össze. Ezekből merített ihletett az autót borító színes, dinamikus formák megalkotásához. A végeredmény tökéletesen kifejezi a Koons által megálmodott erőket, mozgékonyságot és pulzáló energiát.