BMW X3 xDrive20d - X, mint...

Ahogy napjaink népszerű televíziós tehetségkutató versenyének mentorai mondanák: BMW X3, megvan benned az X-faktor!

X-faktor vagy tehetség - mindegy, hogy minek nevezzük -, lényeg, hogy a BMW X3-as új generációja igencsak jól áll belőle. Képességeire mindjárt fényt derítünk, a 2 literes, 184 lóerős dízel-verziót teszteltük.

Kezdjük a formájával, hiszen a kellemes megjelenés elengedhetetlen része a sikernek. Nem kell tökéletesnek, hibátlannak lenni, elég egy karakteres „arc", szimpatikus „vonás", s máris jó úton járunk. Márpedig úgy gondolom, hogy az autósvilágban kevés olyan vonzó „szerv" létezik, mint a krómozott vesék. A nők buknak rá, a férfiak szintén, aki nem, az irigykedik, vagyis a feltűnés már önmagában garantált.

Az X3-asnak ennél persze több van a tarsolyában, kerek szempárjai vészjóslóan villannak fel, erőteljes izomzata pedig nem hagy kétséget, hogy ki az úr az utakon. Mégis jólfésült, az Amerikában készülő új nemzedék levetkőzte elődje kritizált dolgait, pontosabban Chris Bangle makrancosságát. Így lett tökéletes BMW, letisztult, sportos, elegáns, s kellően agresszív.

Hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy annyira tökéletes BMW, hogy hirtelen nehéz megállapítani róla, hogy melyik modellről is van szó. Ez nagyban köszönhető a méretnövekedésnek is, az X3-as ugyanis jelentős szteroidkúrán esett át, hosszában majd' 8, széltében pedig 3 centit szedett magára. Egyedül a magassága csökkent, a tengelytávja viszont megint csak nőtt, immár 2810 mm.

Így hát nem újság, hogy hatalmas a belső, széltében, hosszában és egyáltalán minden irányban. Természetesen az üléspozíció magas, úgy kell fellépni a kabinba, emiatt a kilátás előre remek. Az első - alig kétszázezret kóstáló - sportülések is külön kategóriába tartoznak, a szokásos dolgokon kívül nemcsak az ülőlap hossza állítható, hanem még a háttámla oldaltartása is; király! A műszerfal és a középkonzol kialakítása remekül illik a BMW külsejéhez, vagyis letisztult, már-már egyszerű. De jó értelemben, nem kunszt állítgatni a klímát, az i-Drive már-már gyerekjáték (a régihez képest), egyedül az automataváltó karja lóg ki a sorból. Na, nem használati szempontból, azzal nincs semmi baj, hanem külön stílustanulmányt érdemelne. Az extra sportkormányért is megéri leszurkolni némi extra lóvét, jó fogású, ideális átmérőjű és vastagságú.

Ja, visszatérve még az automata választókarjához, mellette „lapul" két nagyon fontos gomb, mely alapvető hatással bír a BMW működésére. Ez még a későbbiek során előkerül, addig viszont szót „kér" a középkonzol integrált és színes kijelzője. Logikus felépítésű menüsort jelenít meg, rengeteg funkció kezelhető a segítségével, egyedül a navigációs háttér hiányzik mögüle. Ennyi pénzért beleférhetne. A minőség, illetve a kidolgozás viszont tökéletes, ez némi vigaszt jelenthet a tájékozódást segítő alapkészülék nélkülözésére.

A hajtáslánc szintén csak örömet okoz, a 2 literes dízelmotor remekül passzol a magas építésű, összkerék-hajtású gép karakteréhez. Erős, nyomatékos; ugyan nem sportgép, de minden paramétere rendben van egy szabadidő-autóhoz, s ezt menetközben is bizonyítja. A nyolc és fél másodperces gyári gyorsulási adatnál és a 210 km/h-s végsebességnél többet jelent a kulturáltsága, hangját csak erős gyorsításoknál emeli meg, vibráció pedig abszolút nem jut az utastérbe.

S megint a váltó következik, olyan simán, zökkenőmentesen kapcsol, mintha nem lennének fokozatai. Mindegy mennyire toljuk, észrevétlenül dolgozik, csak manuális módban tűnik fel, hogy éppen nyolc sebességfokozat van! Mellette - ahogy már említettem - ott rejtőzik két gomb, amely jelentősen befolyásolja a BMW működését, vezethetőségét. Ezekkel választható ugyanis a Sport, illetve a Sport+ mód, utóbbiban már a menetstabilizáló is kikapcsol, de az egész SUV működése élénkebbé, élesebbé válik. A váltó is idegesebb, kapkodósabb stílusra vált, így inkább én megelégedtem a normál üzemmel.

A kormány alapesetben is változó rásegítésű, a futómű kellően sportos, ám még némi kényelmet is hagy. Az összkerék-hajtás télen is extra biztonságot jelent, de ne felejtsük el, fékezésnél nem! Terepre is kimerészkedtem az X3-assal, enyhe terepre, karcoló indák és bokrok elkerülésével. Igazából vétek a kocsiért, hiába boldogul könnyedén, féltem. Egy Dacia Dusterral nem lett volna ilyen gondom.

Vagyis maradjunk az aszfaltnál, a rengeteg kényelmi és vezetéssegítő felszereléssel pofonegyszerű a nagy BMW terelgetése. Élmény, élvezet, ha éppen az kell, akkor pihentető élvezet, csak az ár zavar be a képbe. A 11 millió 798 ezer forinttól elvihető X3-as ára néhány plusz berendezés megrendelésével pillanatok alatt feltornázható 15 millióig. Ebben az X-faktor is benne van! Teszvezetésre jelentkezés itt.