Ez kell nekünk - Opel Astra-H Z16XER Sedan

Tisztára, mint a Fiat Linea! Kelet-Európában készül, a helyi - köztük a magyar - piacok sajátosságai szerint, konzervatív limuzin formával. Nyugaton nem is számolnak vele, ott menőbb egy kombi, egy egyterű, vagy egy sima ferdehátú modell. Pedig egyáltalán nem csúnya az Astra Sedan, sőt! Még az ára sem rossz! Mondom, tisztára, mint a Fiat Linea!

Az azonos építési elv, a hasonló koncepció ellenére persze azért akad bőven különbség az olasz és a német típus között, az emblémán túl is. Az Astra Sedan például jóval nagyobb a Fiatnál, 2703 mm-es tengelytávjával akár egy magasabb osztályban is megállná a helyét. Még az aktuális Vectrát is lenyomja három milliméterrel, szóval nem csoda, hogy az Astra Sedan impozáns látvány nyújt!

A több mint négy és fél méteres hossz elég teret hagyott a formatervezőknek a „játékra", akinek nem kis alapterületre kellett összezsúfolni a motor-, az utastér és a puttony hármas egységét. Szemből persze maradt a régi, ugyanaz a mosolygó hűtőmaszk, ugyanaz a hat szem és ugyanaz a krómba zárt villám jellemzi, mint a három-, az ötajtós, illetve a kombi testvéreit. A jókora farkinövés viszont teljesen új oldalát domborítja ki a szedán Astrának: a nyugodt övvonal, a diszkréten ereszkedő csomagtérfedél harmonikus, elegáns limuzint varázsol elénk.

A négyajtós kialakításnak azonban hátrányai is vannak, a 490 literes - kulcsról vagy a műszerfalról nyitható - raktér viszonylag szűk nyíláson keresztül tölthető fel, ráadásul a bővíthetősége nem éri el a többi karosszéria variációét. De ezt úgyis nyilván mindenki figyelembe veszi a vásárlásnál, s valószínűleg a jól kihasználható poggyásztérnél többre értékeli a tágas kabint. Abban pedig nincs is hiba, az inkább két személyre formázott hátsó sorban bőséges a lábtér, és normál magasság esetén az utasok feje sem éri el a plafont.

A berendezés tipikusan németes, szögletes formák, sötét (szürke és fekete) kárpitok uralják az utasteret, hogy mégsem komor a hangulat, arról a világos színű - az ajtókon, a műszerfalon, a kormányon és a középkonzolon megjelenő - díszítőelemek tehetnek. Egyébként a műszerezettség, a felszereltség sem hoz meglepetést, a limuzin kiválóan igazodik a jelenlegi Opel-kínálathoz. Az érdemleges extráinak - kormányról vezérelhető mp3-as rádió, digit klíma, komfort ülés, kar és deréktámasz, bőr kormány - köszönhetően hosszú távok is nagy kényelemben küzdhetők le, igaz, az első könyöklő magassága nem éppen ideális.

A tesztautóban a szedánpaletta alapmotorja dolgozott, de ez - szerencsére - nem egy 1,4-es egységet jelentett, hanem a 115 lovas 1,6-ost, melynek ereje éppen elég a nehéz (üresen 1300 kg) kasztni cipeléséhez. A gyári adatok szerint sem sportautó az Astra - gyorsulás 11,9 másodperc -, a valóság is ezt igazolja. A 4000-es fordulatszámon 155 Nm csúcsnyomatékot adó aggregát igazán visszafogott karakter, lassan pörög fel - nem is érdemes kínozni -, hogy aztán majd adott esetben még ennél is körnülményesebben ejtse vissza a fordulatszámot. Szóval igazi Ecotec jellem, a forgalom ritmusának felvételéhez, megtartásához megfelel, de ha ennél több kell, akkor érdemes körbenézni erősebb motorért az Opel raktárában.

A váltó viszont egészen biztosan megérne egy cserét, kapcsolhatósága átlagos ugyan, de egy plusz hatodik fokozatot simán elbírna a fülünk. Autópálya tempónál bizony már pörög és hangoskodik rendesen a kis motor, jelentősen rontva az amúgy elfogadható zajkomforton. A futómű cserében minden kritikát kiáll, kiváló kényelmet biztosít, ugyanakkor kellően stabil is, a lengéscsillapítók kemény hangolása nem engedélyezi a karosszéria hintázó mozgatását. Elfogadható az 1,6-os aggregát fogyasztása is, a 6,5-7 liter megfelel az Astra nagyságának és dinamikájának.