Bosszúálló jellegzetesen amerikai izomautó, modern
köntösbe csomagolva. Vagyis nem kifejezetten szép látvány, duzzad a
szteroidoktól, majd szétpattan a bőre, agresszivitását egy pillanatig nem rejti
véka alá. Különösen izmos válla, a hátsó ajtó jellegzetes felugrása feltűnő, de
a hosszú keskeny tetővonal, a magas övvonal, és a nagy kerekek is a lehengerlő
modorát sejtetik. Szögletes lámpatestei, és célkeresztre emlékeztető
hűtőmaszkja elöl pedig még a nagyvadak is lehúzódnak, az Avenger pardont nem
ismerő módon nyomul az utakon.
Nitro szintén tekintélyt sugárzó egyéniség, „ő" azonban a SUV-ok egyik
alfajához tartozik: városi terepjáró. Bajtársához hasonlóan szemtelenül laza
fickó, magabiztossága fölényes nyugalmat áraszt. Persze neki is van
célkereszt-hűtőmaszkja, sárvédői is igen erősen kidomborodnak, motorházteteje
pedig kamionosan túlhangsúlyozott.

Utasterük is sok hasonlóságot mutat: mindkettő tágas (tengelytávjuk között
mindössze 2 milliméter eltérés van - Avenger 2765, Nitro 2763), kényelmes és
sokoldalú. Sőt, európai szemmel nézve érthetetlen „extrák" is vannak bennük,
mint például az Avenger Chill Zone névre keresztelt funkciója. Az
alapfelszereltség részeként kínált érdekesség tulajdonképpen a műszerfal felső
részén kiképzett tárolórekesz, amelyben pont négy darab félliteres palack, vagy
doboz helyezhető el, melyeket a rendszer a külső hőmérséklet, illetve a
légkondicionáló berendezés beállításának függvényében hidegen tart.
Ezen kívül
is rendelhető további hűtött, fűtött (+2-től +60º C-ig) pohártartó, vagy hátsó
üléssori DVD szórakoztató rendszer, amely tökéletesen kiegészíti a MyGIG fantázianevű,
multimédiás infotainment rendszert (20 GB-os merevlemez, USB port, 6,5"-os,
65000 színes érintőképernyős TFT, Bluetottht technológia...). A Nitro ezen túl
még a csomagtartójával is egyénieskedik, Load 'n Go kihúzható raktérpadlója
megkönnyíti a ki- és berakodást. Hősként kénytelenek megvédeni az utasaikat,
így erős karosszériájuk teljes védelmi arzenált rejt: az ESP, ABS mellett a
Nitro még borulásgátlót (ERM) is kapott, a légzsákrendszer hattagú, a lopást
pedig széria riasztó lassítja le.
Mindkét Dodge rendelhető benzin és dízelmotorral egyaránt, érdekes, hogy
teljesítmény terén a Nitro meggyőzőbb adottságokkal bír. Ennek egyik oka a
terepjáró nagyobb súlya, illetve a másik pedig az, hogy Európában nem
választható az Avengerhez az R/T specifikáció. Így a limuzin legbikább
erőforrása mindössze 188 lóerős, ezt az SXT kódjelű Avenger 2,7 literes, 24
szelepes V6-osa „tudja". Ehhez két automataváltó párosulhat, egy négy és egy
hatfokozatú, amely azonban csak később jelenik meg a kínálatban. Európában az
alapértelmezett motorváltozat a kétliteres turbódízel lesz az Avengerhez,
melynek maximális teljesítménye 140 lóerő, csúcsnyoamtéka pedig 310 Nm. A nagy
V6-oshoz hasonlóan szintén csak egyedi rendelésre érkezik be hazánkba a 2
literes és a 2,4-es aggregát, utóbbi egyébként az új fejlesztésű, kétoldali
VVT-rendszerű „világmotor".
A Nitróban a legkisebb erőforrás is 2,8 literes: a 4 hengeres, 177 lóerős, 460
csúcsnyomatékú common-rail dízelt a gyárban csak párducnak becézik. A 3,7-es
V6-os még ennél is izmosabb (205 LE), nyomaték terén viszont nem áll ilyen jól
(314 Nm), sőt abban még az R/T kiadás 4 literes V6-osa (260 LE) is le van
maradva a dízelhez képest (360 Nm). Ráadásul a SUV-hoz menet közben is
kapcsolható összkerékhajtás jár (első és hátsó tengelyekre 50-50 % jut), amely
csúszós, laza talajon is extra magabiztosságot jelent. Az Avenger hátsó több
lengőkaros futómű-kialakítása viszont sokkal igényesebb a Nitro tekercsrugós,
merevtengelyes megoldásánál, sebességfüggő szervokormányával jól manőverezhető,
elöl belső hűtésű, hátul tömör féktárcsával felszerelt fékrendszerét pedig
komoly elektronika segíti.
Az Avenger és a Nitro a Dodge európai offenzíváját folytatják, ellentmondást
nem tűrő személyiségükkel és dízelmotorjukkal sok vásárló szívét elcsavarják.