Aki megmosolyogja a Dacia Logan MCV-t, az nagyot
téved. A francia-román kombi-egyterű páratlan vétel a maga nemében, és
lényegében mindegy, hogy az öt- vagy a hétüléses változatát hasonlítjuk a
vetélytársaihoz. Valójában persze - különleges kialakítása miatt - nincs is
igazi riválisa: 2905 milliméteres tengelytávját a legtöbb európai egyterű csak
irigyli, magasság és hossz terén viszont a Daciának van egy kis lemaradása a
„többiekhez képest". Mégis leginkább árban verhetetlen az MCV: az ötüléses,
csont alap felszereltségű, 1,4-es benzinmotorral hajtott verzió - akárcsak a
lila színű tesztautónk - már 2349000 forintért elhozható a kereskedésből.
Néhány plusz extráért, lóerőért vagy az utólag nem beszerelhető két leghátsó
ülésért cserébe további 270-450 ezer forintnyi összeggel gazdagítjuk a román
gyárat, de még így is jutányos áron kínálják a cégautónak, szervizkocsinak sem
utolsó „csodát".
Megvásárlásához azonban tudnunk kell kötni kompromisszumokat is, formája
például messze nem a legújabb divattrend szerint készült. Karosszériája -
hasonlóan a Berlinéhez - csupa-csupa szögletes vonal, él, a jellegzetes
hűtőmaszk és a leghátsó oldalablak kivételével sehol egy lekerekítés, játékos,
fantáziadús részletként pedig csak a hátsó lámpatesteket értékelhetjük. De
legalább következetesebb a stílusa, mint a két különböző kocsiszekrényből
összeépített Skoda Roomsteré, és tulajdonképpen egyik legnagyobb konkurense, a
hétüléses Fiat Dobló sem a szépségével hódít leginkább. Nagy hasmagassága és
nem látható védőelemei ugyanakkor arra utalnak, hogy az MCV szélsőséges
körülmények között sem vall szégyent, néhány részlete pedig kifejezetten
praktikus: a hátsó ajtaja akár 180 fokos szögben kitárható.
Így könnyebben megközelíthető az ötüléses változat telepakolhatatlan, kereken
700 literes raktere, melynek azért a sok jó tulajdonsága mellett hibája is
akad. A teljesen kárpitozott, az apróságok számára leválasztott zugot
biztosító, valamint a hátsó támlák előrehajtásával tovább bővíthető
csomagtartónak ugyanis pont a legelérhetetlenebb részén, vagyis a hátsó ülések
mögött esik alacsonyabbra a padlószintje, így az ide berepült csomagok
kihalászásra csak pecabottal, vagy mászással van esély. (Ez egyébként abból
adódik, hogy a hétszemélyes kiadás karosszériaszerkezete megegyezik az
ötösével.)
A poggyásztérhez hasonlóan az utaskabin helykínálatára sem lehet panasz: van elég
hely hátul a lábaknak, a függőleges oldalfalak miatt nem csökken le
vállmagasságban a belső szélesség, a magasság pedig egyszerűen pazar. A
használhatóság, a praktikum szintén rendben van, és a külsőhöz hasonlóan a
kabin kialakításánál is az egyszerűség, célszerűség volt a jelszó.
Így kárpitot
csak a hosszirányban állítható, mégis kényelmes üléseken, továbbá az
ajtók kis felületén találunk, a műszerfal pedig - a többi panellel, egységgel
együtt - a „normál" Loganből érkezett. Nekünk nem volt bajunk ezekkel,
ellentétben a szegényes felszereltséggel: rég fárasztottuk magunkat kézi
ablakemelővel, az erős napsütés miatt pedig hiányoltuk a klímát, kedvenc cd-ink
helyett pedig előkaptuk szekrényünk mélyén heverő Hupikék Törpikék kazettánkat.
Így legalább vidáman róttuk a kilométereket a mindössze 75 lóerős motorral,
amely nem varázsol gyorsulási bajnokot a majd 1,2 tonnás Logan MCV-ből. 15, 4
másodperces gyorsulásával, 155 km/h-s végsebességével maximum csak a HTP Skoda
Fabiákkal, az 1 literes Corsákkal vagy a nagy légellenállású Doblókkal van
pariban, ezért a Dacia nyugodt, visszafogott vezetési stílusra ösztönzi a
pilótáját. Ezért fölösleges agyonpörgetni, gyilkolni a kiforrott technikájú
motort, amúgy sem gyengébb sokkal alacsony fordulatszámon, meg hát a normális
bánásmódot visszafogott, akár 7 literes átlagfogyasztással hálálja meg. Jóval
érdekesebb azonban a Dacia fogyasztásánál az a tény, hogy a futóműve messze
többet bírna ennél a teljesítménynél. Az olaszországi menetpróbája után, amely
talán nem véletlenül szerpentines szakaszokkal volt teletűzdelve, ismét volt
alkalmam elképedni azon, hogy milyen magabiztosan fut fel a kanyargós utakon a
hosszú tengelytávú MCV. Ráadásul a kormányát, fékeit sem érheti túlzott
kritika, magyarországi üzemeltetése során azonban valószínűleg nagyobb
hangsúlyt kap majd a kellemes rugózása.
Mindent összevetve a Dacia Logan nagyon megfontolandó ajánlat, megvásárlása
racionális döntés nagycsaládok vagy cégek számára. A román márka iránt érzett
előítéleteket pedig végre érdemes elfelejteni.
