Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Teszt arrow Csak semmi izgalom - Toyota Corolla 1.4 D-4D
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
IAA 2011
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!







 

Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!

Csak semmi izgalom - Toyota Corolla 1.4 D-4D

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2007. június 26. kedd 19:09
A Toyota Corolla a világ egyik legmegbízhatóbb, ugyanakkor legunalmasabb típusa. Tudatos és merész kombináció ez a japán óriás részéről, mindenesetre a vásárlóknak eddig bejött: 41 év alatt sok-sokmillió Liftback, Hatchback, Sedan, Wagon és Verso Corolla „árasztotta el" a Földet. Sőt, ma már a tizenharmadik generáció rója az utakat, igaz csak négyajtós formában, hiszen az ötajtóst a modernizáció jegyében Aurisra keresztelték.

 

Azt hiszem, én nem számítok potenciális Corolla vásárlónak. Nem arról van szó, hogy nem értékelem a típus megbízhatóságát vagy a jó hírét, de számomra ez önmagában kevés. Hogy csak egy példát mondjak, nekem sokat számít a design. Utoljára pedig a kilencedik generáció, liftback (1987-1992) változatért tudtam lelkesedni, vagyis 15 éve nem készült olyan Corolla, amely megmozgatta volna a fantáziámat.

Valójában a legújabb lépcsőshátú formájától sem ájultam el azonnal, de ezúttal azért látok biztató jeleket. Konzervatív mivolta ellenére számtalan játékos, érdekes részletet elrejtettek a tervezők a karosszérián, melyek szerencsére jól is állnak a kocsinak. Néhány szögből akár még kis Lexusnak is nézhető a Corolla, megint másik szögből pedig az elegáns nagy testvér, azaz a Camry vonásait fedeztem fel rajta.
Egyébként a legjobban a finoman emelkedő övvonala jött be, az előretolt utastérrel együtt már-már a Chrysler „cab-forward" designjára hasonlít. Na, meg a lámpatestek is tetszettek, különösen a hátsók, melyek minden irányban kiugranak az azokat körülvevő lemezfelületekből.

Az utastérben is nagyon igyekeztek a „belsőépítészek", de néhány elemnél azért feltűnő, hogy elfogyott a tudomány. A külön-külön jól mutató modern Optitron műszerfal, illetve a hagyományos kialakítású középkonzol kevéssé harmonizál egymással, az ajtópanel - a kilincs és a könyöklő- kiképzése pedig egy kicsit kusza. A szöveteket és az anyagokat viszont jó ízléssel választották ki a kellemes atmoszférához, kivételt csak a kétfelé nyíló kesztyűtartó, valamint a kardánalagúton rejtőző italtartó fedele jelent.
A helykínálatot abszolút nem érheti panasz, a sík padló és a visszafogott ülésformázás miatt még három embernek sem reménytelen hátul az utazás, az első ülések maradéktalanul komfortosak. A korábban már emlegetett műszeregység egy az egyben az Aurisból érkezett, szóval jól néz ki, de a fedélzeti komputer nyomógombjai egyszerűen nem illenek az újszerű, izgalmas designhoz. Önmagában a középkonzol is jól mutat, pofonegyszerű a cd-s rádió és a klíma kezelőfelülete, előbbi pedig még az mp3-at is ismeri. A felszereltség jó: a biztonsági és a kényelmi arzenálból csak a menetstabilizáló, illetve a Bluetooth telefonkihangosító feláras, különben minden széria, még az ostorcsapásos nyaksérülést mérséklő ülés is. A csomagtartó 450 literes, nyílása négyajtós kialakításához képest elfogadható méretű.

A viszonylag testes kasztni mozgatását egy mindössze 1364 cm3-es erőforrásra bízták a mérnökök, a kis hengerűrtartalmú common-rail egység pedig ennek megfelelően nyugodtan, de cseppet sem erőtlenül teszi a dolgát. A 90 lóerő pont megfelel a Corolla karizmájához, ugyan előnyben részesíti a visszafogott vezetési stílust, de tempós autópályás haladáshoz is bőven elegendő. Elsősorban azonban nyomatékossága dicsérhető (190 Nm 1700-tól 3000-ig), lapos görbéje miatt kevés váltással és alacsony fogyasztással terelgethető a Toyota. A takarékosságot a műszerfalon elhelyezett, a fel- és lekapcsolásra figyelmeztető nyilacskák is segítik, így nem csoda, hogy vegyes körülmények között hat liter alatti átlagot mértem.
A futómű is jól harmonizál a limuzin személyiségével, stabil és jóindulatú, ugyanakkor lágy hangolásával rossz úton is kényelmesen, kevés zajjal rugózik. A gyorsítások alkalmával ellenben felerősödik a dízelmotor hangja, ez ellen nincs mit tenni, akit zavar válassza benzinmotorral a Corollát. Cserébe a fék és a kormány észrevétlenül teszi a dolgát, városban, országúton, terhelten, terheletlenül egyaránt.
Nem hibátlan, de kiforrott, jól átgondolt modell az új Corolla. Szerénysége miatt azonban továbbra sem vagyok benn a célközönségben, ezért inkább házon belül a jóval divatosabb Aurist választanám.

 

Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:23 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum