H.F.S. Morgan egy tiszteletre méltó kanonok és egy
falusi plébános lányának gyermekeként látta meg a napvilágot 1881-ben. Ezért senki nem csodálkozott volna, hogy a herefordshire-i fiú a
családi hagyományokat folytatva az egyház szolgálatába áll. Szerencsére -
szerencsénkre - nem így történt!

A fiatal angol figyelme ehelyett már nagyon korán a
gőzgépek, a „motorok" felé irányult, ezért iskolái - Stone House, Broadstairs, Marlborough College és a
Crystal Palace Engineering College -
elvégzése után gyorsan meg is kezdte karrierjét a swindoni GWR Vasúti Művek vezető mérnökének segédjeként. Közben vére
nem hagyta nyugodni, a sebesség megszállottjaként autót bérelt, s vezetni
tanult. Eleinte nem volt túl ügyes, „lebontott" egy 3 lóerős Benzt, de nem
adta fel, 28 fonttal szegényebben is saját autóról álmodott.
1906-ban emiatt elhagyta a GWR-t, és 25 évesen egy szerviz- és motorszerelő
műhelyt nyitott Malvern Linkben, valamint egy speciális 10 lóerős, 15 ülőhelyes
Wolseley busszal sikeres szolgáltatást - Malvern Link és Wells, majd később
Malvern és Gloucester közötti járatot - üzemeltetett. Ennek köszönhető, hogy
hamarosan vásárolhatott egy saját gépjárművet, egy Eagle Tandemet. Teljesen nem
volt elégedett a háromkerekű, 8 lóerős, vízhűtéses De Dion motorral felszerelt
járművel, így munkához látott, és egy egyedi gépjárművet fabrikált: vett
egy 7 lóerős, kéthengeres Peugeot motort, és rászerelte egy könnyű, háromkerekű
csöves alvázra. Ezzel megszületett az első Morgan Kétüléses!
Kezdetben nem volt cél a jármű piacra dobása. A konstrukció - merev váz, kis
súly és független első felfüggesztés, nagy teljesítmény-tömeg arány - azonban
olyan kiváló és "népszerű" volt, hogy egy kisebb sorozat gyártása mellett
döntöttek. Ehhez H.F.S. Morgan édesapja biztosított a tőkét, a szabadalmat a
később szintén híressé vált Sir John Black készítette. 1910-ben pedig az
Olympia Motor Show-n hivatalosan is megjelent a Morgan márkanév.
H.F.S Morgan aranyérmet szerzett együlésesével a London-Exeter-London
Megbízhatósági Teszten, ez volt korának legmagasabb elérhető kitűntetése,
elismerése. Időközben azonban már folyt a kétüléses változat fejlesztése,
amely egy évvel később 1911-ben tűnt fel. Erre annyi megrendelést kaptak,
amennyivel már nem tudtak megbirkózni Malvernben, ezért H.F.S. Morgan számos
nagy autógyártót megkeresett, hogy készítsenek neki autókat. Kérését
elutasították, így kénytelen volt maga bővíteni az üzemét a rendelésekre
adott előlegekből.
1912-ben létrejött a Morgan Motor Company, melynek elnöke H.G. Morgan
tiszteletes lett, fia pedig az ügyvezető igazgatója. Az első gyár telephelye a
Great Malvernbe vezető Worcester Road-on volt, H.F.S. és felesége, Ruth a
szomszédságában lakott egy kis sorházban.
A Morgan név ezekben az időkben tűnt fel először a versenypályákon, amikor
Henry Martin könnyedén nyerte meg a Brooklandsi Nemzetközi Háromkerekű Kisautó
Versenyt. Családi vállalkozásként H.F.S Morgan testvére, Miss Dorothy Morgan is
részt vett a megbízhatósági teszteken, Morgan háromkerekűjével számos első
osztályú minősítést nyert. De 1913-ban egy Morgan döntötte meg a leggyorsabb
időt a híres Shelsey Walsh Hill megmászásában is - 35,4 km/h-s
átlagsebességével -, az év végére pedig a Morgan Kétüléses több megbízhatósági
és sebességi díjat nyert, mint bármely más háromkerekű vagy könnyű
kisautó.
1915-ben újabb mérföldkőhöz érkezett a Morgan, amikor elkészült a négyüléses
verzió Morgan úr és a családja számára. Mivel rettentően nagy igény mutatkozott az
olcsó szállításra, közlekedésre, új gyár épülhetett a Pickersleigh Road-on, a
termelés immár elérte a heti ötven autós szintet. Ez a Morgant korának egyik
legnagyobb brit autógyártójává tette.
H.F.S. Morgan első tervei olyan fejlettségűek voltak,
hogy a karosszéria kismértékű változtatását leszámítva évekig használták őket,
csak elektromos lámpákkal és önindítókkal kellett kiegészíteni őket, végül
az első kerekek is fékeket kaptak.
A Morgan sikert sikerre halmozott a versenyzésben, és olyan gyors volt, hogy Brooklands-ben
azt kérték, a kört az azonos osztályban szereplő négykerekű kocsik mögött
kezdje meg.
1936-ban hosszas tesztelés után a londoni és a párizsi autókiállításokon új
négykerekű modellt mutattak be, mely - utalva a tulajdonságaira: 4 kerék és 4
henger - a Morgan Four Four nevet kapta. A kocsinak Z profilú, teljes
szélességű acél alváza volt, a test kőrisvázból készült alumíniumburkolattal.
Ez a kombináció biztosította azt a tartósságot és könnyedséget, amit a
sportkocsik igényeltek. Azonnal nagy tetszést aratott, emiatt gyorsan követte a
négyüléses kiadás.
Folytatták a versenyzést is - néhány speciális sportmodellel, melyben 1098 köbcentis, 42
lóerős, kiegyensúlyozott főtengellyel szerelt Coventry Climax motort
használtak.

Néhány érdekes
kísérlettel is „szórakozatták magukat" a gyár alkalmazottai, a Ford 22 lóerős
V8 Pilot motorját építették hozzá a Morgan alvázhoz, ami így sokkal élénkebb
menettulajdonságokat, vezetési élményt nyújtott. Ugyanekkor még egy
kompresszort is hozzákapcsoltak a motorhoz, ezzel a jármű megfutotta a 80
mph-t, annak ellenére, hogy csak 1000 cm3-es hengerűrtartalommal bírt.
A Második Világháború alatt az autógyártás szünetelt, a társaság összesen csak
két részleget tartott fenn a javítások elvégzése miatt. A gyár többi része
háborús tömegtermelést folytatott, légvédelmi ágyúkat, repülőgép futóműveket
készítettek, és más, pontosságot igénylő mérnöki munkákat végeztek.
|