FIAT 500 1.2 Dualogic - Dolce Vita

Újdonságnak nem újdonság, a gyakorlati hírértéke gyakorlatilag nulla, 69 lóerejével sportkocsinak, három és fél méteres hosszával luxusautónak sem nevezhető. Mégis, akkor mi a fenét keres nálam és az újságban ez a kis piros vacak?!

Egy pillanat műve volt: meglátni és megszeretni; a formája, az egyénisége azonnal lenyűgözött, s feltámasztotta bennem a birtoklási vágyat. Vonzereje az évek múlásával sem csökkent, ugyanaz a kedves, vidám „arc", ugyanaz a bájosan gömbölyödő tető, ugyanaz a sportosan terpesztő far. Ezúttal pirosban. Jól állt neki a feltűnő fényezés, a Ferrari „hivatalos" színe, a sokküllős, elegáns könnyűfém-felni és a nyitható, eltolható üvegtető.

Ez utóbbi számomra kihagyhatatlan extra, még akkor is, ha értékes centimétereket vesz el a fejtérből, s így a tetőkárpit akár a hajunkat borzol(hat)ja. Már ha van! Különben valami érthetetlen és felfoghatatlan ok vagy szerencse folytán a nálam alacsonyabb kolléga frizuráját simán tönkretette az üvegtető belső kerete, viszont az én tar fejtetőmet békén hagyta. Pedig sokat nem lehet vacakolni az első ülések állításával, pontosabban a pozíciójuk mindig magas, csak az ülőlap és a támla szöge változhat. Ennyi kényelmetlenség a szerelembe még belefér, a szép, a kocsi külső színével harmonizáló bőrülések amúgy kényelmesek, és csodák csodájára még hátul is elfér két gyerek vagy esetleg alacsonyabb felnőtt. Ide hosszú ajtók és előrecsúszó ülések könnyítik meg a beszállást.

A design meg egyszerűen szenzációs, a piros műszerfal-betét tökéletesen passzol a vajszínű kormányhoz és műszeregységhez, a lakozott gombok és a kerek fejtámlák műremekek, és általában a legapróbb részlet is hihetetlen jó ízlésről árulkodik. Ó, majdnem elfelejtettem! Kedvencem a kilincs, a krómozott, nosztalgikus hangulatú kilincs, ilyet másban nem látni, talán nem is illene semmi más autóhoz, ebben azonban tökéletes. Egyébként az 500-as megrendelésekor kiélhetjük lakberendező ösztöneinket, tetszőlegesen változtathatjuk a színvilágot a kabinban, érdemes ellátogatni ez ügyben a www.fiat500.com honlapra. S bár lehetne hibákat keresni a kisautóban - szívem szerint kukába menne az apró gombos rádió, s a vajszínű kormányt is kétszer meggondolnám -, tök fölösleges. Így jó, ahogy van, közel tökéletes, az egyetlen igazi vetélytársa talán a kabrió változata lehet. Fehér karosszériával, piros tetővel!

És hogy csak 69 lóerős?! Ja, az meg kit érdekel! Az 500-asban vidám az élet 30-nál, 50-nél, 60-nál, 90-nél vagy akár 130-nál is, pláne, hogy még váltani sem kell. Csak gázt adni és fékezni, és tekerni a könnyű kormányt, játék az egész, közben mosolyognak ránk, mi visszamosolygunk, és boldogan összekacsintunk (villantunk) a szembejövő 500-as sofőrrel. Csak mi tudjuk, hogy milyen feeling ez, a viszonylag lassan kapcsoló, ötfokozatú robotizált váltón sem érdemes kibukni, maximum kézzel noszogatni, különben is minek sietni. Arra ott az Abarth, félelmetes lehet, 180 lóerő egy kis egérkamionban. Nem is gondolok bele, inkább kanyarodom néhány „pluszt", mert azt tud a kis 500-as skorpiós embléma nélkül is; bizony, hihetetlen stabil, hihetetlen sebességekkel veszi a kanyarokat a méretéhez képest, amit sűrű keresztbordákon keményen „hullámzó" vagy inkább ugráló rugózással büntet. Hiába, a rövid tengelytávnak, illetve a stabilitásnak ára van, a hátsó felfüggesztés nem bírja elnyelni a hibákat, de jobb, mintha bebucskázna, mint anno a Mercedes A-osztály. Ugye, még emlékszünk rá?! 69 lóerős csak, de megfutja a 170-et, ilyenkor azonban már hangos az 1,2-es négyhengeres, üvöltve tiltakozik a kínzó bánásmód ellen, s nyitott tetővel a szélzaj is elviselhetetlen már, lerontva a csendes kabin komfortját. Inkább visszaveszek, akkor halkan „duruzsol", élvezem a korzózást, a masszív felépítést, meg az alacsony, pénztárcakímélő fogyasztást, a közlekedési szabályokat betartva simán tartható az öt és feles átlag. Ennek köszönhető, hogy még a kis tank ellenére sem kell túl sűrűn kutakat keresni.

Hogy miért nincs nekem?! Csak az árának köszönhetően, az 500-as igazi divatcikk, hosszú várakozási idővel és nagy élvezeti értékkel. És különben is, már rendelhető Magyarországon az 500C, most arra gyűjtök, közben pedig alig várom, hogy vele is mehessek egy ilyen tesztkört.