Egy sima, botrányosan olcsó - ahogy a reklám mondja
-, 1,5-ös dCi Duster. Néhány matricával, sárga „fényezéssel" és hét és fél
liter körüli fogyasztással. Hiába, gyakran téptünk vele! Amúgy nincsen se
szögesgumija, nincsenek látványos karosszéria-szélesítései, még csak kilinccsel
sem csapattunk előre, mégis Alain Prost is biztosan irigykedne!
Mit tesz néhány matrica?! Egyébként az alap Dacia sem csúnya, sőt... nézzék csak
vissza az előző tesztünket! Ám a sárga-fekete fényezés annyira megvadítja, hogy
senki sem tudott elmenni mellette szó nélkül, általában dicsérő szavak nélkül. Sehol
egy lenéző mosoly, egy gúnyos pillantás. Talán még a Dakaron is megállná a
helyét.
Na jó, ezúttal túloztam, a világhírű viadal azért valószínűleg kifogna a
technikáján, ám a 4X4-es változatnak mégsincs szégyenkeznivalója terepen. A
Nissantól örökölt hajtáslánc háromféle üzemmódot kínál a vezetőnek, s a
tapasztalatok azt mutatják, hogy a Duster - józan keretek között - nem ismeri a
lehetetlent. Az autó alulról is erősen védett. Hóban, sárban, szárazon vagy
aszfalton, mindenhol magabiztos. Természetesen téli körülmények között, jeges
úton az összkerékhajtás csak pillanatnyi előny, jegyezzük meg ezt,
terepjárósok!
Visszatérve még egyszer az előző Duster-tesztünkhöz, azt gondoltam, hogy az
1,6-os benzinmotorosnál nem lehet jobb a dízel. Hát, nagyot tévedtem. Az 1,5-ös
dCi változat minden szempontból lenyomja: finomabb, kulturáltabb, takarékosabb
nála. Persze a hatfokozatú váltó elosztása ugyanúgy rövid, s lóerőből is csak
öttel jutott több, mint az 1,6-os esetben, mégis minden szempontból jobban áll
a Dusternak a dCi erőforrás.
A 110 lóerő elég városban és országúton egyaránt: jól gyorsul, rugalmas -
csúcsnyomaték 240 Nm - a román szabadidőautó. Autópályán érdekes helyzetet
teremt viszont, hogy a hatodik fokozat nem kímélő, ráadásul a terepgumik is hangosabbak
az átlagnál. A hangszigetelés azonban jó, a dízelmotor zajaiból csak a
kellemesebb rész jut be a kabinba, a finom duruzsolás és brummogás, a szél
zúgása a nagy tükrök ellenére sem vészes.
A modern common-rail egység nem szereti az alacsony fordulatszámot, az erő
1750-es fordulatszámtól érkezik, s csak 3500 felett fullad ki. A hatos váltó
egyébként kifejezetten jól kapcsolható. A futómű ugyanolyan magabiztos, mint a
benzines verzió esetében, nem kell izgulni a magas építésmód miatt, nem túl
szélérzékeny, így kifejezetten jó autózni vele. A terepgumik képességei azonban
messze nem érik el normál abroncsokét, így valamennyire romlik az utazási
komfort, de ez csak azért tűnt fel, mivel előtte egy hétig jártam egy téli
gumis Dusterral is.
Az utastérről nehéz újat mondanom, hacsak azt nem, hogy ez volt életem első bőrüléses
Daciája. Korábban ez elképzelhetetlennek tűnt, s az árcédulát elnézve valójában
teljesen felesleges extrának tűnik. Exception csomaggal ugyanis már 4 millió
580 ezer forint a Duster, ami tulajdonképpen még mindig nem nagy összeg a
kocsiért, de ennél jóval olcsóbban is hozzá lehet jutni a szabadidőautóhoz. A
sárga fényezés és a matricázás viszont minden pénzt megér, legalábbis, ha
valaki szereti a feltűnést.
Lehetne még ragozni a felszereltséget és az utasteret, de akkor mi maradna
legközelebbre, hamarosan ismét jövünk egy Dusterral! Bővebben akkor!
