|
Sokáig azt hittem, hogy rózsaszínű autók csak a mesében, a játékboltokban, na és persze Amerikában léteznek. Mert arra emlékszem, pedig nem voltam egy babázós gyerek, hogy Barbie-nak és/vagy Ken barátjának volt egy nyitott, rózsaszínű négykerekűje. Ez rendben is van, hiszen Barbie baba arról híres, hogy a ruhája, a lova, a háza, tulajdonképpen mindene rózsaszín! Meg aztán ott vannak azok az amerikai filmek, ahol a hasonlóan extravagáns színű Cadillac kabrió még menőnek is számított. Jó! De ennyi! Egyáltalán kinek jutna eszébe, hogy 2005-ben rózsaszínű autót gyártson?! És ki venné meg?! És miért foglalkozom én ezzel?!
 |
| Az Ypsilon formája remekmű |
Gondolhatják, hogy normális esetben nem agyalnék ezen a szamárságon. De mivel tele van a világ pihent emberekkel, ritka a normális eset! Ezúttal Olaszországban kell keresni a bűnöst, egészen pontosan valakit a Lancia gyárban. Mégpedig azt az illetőt, akinek bevillant az agyába, hogy mi lenne, ha rózsaszínű autókat gyártanának és árusítanának szerte a világban. Persze a vezetőség felelőssége sem lehet kérdéses, mert ahelyett, hogy jól fenékbe rúgták volna a kollégát, fogták magukat és rábólintottak az ötletre. (Igazság szerint lehet, hogy az elődjéből is gyártottak ilyen színűt, mivel a vásárló 112-féle szín közül választhatta meg kedvencét) Ezzel megindulhatott a rózsaszín Ypsilon gyártása, és bár én még nem tudtam róla, egyre közelebb kerültem a tűzhöz. Már csak a magyar importőrnek kellett forgalomba helyeznie egy ilyen csodát, és már nem volt választásom. Perverz kollégám ugyanis azonnal lecsapott a tesztlehetőségre, végre egy rózsaszín autó, mindig erre fájt a foga. Aztán a teszt valahogy rám maradt; bevallom, egy hétig rózsaszín Ypsilonnal jártam! Ismerőseim így aztán az elmeállapotomon kívül mást is megkérdőjeleztek!
 |
 |
 |
Ezek után félve merem leírni, de a kis Lancia tetszett nekem! Igaz, a színével továbbra sem sikerült megbarátkoznom, azt azonban el kell ismernem, hogy a formája remekmű. Nem is csodálkozom rajta, hogy a UAU (Nemzetek a csúnyaság ellen) mozgalom hivatalos autója lett. Ez ugyan csak ügyes marketingfogás, de az Ypsilon szépségét, egyéniségét kevesen merik vitatni. Mégis a külseje lehet az egyik visszatartó erő a megvásárlástól, hiába az erős rokonság a szintén egyedi Thesisszel, ez a Lancia kifejezetten női modell. Egy finom ékszerdoboz, melyet olyan aprólékosan megmunkált részletek tesznek értékessé, mint a krómozott kilincs, a formás fényszórók, vagy maga az Ypszilon embléma.
A különleges színhez extra belső kárpitozás jár, a Lancia négyszemélyes utastere extravagáns.
Ez csak részben köszönhető a fekete-fehér üléshuzatoknak, a kellemes, úri atmoszférához jócskán hozzájárul a retro hatású műszeregyüttes, és az ízléses középkonzol. Felszereltsége szintén megcsillant valamit a luxuskategóriából, a szokásos felszereltségen (ABS, légzsákok, elektromos ablakok, tükrök, központi zár) túl néhány csemegét is beszereltek a kabinba.
A kétzónás klímán például még a levegő irányát is külön lehet szabályozni a jobb és baloldalon, a Skydome panorámatető pedig nyitható. Nem szabad elfeledkezni az opcionális Bose hi-firől sem, ami nagy hangerőn is szépen teljesít, fejegysége pedig az mp3-as cd-ket is kezeli. A sok finomság jócskán kárpótol azért a kevés kellemetlenségért, amiket az Ypsilonban el kell szenvedni. Az első az a karosszériával kapcsolatos. A háromajtós kialakítás nem kedvez a családi használatnak (nem is ez a fő célcsoport), az előrecsúszó, majd visszataláló ülések ellenére is praktikusabb lenne az öt ajtó. A belső is kisebb, mint a testvér Fiat Puntóé, ez a megrövidített padlólemezből adódik. Ide lehet még azt is sorolni, hogy a nagy felületű ülések oldaltartása csekély, viszont nem is illik száguldozni az Ypsilonnal. A csomagtartó mérete könnyen variálható a csúsztatható hátsó sorral, nagybevásárláskor jól jöhetnek az extra „literek”.
 |
 |
 |
A látványos hűtőmaszk mögött mindössze 80 lóerős, 1,2 literes erőforrás bújik meg. Ez csak a motorpaletta második teljesítményfoka, ehhez képest elég tisztességesen megoldja a feladatát. Még a 16 szelepes karaktere sem zavaró, városban és országúton kifejezetten virgonc az Ypsilon, de még autópályán sem vall kudarcot. A 13,2 gyorsulási adatot nyugodtan el lehet felejteni, a kis erőforrást pörgetve a rugalmasság sem rossz. A jó fokozatelosztású, ötös váltó egyébként a középkonzolon remekül kapcsolható, az indexkar és az ablaktörlő viszont már kevésbé használható. A zajszigetelés jó, egyedül kemény úthibák fognak ki vele, ilyenkor a futómű felől dobbanásokat hallani, de ez csak Magyarországon probléma. Egyébként az Ypsilon képes kiszűrni a legtöbb úthibát, a kényelmes rúgózásnak azonban ára van, kanyarban nagy sebességnél dől a karosszéria. A fékek, mint minden olasz kocsiban jól adagolhatók és hatásosak, a Dual-Drive szervokormány ismét csak a női szíveket dobogtatja meg.
 |
 |
A rózsaszín Ypsilon ára valamivel több mint 3 millió forint, vagyis a luxusnak ára van. Az Ypsilon azonban így is könnyen hódít, a nők fejét simán elcsavarja. Persze nekünk férfiaknak is tetszik, csak ez a szín ne lenne.
|
Listázó 
