BMW X1 xDrive20d - Naná, hogy élmény!

Két nagyon érdekes dologra is felfigyeltem, miután visszavittem a BMW X1-es tesztautót, és szereztem róla egy prospektust, illetve végiglapoztam azt. Először is, az igényes kiadvány minden oldalán szerepel az „élmény” szó, másrészt pedig fotózták szemből, hátulról, felülről – talán még alulról is – az autót, csak oldalról nem. Hogy mi ebből a tanulság? Mindjárt kiderül!

Kezdem az egyszerűbbel, a fotózással. Bevallom, szeretem nézegetni a gyári fotókat, általában szépek, minőségiek, kiválóak. De azért nem egyszerűen gyönyörködni szoktam bennük, hanem megpróbálok ötleteket csórni a nagy mágusoktól, fotográfusoktól, s bár egyértelmű, hogy talán sosem érem el a szintjüket, mégis egy-egy jobban sikerült sorozat után van mit megköszönni nekik.

Most is ez történt, igaz, már a fotózás után, végignyálaztam az X1-es prospektusát. Szép autó, még szebb képek, csak épp egyetlen oldalképet sem találtam. Aztán megnéztem a saját képeimet, és rájöttem, hogy miért.
Méghozzá Chris Bangle az oka. Nem tartozik szorosan ugyan ide, de elsősorban miatta kedveltem meg a bajor márkát, az újkori BMW-k hihetetlen egyéni, merész designjának - különösen a Z4-es és az X6-os esetében - nincs párja. Viszont ezek a formák sosem egyszerűek vagy könnyen emészthetőek, többször rájuk kell nézni, hogy felfedezzük az egyszer összetalálkozó, máskor szétváló, sőt kesze-kusza, játékos ívek, lendületes vonalak értelmét. (S bár esküdni nem mernék arra, hogy ő jegyzi az X1-es formatervét, de azért lenne rá egy fogadásom.) Az X1-es is ilyen: oldalról nehezen emészthető, talán első pillantásra még diszharmonikus is. És ez azért különösen feltűnő, mert minden más szögből egyszerűen tökéletes. A haragos, szinte vad tekintet, az erőt sugárzó, domború motorháztető, a tipikusan BMW-s C-oszlopba átcsapó, emelkedő övvonal, a rafinált szabású lámpák... És muszáj külön kiemelni a 18 colos felniket, már a mintázatuk is elképesztően látványos, ráadásul kétszínűek...
S most egy rövid kitérő, aztán jöhet a BMW élmény része! Előbb azonban még kategorizáljunk! X, mint szabadidőautó, 1, mint 1-es sorozat. Vagy mégsem?! Mert a prospektus mérettáblája mást mond. Mintha a 3-as sorozathoz közelebb állna a kompakt méretű SUV, a tengelytávjuk például totál megegyezik, s a hosszuk, szélességük is hasonló. Úgyhogy döntse el csak mindenki maga, mire hasonlít inkább az X1-es szabadidőautó.
És akkor most már jöjjön tényleg az élmény! Mi más, mint a vezetési élmény. Még beszélhetnék mellé bőven - a BMW semmi máshoz nem hasonlítható kisugárzásáról, az utastér exkluzív hangulatáról -, de az élményt leginkább a BMW vezetése nyújtja. Mondjuk a tökéleteshez közeli kormányzás, még így négykerékhajtással is. Csak a második vagy harmadik körforgalomban vettem észre, hogy az X1-es szinte leköveti a gondolataimat, addig úgymond csak tekergettem az ideális átmérőjű, jó fogású kormányt. Aztán többször előfordult, hogy olykor-olykor mentem vele még egy-két felesleges, plusz kört. Ki tudja, hogy a Servotronic-e az oka, de nagyon eltalálták. Ahogy a fék is rendben teszi a dolgát, nem érezni rajta, hogy nagy tömeggel kell birkóznia, működik fáradhatatlanul.
A futómű viszont kemény Magyarországra. Na, ne higgyék, hogy a BMW eltolta, egyszerűen a 18-as felnik és a nagyon peres, defekttűrő abroncsok együttesének túl sok a honi akadálypálya. Jó úton viszont, hihetetlenül finoman, csendben siklik a BMW, mintha egy pehelysúlyú tankban ülnénk, egyszerre könnyed, egyszerre masszív az élmény. És persze kanyarban is stabil, a négykerék-hajtásnak hála pedig hóban, sárban sincsenek trakciós problémái a szabadidőautónak. Terepezésről nem beszélek, nem arra született. Elvisz a földúton a hétvégi házig vagy a lovardáig, nem gond a téli síparadicsom megközelítése, de a dagonyázás olyan távol van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
A 2 literes dízelmotornak ugyan megvan az ereje ahhoz, hogy bármilyen bajból kirántsa a BMW-t, de szintén inkább az országút és az autópálya a lételeme. Ott szabadjára engedheti a 177 lovas ménest, a 350 Nm-nyi nyomatéközönt, hadd tomboljanak. Alapesetben persze a hatfokozatú - kézzel is kapcsolható - automata váltó sosem hagyja, hogy a fordulatszámmérő mutatója átlépje a 2000-es fordulatszámhatárt, a common-rail dízelmotor ebben a hihetetlen alacsony tartományban is tartja a forgalommal a lépést. Gázadásra aztán visszapakol egyet-kettőt a váltó, a motor tol egy hatalmasat, s míg a lábamat a gázon tartom, nem fogy el az erő, nem szakad meg a lendület. Akár 200 km/h-ig, akár végsebességig, tökmindegy, a BMW csak robog megállíthatatlanul. A fogyasztás terén viszont igencsak visszafogott egyéniség, a sebességhatárokat betartva már a 6 litert közelítette az átlag, s a motor erejét kihasználva a 7,6-os érték sem mutatott rosszul a fedélzeti számítógépen. Vezetni élmény, ugyanakkor utazni sem rossz az X1-esben. A helykínálat BMW-sen passzentos, pont elmegy, a felszereltségnek csak a pénztárcánk vastagsága és az ízlésünk szab határt, de a legjobb, hogy érezni a minőséget, „szemmel is fogható" a BMW-s érzés, kisugárzás. Ja, hogy a csomagtartó 420 literes és bővíthető? A családoknak biztos fontos: kiránduláskor, utazáskor jól jöhet, de mivel ez egy BMW, nem lényeg!
A tesztelt, összkerékhajtású BMW X1 xDrive20d nem olcsó mulatság, 13 millió 495 ezer és 300 forint. (Az X1 xDrive20d alapára  10 millió 390 ezer forint.) Ám ha egy 3-as kombihoz hasonlítjuk, akkor rögtön reálisabb az összeg, ráadásul sokkal egyedibb, használhatóbb annál. Élmény a javából!