Első benyomások - Mazda6 2.0 TE Sedan

Olyanok voltunk, mint a kisgyerekek karácsony előtt! Izgatottak! Kíváncsiak! És egyre csak számoltuk a napokat: még 54, még 53, 52... Na jó, lehet, hogy egy kicsit korán kezdtük.... Mindegy is, a lényeg, hogy ezúttal a „határidő" március 14-e volt! Az ajándék pedig az új Mazda6! A kettő és feles GT, 170 lóval. De olyan messze volt még! Hát persze, hogy nem bírtuk ki addig!

Így hát akcióba léptünk, és „elő-karácsonyt" tartottunk. Azaz szereztünk egy Mazda6-ost, no nem kettő és felest, nem GT-t, - az majd március 14-től lesz egy hétig a mienk -, de legalább fehéret. Mert fehérben valami iszonyatosan ütősen néz ki. Az sem látszik rajta, hogy „csak" kétezres, szerencsére a két oldalon kivezetett kipufogó ezen is rajta van.

A karosszériája meg... egyszerűen állat... Pedig engem speciel eddig sohasem hoztak lázba a japán gépek. Illetve a Nissan Skyline vagy a Honda NSX előtt én is fejet hajtottam, szóval az előző gondolat így hangzik helyesen: pedig engem speciel sohasem hoztak lázba az átlag japán gépek. Ahogy az előző Mazda6-os sem. Zoom-Zoom ide vagy oda, én egy Alfához, BMW-hez képest kicsit puhának, nehézkesnek, tohonyának tartottam (design terén), különösen az utolsó éveiben éreztem rajta a fáradtságot.

Most viszont, hogy „visszatért", a sportolók legjobb formáját mutatja, lefogyott, megizmosodott, majd kicsattan az erőtől. Ilyennek kell lennie egy 21. századi élharcosnak, az ellenfelek félnek tőle a ringben, többet nem becsülheti le „őt" senki. Mindennek a tetejébe még viselkedni is tud, megjelenése olyan elegáns, hogy valószínű, a Lexus formatervezői esténként csendben zokognak, hogy nem az ő ceruzájukból pattant elő ez a kocsi.

Az utastér kialakítása hasonlóképpen rendben van, igaz a helykínálatot például az előző generációban sem érhette panasz. Igazi családi autó, még a lakli kamaszok sem fognak panaszkodni hátul, van hely dögivel. A műszerfal és a középkonzol természetesen jóval modernebb, letisztultabb a régi kiadásénál, de nem fantáziátlan, különösen  ízléses a mintás díszítőelem. A gombokkal - sebességtartó automatika, rádió - zsúfolt kormány szintén esztétikai műremek, ráadásul azon túl, hogy mutat, még a fogása is kellemes.

A napsütésben nem olvasható, felső információs-sáv (rádió, klíma, fedélzeti számítógép) viszont még mindig nem képes kikopni a Mazdákból, csak remélni tudom, hogy a legújabb típusban már nem lesz benne. A felszereltségi listába nehéz belekötni, a biztonsági részlegen például nincs opciós tétel. Egyébként pedig mindenki kénye-kedve szerint extrázhatja fel a Mazdáját, az adaptív fényszórótól kezdve, a BOSE hi-fin át, a hatalmas 18-as kerekekkel bezárólag minden csoda rendelhető az új Mazdához.

A 2 literes, négyhengeres motor ellenben „csak" 147 lóerős. Mármint „csak" a várva várt kettő és feleshez képest. Amúgy minden téren megfelel a mai kor követelményeinek, valamint a kategóriától elvárt szintnek. 10 másodpercen belül van százon, végsebessége 211 km/h, de ezek csak elméleti adatok, fontosabb, hogy ereje széles tartományban, folyamatosan a vezető rendelkezésére áll. Elindulásnál nem fullad le, alacsony fordulaton terhelhető, hogy aztán 3000-nél és 4000-nél még egy kis lapáttal rátegyen a „tűzre". Persze, nem rendez mindent elsöprő tűzijátékot, fesztivált, csak derekasan teszi a dolgát, a mindennapok szürke eminenciása.

A kormányt nem csak nézegetni, fogdosni „élvezet", hanem használni is, a nagy kocsiszekrény odaadóan követi a mozdulatainkat, amiben a Magyarországon néha rázós futóműnek is szerepe van. Néha keménykedik ugyan - közhely, de ezek a kocsik nem az elkeserítő állapotú magyar utakra lettek tervezve -, cserében kiválóan tapad, fordul a Mazda6, zokszó nélkül tűri a kemény hajtást. Fogyasztás terén persze nem tud versenyre kelni a dízelekkel, de a 8 literes átlag simán elfogadható.

A Mazda6 Sedan ezzel a specifikációval (2.0 TE) 6 millió 719 ezer forintért vihető haza. Ha nekem lenne ennyi pénzem új autóra, akkor gondolkodás nélkül bevállalnám, valószínűleg fehérben és „kettőötös" motorral. Ja, amúgy meg már csak 42 nap...