A Toyota Corolla a világ egyik legmegbízhatóbb,
ugyanakkor legunalmasabb típusa. Tudatos és merész kombináció ez a japán óriás
részéről, mindenesetre a vásárlóknak eddig bejött: 41 év alatt sok-sokmillió
Liftback, Hatchback, Sedan, Wagon és Verso Corolla „árasztotta el" a Földet.
Sőt, ma már a tizenharmadik generáció rója az utakat, igaz csak négyajtós
formában, hiszen az ötajtóst a modernizáció jegyében Aurisra keresztelték.
Valójában a legújabb lépcsőshátú formájától sem ájultam el azonnal, de ezúttal
azért látok biztató jeleket. Konzervatív mivolta ellenére számtalan játékos,
érdekes részletet elrejtettek a tervezők a karosszérián, melyek szerencsére jól
is állnak a kocsinak. Néhány szögből akár még kis Lexusnak is nézhető a
Corolla, megint másik szögből pedig az elegáns nagy testvér, azaz a Camry
vonásait fedeztem fel rajta.
Egyébként a legjobban a finoman emelkedő övvonala
jött be, az előretolt utastérrel együtt már-már a Chrysler „cab-forward" designjára
hasonlít. Na, meg a lámpatestek is tetszettek, különösen a hátsók, melyek minden
irányban kiugranak az azokat körülvevő lemezfelületekből.
Az utastérben is nagyon igyekeztek a „belsőépítészek", de néhány elemnél azért
feltűnő, hogy elfogyott a tudomány. A külön-külön jól mutató modern Optitron
műszerfal, illetve a hagyományos kialakítású középkonzol kevéssé harmonizál
egymással, az ajtópanel - a kilincs és a könyöklő- kiképzése pedig egy kicsit
kusza. A szöveteket és az anyagokat viszont jó ízléssel választották ki a
kellemes atmoszférához, kivételt csak a kétfelé nyíló kesztyűtartó, valamint a
kardánalagúton rejtőző italtartó fedele jelent.
A helykínálatot abszolút nem érheti panasz, a sík padló és a visszafogott ülésformázás miatt
még három embernek sem reménytelen hátul az utazás, az első ülések
maradéktalanul komfortosak. A korábban már emlegetett műszeregység egy az
egyben az Aurisból érkezett, szóval jól néz ki, de a fedélzeti komputer
nyomógombjai egyszerűen nem illenek az újszerű, izgalmas designhoz. Önmagában a
középkonzol is jól mutat, pofonegyszerű a cd-s rádió és a klíma kezelőfelülete,
előbbi pedig még az mp3-at is ismeri. A felszereltség jó: a
biztonsági és a kényelmi arzenálból csak a menetstabilizáló, illetve a
Bluetooth telefonkihangosító feláras, különben minden széria, még az
ostorcsapásos nyaksérülést mérséklő ülés is. A csomagtartó 450 literes, nyílása
négyajtós kialakításához képest elfogadható méretű.
A viszonylag testes kasztni mozgatását egy mindössze 1364 cm3-es
erőforrásra bízták a mérnökök, a kis hengerűrtartalmú common-rail egység pedig
ennek megfelelően nyugodtan, de cseppet sem erőtlenül teszi a dolgát. A 90
lóerő pont megfelel a Corolla karizmájához, ugyan előnyben részesíti a
visszafogott vezetési stílust, de tempós autópályás haladáshoz is bőven
elegendő. Elsősorban azonban nyomatékossága dicsérhető (190 Nm 1700-tól
3000-ig), lapos görbéje miatt kevés váltással és alacsony fogyasztással
terelgethető a Toyota. A takarékosságot a műszerfalon elhelyezett, a fel- és lekapcsolásra
figyelmeztető nyilacskák is segítik, így nem csoda, hogy vegyes körülmények
között hat liter alatti átlagot mértem.
A futómű is jól harmonizál a limuzin
személyiségével, stabil és jóindulatú, ugyanakkor lágy hangolásával rossz úton
is kényelmesen, kevés zajjal rugózik. A gyorsítások alkalmával ellenben
felerősödik a dízelmotor hangja, ez ellen nincs mit tenni, akit zavar válassza
benzinmotorral a Corollát. Cserébe a fék és a kormány észrevétlenül teszi a
dolgát, városban, országúton, terhelten, terheletlenül egyaránt.
Nem hibátlan, de kiforrott, jól átgondolt modell az új Corolla. Szerénysége
miatt azonban továbbra sem vagyok benn a célközönségben, ezért inkább házon belül a
jóval divatosabb Aurist választanám.
|