Bizony, talán a karácsonyi vacsorán elfogyasztott
alkohol- és ételmennyiség hatására, mindenesetre ellenszavazat nélkül a sárga
FIAT Stilo Abarth lett az Év autója.
A viccet félretéve, az olasz telivér nagyon megérdemli a dicsőséget, mert ezen
túl - na meg a töméntelen üzemagyagon kívül - úgysem nagyon kapott mást az
idén. Se mosást, se porszívózást, se szervizt, vagyis törődést, csak ment, csak
ment, amikor szükség volt rá, rendületlenül. Olykor még kedvesen gúnyolódtunk
is rajta, mint az utolsó „ilferros" kocsin.
Kevés törődést kap, ráadásul kisiskolás korú, másképp egy kicsit ütött-kopott, az
idő is eljárt a formája felett, emellett matricás, de legfőképpen mindig
koszos. És a téli lemezfelnik sem sokat dobnak a külsején, a 17 colos nyári
gumikkal jóval sportosabb látvány, a háromajtós sárga Stilo. S bár az új Bravo,
Delta szépségével nem versenyezhet, azért akadnak még ma is menő részletei,
például az előremutató hátsó lámpái vagy a széles válla.
Belül sem sokkal jobb a helyzet, legalábbis, ami a „tisztaságot" illeti. Kész
szerencse, hogy rengeteg a rakodóhely, a hatalmas ajtózsebek, a dupla
kesztyűtartó vagy az ülés alatti rekeszek képesek elnyelni a kacatjaim jó
részét, illetve a több mint 300 literes csomagtartó is tele van. Viszont az
utastér kényelmes, hosszában-széltében bőséges a hely, az enyhe oldaltartású ülések
nagyok, s nekem a sokat kritizált háttámlával sem volt problémám. A puha
anyagokból épített műszerfal még ma is elmegy, sokat dob rajta a nagyméretű
színes kijelző és a digitális klíma.
A kijelzőről nemcsak a rádió, fedélzeti
számítógép adatai olvashatók le, hanem a navigáció és a beépített telefon is
ezen jelenik meg. Előbbi térképalapú, így 2007-es adatok alapján főként csak
Budapestet és a Balatont ismeri, utóbbi tökéletes megoldás a kéznélküli
telefonálásra.
Ahogy a lassúnak és rángatósnak kikiáltott Selespeed váltó is élvezet számomra,
városban nem kell foglalkozni a kapcsolásokkal, kanyargós országúton pedig a
kormány mögötti fülecskék kapnak komoly szerepet. Tény, hogy nem kapcsol olyan
simán, mint egy mai fejlesztés, de igazodik a vezetési stílusomhoz, szóval a
korához képest egyáltalán nem rossz darab, sőt! Visszakapcsoláskor gázfröccsöt is
ad, amely az öthengeres motor hangjával abszolút kellemes kombináció.
Természetesen a FIAT Stilo Abarth legérdekesebb és legjobb része maga az
öthengeres 2,4-es, 170 lóerős motor. A robotizált váltónak köszönhetően meglehetősen
visszafogottan lódul meg az 1,3 tonna körüli olasz, később viszont behozza a
lemaradását, a nagy hengerűrtartalom miatt különösen 100 km/h felett erős. De
még mennyire, ráadásként imád pörögni, könnyedén, simán pörög leszabályozásig,
ahol már rendkívül szépen dalol. Mit dalol, inkább üvölt, az öt henger
hihetetlen hátteret biztosít a gyorsuláshoz. A motor-váltó együttes képességeit
jól jellemzi, hogy agresszív gázpedálkezelésnél 190 km/h-nál kapcsolja az
ötödik fokozatot a Selespeed egység.
Az erős motorhoz már-már félelmetesen
stabil futómű társul, a Stilo Abarth hírből sem ismeri a bizonytalanságot. Eszméletlen
kanyarsebességek érhetők el vele, az úthibákat persze nem szereti, különösen a
17-es, alacsony oldalfalú gumikkal kemény. Így vesekőtől nem nagyon kell
tartanom, annál inkább egy totális anyagi csődtől vagy gazdasági totálkártól.
Az öthengeres erőforrás ugyanis nemcsak pörögni, de inni is imád, simán
előfordul, hogy 14-15 liter üzemanyag lecsorog a torkán. Alaphangon szerencsére
10 literrel beéri, sőt tempomattal és a sebességhatárokat maximálisan betartva
akár ez alatti értéket is kiírhat a computer.
A jövő évtől azonban újabb pénztárca-ürítő tényező is belép a Stilóval közös
életembe, a 170 lóerős FIAT január 1-től luxusautónak számít majd. Így
valószínűleg örök darab lesz a garázsomban, igaz, eddig a legnagyobb
elégedettségemre abszolút kiszolgált. Voltak vele gondok, akadtak, akadnak
hibái, de még sohasem hagyott ott sehol. Így lett a 2009-es év autója, igaz,
hogy a döntés megszületésekor nem mindenki volt teljesen józan!
