BMW M3 jubileum - Egy bűvös szám- és betűkombináció 25 éves története (1. rész)

Az M3-as sztori kezdetét – egy korábbi cikkünkből - már ismer(het)jük. „Mr. Roche, szükségünk van egy sportos motorra a 3-as sorozathoz.” Ezzel a később szállóigévé vált mondattal kezdődött minden, ennek köszönhetően született meg minden idők egyik legsikeresebb túraautója, generációk kedvence.

A kezdeteket ezúttal nem ismételjük át, kérem, hogy akit érdekel, és nem emlékszik rá esetleg, lapozzon vissza. A lényeg, hogy 1985-ben ismerhettük meg az M3-ast, s szinte azonnal közömségsiker lett. Persze, nem véletlenül, az autó már álló helyzetben is gyorsnak nézett ki, hogy aztán az életben minderre rátegyen még egy lapáttal: a kereken 200 lóerős BMW 6,7 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, végsebessége pedig elérte a 235 km/h-t, legalábbis katalizátor nélkül. Ráadásul a hírnevét a versenypályán öregbítette, öt évig uralta a kategóriáját, nem csoda, hogy a rajongótábora folyton-folyvást csak nőtt, s a rajongók meg is szavazták az Év legsportosabb modelljének.
A bajor gyár azonban nem elégedett meg ennyivel, folyamatosan fejlesztgette különlegességét, s egyre több változatot dobott belőle piacra. Először, 1987-ben az M3-asban megjelent az elektronikusan állítható lengéscsillapító, a vezető a kézifékkar melletti gombbal maga választhatta ki a futómű keménységét: sport, normál vagy komfort mód állt a rendelkezésére. Egy évre rá aztán jött a még sportosabb EVO változat, a pazar légterelőkről könnyen azonosítható kivitel motorházteteje alatt immár 220 lóerő tombolt. Igen ám, de a hedonista pilóták még ennél is többet akartak, de nem lóerőből, hanem élvezetből, számukra jelentette a kánaánt a 215 lóerős kabrió, mely 239 km/h-s végsebességével messze a leggyorsabb nyitott tetejű négyüléses autója volt a korának.
Már említettük, hogy a versenypályán öt évig uralta a kategóriáját az M3-as, pedig nem volt könnyű dolga, hiszen az elvárások, illetve specifikációk országonként változtak Európában. Emiatt az M GMBH egyre-másra piszkálgatta a sportkocsi motorját, készítettek 2,5 literes változatot is, melynek teljesítménye elérte a 360 lóerőt. A versenysikerekből meg a közúti modellek szintén profitáltak, a Sport Evolution például már 238 lóerős volt, igaz a jellegzetes kétszintes szárnnyal felszerelt M3-asból alig 600 példányt készítettek.
És máris 1990-ben járunk, amikor megjelenik a második generáció, egy teljesen új, teljesen más autó. Elegáns, kifinomult, s a vezetése sem jelent annyi kihívást, kíván annyi merészséget, mint az eredeti kiadás. Viszont semmivel sem volt lassabb, sőt... A motorházteteje alatt - nem is annyira - rejtőzködő hathengeres, négyszelepes motorja 286 lóerőt tudott, nem utolsósorban a VANOS változó szelepvezérlésnek köszönhetően. Ez a megoldás egyszerre növelte a teljesítményt és optimalizálta a fogyasztást, miközben 320 Nm-nyi csúcsnyomaték állt a pilóta rendelkezésre, az európai szabványok szerint vegyes körülmények között alig 9,1 liter szuperbenzint igényelt az M3-as. Persze, csak akkor, ha nem használták ki a tulajdonosaik a 6 másodperces gyorsulást és a 250 km/h-s végsebességet. Utóbbi szinte hihetetlen érték abban az időben - egy utcai autótól -, ráadásul nem a motor ereje merül ki, hanem elektronikusan limitálták a száguldás végét, „önkéntes korlátként".
A jelentős teljesítménynövelés természetesen a futómű és a fékrendszer megújulását is hozta magával, a tervezés során a mérnököknek nem igazán volt könnyű a feladata. Az extrém menetteljesítmények ellenére ugyanis a sofőrök megkövetelték a mindennapi használhatóságot, az elfogadható szintű kényelmet, ami már csak a 17 colos, 40-es magasságú gumik miatt sem volt egyszerű eset. Ráadásul az M3-as BMW éppen 31 mm-rel alacsonyabb a 3-as kupénál, a lengéscsillapítók pedig jóval feszesebbek. Az erőt pedig kordában is kellett tartani, ezért speciális fékrendszert készített az M GMBH az üdvöskéjükhöz. Az ABS-t a megváltozott körülményekhez igazították, végül a csoda-BMW 35 méter alatt, alig 2,8 másodperc alatt megállt 100 km/h-ról. De 200-ról sem kellett több 6 másodpercnél... Eközben a formája alig árulkodik a brutális menettulajdonságokról, a karosszéria legjellemzőbb részlete az egyedi visszapillantó tükör lett. Innen azonosították a legkönnyebben a fanatikusok, na meg a spéci könnyűfém felniről.
A fejlesztőgárda ezután sem pihent, rekordidő alatt elkészítette a versenyváltozatot, amely 1993-ban állt először rajthoz. Az 1300 kg-os tömeghez 325 lóerő társul, az M3-as hozta is az elvárásokat, jött, látott és győzött, a rajongók pedig újra értékelték... Franciaországban például az Évszázad autójának választották. A következő részben jön az új kabrió, majd az új hathengeres, és a dupla-Vanos rendszer. Viszontlátásra!