Malacka tökháza, született FIAT Dobló felnőtt! Nagyobb, komolyabb, divatosabb elődjénél, én mégis csalódtam kicsit benne.
Talán valami csalfa emlék az oka, vagy a mindent megszépítő
idő, netán a felejtésre hajlamos memóriám, de az is lehet, hogy ezek
tetszőleges kombinációi, ki tudja már azt biztosan. Rég volt ugyanis, mikor egy
fehér, szívódízel Cargo volánja mögött hasítottam a magyar utakon, gyűjtöttem
szorgosan a kilométereket, ahogy Malacka tökházával megejtett párizsi túránk is
jó pár évvel ezelőtt történt. A beszélő név eredete viszont megmaradt, kedvenc,
veszprémi FIAT-kereskedőnk adta neki e kedves gúnynevet, szeretetből, viccből,
ám el kellett ismernem, nagyon ráhibázott.
Mindenesetre szép emlékek kötnek a Doblóhoz, nemcsak azért, mert segített lakást
felújítani, költözködni, vagy remek társ volt Párizsban, inkább a mindennapok
folyamán bizonyított állhatatossága okán, mert mindig, minden körülmények
között zokszó és meghibásodás nélkül tette a dolgát. Ezért különösen nagy
érdeklődéssel vártam az új generáció érkezését, és hát...
Nem véletlen a találó csúfnév, a FIAT Doblót sohasem a szépségéért szerettük,
bumfordi orrával, enyhén esetlen megjelenésével érdekes karaktert hozott az
utakra. Az új generáció jóval divatosabb az elődjénél, sőt vannak kifejezetten
megnyerő részletei, ám ezúttal sem százszázalékos az elégedettség a
formatervezők munkáját megítélve. A meredek hátfal például szuper! A hatalmas,
sötétített üvegfelület mai szupervonatok panorámaablakát idézi, de méretét akár
sok nappali is megirigyelhetné. Mikor ki- illetve felnyílik - természetesen a
kötelező fémrésszel a padlóig kiegészítve - érezni is a súlyát, a hatalmas
nyílásnak köszönhetően azonban gyerekjáték a csomagtartó kihasználása vagy akár
a hátsó ülések megközelítése. Tetszetős az oldalfal is, némi bohémságot, színt
visz a doboz formába a sárvédőbe mélyen belemaró fényszóró és a vezetőajtónál
megtört övvonal duója, és igen, megint csak szemből fura a Dobló. Hatalmas
hűtőmaszkja a sportos Audikat idézi, ám a magas világítótestekkel nem áll össze
szerves egésszé, hiányzik ehhez néhány centi plusz szélesség.
Az utastér terén ég és föld a különbség a két generáció között, persze a
mostani javára, legalábbis ami a designt, a kivitelt, a színeket és a minőséget
illeti. Ugyanis érdekes módon, noha a tengelytáv 2750 mm-re nőtt, a
helykínálaton ezt nem nagyon éreztem. Legalábbis a második és a harmadik sorban
ülve, utóbbinál például gondot okozott volna a középső sor visszacsukása.
Pozitív viszont, hogy a hatodik, illetve hetedik férőhely immár különálló,
javítva a variálhatóságot, az amúgy apró csomagtér kapacitását. Na persze, az
apró jelző csak addig igaz, amíg hétszemélyes a Dobló, az ülések hajtogatásával
és kiszerelésével előbb 790, végül 3200 dm3-re nő a rendelkezésre álló
térfogat. És tulajdonképpen a középső három - 2/3-1/3 osztású - ülésen is el
lehet férni, van elég hely a térdnek, lábnak, vállnak, a fejtér pedig egyenesen
bőséges, csak éppen a 17 centis bővülés hiányzik.
Visszatérve még az utastér kialakításához, a műszerfal komoly, elegáns, a színes betétek feldobják a hangulatot, a rádió, a klíma és a kerek műszerek rajzolata a FIAT
kisautóit idézi. Tárolóhelyből több is akad, mint kellene, méretes mind,
praktikusak, jól eltaláltak, mindent el lehet rejteni, amit csak akarunk. A
felszereltség Emotion szint esetén ugyancsak rendben van, széria az automata
klíma, az ESP, a ködfényszóró, kormányról vezérelhető rádió, sőt hétüléses kivitel
(+180 ezer forint) esetén még a leghátsó ablakok is nyithatók.

Eddig jó, de most jön a feketeleves, a FIAT Doblo négyféle motorral
megvásárolható - 3 dízel, egy benzines -, nekem ezek közül a viszonylag új,
16-os Multijet jutott. Korábban még sohasem vezettem ezt a 105 lóerős egységet,
s olyan nagyon ezt most utólag nem is bánom. Papíron remek a common-rail
erőforrás, már 1500-as fordulaton jelentkezik a nyomatékcsúcs, hatfokozatú
váltó társul hozzá, s még a környezetet sem szennyezi túlságosan a részecskeszűrőjének
és a Start&Stop rendszerének köszönhetően, ám az élet mást produkált.
Alacsony fordulatszámon, alacsony fokozatban az erőforrás szinte
használhatatlan, másodpercekig kell várni, míg elkapja (a turbó) a ritmust,
akkor viszont aztán beindul, belead apait-anyait, s meg sem áll akár 164
km/h-ig.
Kár ezért a kis gyengeségért, mert egyébként tényleg lehet vele
haladni, csak az 1-es, 2-es fokozatot kell valahogy túlélni. Viszonylag a
fogyasztás is alacsony, 100 kilométerenként 7 és fél liter gázolajat égetett el
a Dobló. Teljesen új a futómű, eltűnt hátulról a merev tengely és laprúgó, az
új „bi-link felfüggesztés meglehetősen kényelemorientált. Vagyis kanyarban
finoman megdől a magas karosszéria, ám sosem ijesztő mértékben, ugyanakkor
szépen veszi az úthibákat, távol tartja az utastértől a rezgéseket.
A FIAT Doblo legnagyobb hibája mégis az ára: a hétszemélyes, jól felszerelt
Emotion változat 6 millió 270 ezer forintért vihető haza. Gazdag
nagycsaládosoknak ajánljuk, mert különben jó kocsi!
|