Búcsú - Renault Thalia 1.5 dCi Perfect

Na ne tessék megijedni, szó sincs végleges búcsúról! Csak arról van szó, a jelenleg futó Thalia nyugdíjba vonul, azaz átadja a helyét egy modernebb, korszerűbb verziónak. Az új generáció - a negyedik fázis - már meg is érkezett Magyarországra, így nem maradnak a magyar családok lépcsőshátú Renault-kisautó nélkül, a Thalia-sikersztori pedig szünet nélkül folytatódhat. Ez a teszt viszont még a régi modellről fog szólni, mivel búcsúzóul szereztünk egyet - a takarékosabb fajtából! Így megnézzük, hogy miért szerették-szeretik annyira a magyar családok a háromterű Cliót?

Egy dolgot már az elején nyugodtan leszögezhetünk, a formája miatt biztosan nem rajongtak-rajonganak érte az emberek. Finoman szólva a Thaliának kevés esélye lenne egy szépségversenyen, maximum az első válogatórészbe kerülhetne be - Megasztár mintára. Amúgy meg a hasonló felépítésű társai (Fiat Albea, Honda City) sem szebbek, ezeknél a kocsiknál csak annyi a tervezők célja, hogy kevés pénzből sok országban jól használható autót alkossanak. A Renault-nál a Clio Campus néven futó járgány adta az alapot a Thaliához, a kisautóhoz hozzáragasztottak egy hatalmas puttonyt, ami a C-oszloppal együtt egy kicsit tényleg cikire sikerült. De beülve nem látszik, valaki pedig még a Ssangyong Rodiust is képes megvenni! A kis Renault limuzin összképéhez még hozzátartozik az is, hogy megemelték és megerősítették a futóművét, de erről majd egy kicsit később.

Most vissza a „szörnyű" puttonyhoz, amely a számok alapján hihetetlen mennyiségű cuccot képes elnyelni. Kezdjük rögtön azzal, hogy 510 literes, vagyis űrtartalma messze meghaladja a kisautók átlagát, sőt ezzel rengeteg kombit is lefőz. Egyetlen korlátja a szája, amit a négyajtós kialakítása miatt nem bír elég nagyra tárni. Mondjuk a bőröndöket még simán benyeli, csak a nagy dobozba csomagolt műszaki cikkek (83-cm-es TV, hűtő, mosógép) vagy a hasonlóan méretes bútordarabok (pelenkázó asztal, kétajtós szekrény) fognak ki rajta. Egy ötödik ajtó sok mindent megoldana, de ilyen holmikat úgysem szállítunk minden nap.

Utasokat a kabinban viszont elképzelhető, s ezt a Renault is tudja jól. Itt a Campus Clióhoz képest szemre alig van különbség, első blikkre csak a színek és az ajtókárpitok kialakításában tér el a két kocsi. Ezt támasztja alá, hogy a tengelytávjuk (2470 mm) is megegyezik, ezért a Thalia térkínálata rendben van a kisautók között. Ráadásul nem jelentkezik a Clio hátsó fejtér-hiánya, a magasabb tetőív alatt értelemszerűen kényelmesebben elfér az utas. A lábtér is elfogadható ebben a traktusban, a képek a 180 centi magas sofőr mögötti állapotokat tükrözik. Az ülések sajnos nem érik el az új Clio színvonalát, de tudomásul kell vennünk, hogy a Thalia egy alacsonyabb árkategória. Még az elektromos ablakemelő elhelyezését, valamint a kormány pozícióját érheti kritika, de legalább utóbbi magasságban állítható, csakúgy, mint a vezetőülés. A kétszínű műszerfallal viszont nincs semmi baj, a középkonzol kialakítása is egyértelmű, semmi nincs túlbonyolítva. A felszereltség elfogadható, a két légzsák, az ABS+vészfék, a légkondi, a ködlámpa, a dupla fényszóró, és a három hátsó fejtámla alap, de még kormányról vezérelhető CD-s rádió is van, csak a fedélzeti számítógép maradt ki, aminek hiányában kénytelenek voltunk fejben számolgatni a fogyasztást.

De legalább nem keseredtünk el az eredmény után, ami jelzi, hogy az 1,5-ös dCi Thalia megint nagyot alakított. A Dacia után ismét megállapítottuk - mivel hasonló adatokat mértünk -, hogy a 68 lóerős egység iszonyatosan takarékos, 100 kilométerenként mindössze 5 liter gázolajat fogyasztott. Pedig meg sem erőltettük magunkat, nyomtuk a gázpedált, ahogy a kedvünk tartotta, meg ahogy a futómű bírta. Így simán hiteles a gyári fogyasztási adat, mondjuk a 3 millió 250 ezres vételárból legalább visszahoz valamennyit.