Bertone Pandion - Egy álom

Látszólag összevissza meredő tüskéivel, futurisztikusan felfelé táruló üvegajtóival, lágy ívekkel megrajzolt, mégis fenyegetően vad karosszériájával, tökéletesen integrált fényszóróival és a sejtelmes kék fényekkel megvilágított utasterével maximum a félig kész, még befejezetlen halálcsillaghoz hasonlítható. Pedig autó ez a javából, egy Alfa Romeo, méghozzá az utóbbi évek, évtizedek egyik legizgalmasabb tanulmánya, a Bertone stúdió által jegyezve.

Az Alfa Romeo és a Bertone maga a történelem, egy századnyi autós történelem, egy századnyi együttműködés. Felsorolni az összes közös munkát szinte lehetetlen, ám szemezgetni érdemes a fantasztikus repertoárból, mindegy, hogy a második világháború előtti vagy utáni időszakból válogatunk. A BAT sorozat, a Giulietta Sprint, a Montreal, a Bella, vagy az új évezred sikere: a GT; talán ennyi példa elég ahhoz, hogy képet kapjunk arról, hogy mit köszönhetünk mi, autórajongók, illetve mit köszönhet az Alfa Romeo a Bertonénak, csupa-csupa izgalmas négykerekűt, széria vagy tanulmány, az lényegtelen. Most fordul a kocka, s az Alfa (FIAT) törleszt, s megment(het)i a nagy múltú designstúdiót, amely kétévnyi, tetszhalott állapotból ismét talpra állt, s a Genfi Autószalonon meglepte a világot a Pandion kupéval.
Mint szinte minden Bertone-modell, a Pandion is szélsőséges és ellentmondásos álomautó, mely nevét az állatvilágból kapta, méghozzá egy halászsastól, a Pandion Haliaetustól örökölte. Nem ez az első alkalom, mikor egy természeti csoda „inspirálta" az autó elnevezését, akár hagyománynak is nevezhetném, gondolok itt a szintén Bertone által megálmodott (Alfa Romeo) Canguróra (1964), Carabóra (1968) és Delfinóra (1983).
De gyorsan visszatérek a Pandionhoz, mert nem kétséges, hogy ez egy olyan érzéki, izmos, feszes testű Alfa Romeo, amilyet eddig még nem látott a világ. Egyszerre nosztalgikus és forradalmi, Mike Robinson - a Bertone vezetője - még az Alfa pajzsot is újraértelmezte, ám mélyen ülő, mélyre temetett szemeivel, s a hűtőrács ezernyi összefonódó pengéjével mégis azonnal Alfaként azonosítható. Hosszú motorházával, hátratolt vezetőfülkéjével profilból kompromisszummentes sportautó, ám az extra széles, futurisztikus és remekműnek beillő ajtók rácáfolnak erre; megkönnyítve, kényelmessé téve a bejutást. Teljesen nyitott állapotukban 3,6 méter magasak, mindenkiből egyöntetűen álmélkodást váltanak ki. Ugyanakkor a hihetetlen formájú, az első sárvédőktől a hátsókig végigfutó panoráma oldalablakok is az utastér kényelmét hangsúlyozzák.
Persze a Pandion legizgalmasabb része egyértelműen a hátsója, ez a befejezetlen halálcsillagra vagy száguldó üstökösre emlékeztető domborulat, melyet kristályszerű pengék, kések alkotnak. A hátsó fényszórókat teljes mértékben integrálták az ökológiailag kusza tüskék közé, amikor ki vannak kapcsolva, akkor teljesen eltűnnek köztük. Nem így a kipufogók, ezeket fix pajzsokból harsogják a muzsikájukat, folytatva az oldalsó fehér paneleket, és keretbe szorítva az autót.
Az Alfa kupékra jellemző 2+2 üléses belső teret minimalista csillogás és természetesség jellemzi, a berendezések mintha teljesen spontán módon „nőnének ki" a környezetükből, anélkül, hogy látszana rajtuk, hogy tudatos tervezés eredményei lennének. A szénszálas, ultravékony ülések tökéletesen idomulnak az utasok testéhez, miközben az atmoszféra a súlytalanság érzetét kelti. A kormánykerék viszont egyértelműen jelzi, hogy sportkocsiról van szó, a műszerek szinte egybeolvadnak a kormány tengelyével, a központi képernyőn pedig a klíma valamint a szórakoztató- és vezetőtámogató-elektronika adatai jeleníthetőek meg.
A 4620 mm hosszú, 1971 mm széles, és alig 1230 mm magas, hátsókerék-hajtású Pandion hosszú orra alatt 450 lóerős, nyolchengeres motor lapul. Így nem nehéz elképzelni a menetteljesítményeit, igaz, koncepcióautóról lévén szó, ezek nem lényegesek.
Fontosabb, hogy az alapítók - Giovanni és Nuccio Bertone - büszkék lennének követőik, utódaik alkotására. Ugyanis az Alfa Romeo Pandion mesél az embereknek, megeleveníti a múltat, elénk vetíti a jövőt, kapcsolatokat teremt. Közösen csodáljuk, ámulunk rajta, álmodunk róla. És reménykedünk. Ez bizony egy igazi álom-Alfa.