Hát, majdnem biztos, hogy elfogult leszek a Lancia
Deltával szemben, amiért előre is elnézést kérek, de meg kell érteniük! Régóta
tart ez a szerelem, rajongásom az olasz kocsik iránt, talán éppen pont a régi
Deltával kezdődött. A HF-fel persze, bár az is lehet, hogy a Fiat Ritmóval, már
nem emlékszem, annyi bizonyos, hogy gyerekkorom korai stádiumában kiütközött
rajtam ez a „betegség". És azóta sem múlt el, azóta is akut tüneteim vannak,
mindegy, hogy Fiat, Alfa Romeo, Lancia vagy Ferrari, én szeretem „őket"!
Nem magyarázkodom tovább, inkább megpróbálok a földön „járni", bár az új Delta
nem könnyíti meg a dolgom. A formáját illetően csak áradozni tudok! Imádtam a
Lancia Kappa szögletességét is, hát még a különleges Coupe változatát, de a
Thesisszel megkezdett irányvonalnak egyszerűen nem tudok ellenállni. Ahogy a
formatervező mesterek az íveket, egyeneseket, domborulatokat a különböző
mértani alakzatokkal eggyé olvasztják, hát az valami egészen elképesztően
zseniális. Nem tudom eldönteni, hogy szemből, hátulról vagy oldalról tetszik-e
leginkább a Delta, mindenhol van egy-egy olyan részlet, formaelem, mely
megragadja a fantáziámat. Egyedül a tesztautó fényezését cserélném le, mert a
fehér-fekete színkombináció egyszerűen szenzációs.
Hogy folytathassam az ömlengést, elég benézni az utastérbe. Pedig nincs
bőrkárpit az üléseken, mégis eszméletlenül szép a designjuk, legszívesebben
azonnal beleülne a finom, puha anyaggal burkolt fotelokba az ember. Kár, hogy
az első kettő ergonómiája nem tökéletes, az ülőlapok erős tömése nyomja a
combot, szokni kell. A hátsókkal nincs ilyen gond, oldaltartásuk ugyan nincs,
de jóval kényelmesebbek, mint az elsők. Elképesztően nagy a lábtér - a Bravo
nyújtott padlólemeze, tengelytávja egy kategóriával feljebb is megállná a
helyét -, több pozícióban rögzíthető a háttámla, és még sínen is tologatható,
így változtatva a csomagtartó-utastér arányát. A fejtér viszont 180 centis utas
esetén már passzentos, a lendületes tetőív a hátsó sor kárára ment. Szép a
műszerfal és a középkonzol kialakítása, nyomokban emlékeztet ugyan a Bravóra,
sőt a Stilóra, de ez nem von le az értékéből. Könnyen kezelhető a kétzónás
klíma, egyértelmű a rádió, utóbbi pedig a jó fogású, esztétikus kormányról is
vezérelhető.
A biztonsági és kényelmi felszereltség példás, széria a hat légzsák, a
dualdrive szervokormány, az mp3-as rádió, az ABS, az EBD, valamint az ESP,
alapáron jár a kanyarvilágítással rendelkező ködfényszóró, a manuális
légkondicionáló és a comfort csomag is (ORO). Továbbá olyan extrákkal tehetjük
még egyedibbé a Deltát, mint a Gran Luce elektromos napfénytetővel, térképes,
illetve Blue&Me navigációval, könnyűfém felnik hadával vagy gyönyörű
bőrkárpitozással.
Eddig nem okozott csalódást a Lancia Delta, de még csak most jön a teszt
legsarkalatosabb pontja: a menettulajdonságok sora. Dízelmotoros, nálam ez
eleve rossz pont, úgyhogy nagyon össze kell szednie magát, hogy dicsérni
tudjam. Vadonatúj fejlesztés, Multijet technika, változó geometriájú
turbófeltöltés, kis hengerűrtartalom, Euro5-ös károsanyag-kibocsátás - papíron
nem is rossz! A 120 lóerő és a 300 Nm-es csúcsnyomaték szintén jól hangzik,
mint ahogy a további gyári adatok is, a hatfokozatú manuális váltóval 10
másodperc alatt van százon a Lancia, végsebessége 194 km/h.
S bár előítéleteim voltak vele szemben, már beindításnál dicséretet érdemel,
viszonylag halkan kelepel. Bemelegedve még ennyi hangja sincs, megérte
teletömni az autót speciális zajfogó anyagokkal, ez a Lancia nagyon közel áll a
luxusautókhoz. Vezetése gyerekjáték, a kormány finoman, könnyen jár, a motor
alulról húz, és egészen 3500-ig kitart, a váltó fokozatelosztása jó gyorsulást,
rugalmasságot eredményez.
Mégis, a leginkább nyugodt, magabiztos viselkedésével és jó úthibaelnyelő
képességével nyerte meg a szimpátiámat a Delta. A plusz 10 centiméter nagyon jó
hatással van az egyenesfutásra és a rugózási kényelemre egyaránt, megdöbbentő,
hogy kiváló kanyarstabilitása ellenére milyen szépen lépi át - a más autókat -
megrázó úthibákat. A fék is jól adagolható, olaszosan harapós, nincs benne
hiba. S végül a dízelmotor még a benzinkúton is szerez egy jó pontot, normál
használat esetén is kijön hat literből, spórolva pedig az 5 liter körüli átlag
sem lehetetlen.
Hát, nagyjából ennyit elsőre a Lancia Deltáról, azt hiszem, kapott dicséretet
rendesen. Elfogult vagyok? Biztosan! de ha lenne 6 millióm kéznél, kapásból kocsit
cserélnék, ennyibe kerül ugyanis egy felextrázott Lancia Delta.
Ui.: Azért én
biztos, hogy egy turbós benzinest választanék.
