| Betűméretező |
|---|
| Partnereink | ||
|---|---|---|
|
|
|
Ossza meg ezt a cikket barátaival és ismerőseivel a Facebookon!
|
|
|
|
|
|
| Írta: meszger | ||||
| 2010. március 11. csütörtök 22:06 | ||||
Oldal 1 / 2
A cím nem pontos ugyan, mert egyik kedvencemmel az Abarthtal nyitok, majd végül a vagánykodó Volvo zárja a sort néhány nap múlva, mégis méltó arra, hogy felvezesse szokásos genfi összeállításunkat, melyből remélhetőleg nem marad ki semmi lényeges. Ez persze korántsem biztos, hisz’ ahogy memóriánk véges, úgy az újdonságok, az autók száma szinte végtelen, mégis megpróbálunk eleget tenni a feladatunknak a legjobb tudásunk szerint. Kezdődjék hát a móka!
Eddigi életem folyamán ez volt a tizenharmadik
alkalom, hogy ellátogattam az autócsodák tavaszi kiállítására, a gazdagság
fővárosába, s e „szerencsétlen" szám ellenére kifejezetten szerencsés, igaz,
meglehetősen rövid utat tudhatok ezúttal a „hátam" mögött. Nem pusztán a repülő
maradt fenn kellő ideig, és sütött a nap hétágra a tóparti városban; a kiemelt
fontosságú rendezvényen is számos pozitív emléket gyűjtöttem a válság ellenére.
A csinos lányokból már Önök is kaptak ízelítőt, szintén láthatták a mercedeses
akrobata, légtornász-mutatvány képeit, ezúttal majd az autókra fókuszálunk.
Előtte azonban még muszáj megemlékeznem a remek, majdhogynem utolérhetetlen
frankfurti levesről, melyből nem szégyelltem repetázni sem, köszönjük Neked,
Volkswagen! De vissza az Abarth-hoz, a nagy múltra visszatekintő és ismét egyre fényesebben csillogó olasz tuningműhelyhez, mely kicsi és még kisebb FIAT-ok átalakítását végzi, oly magas színvonalon, hogy megemelem előttük - az egyébként nem létező - kalapom. És képletesen leborulok mind az 500C, mind a Punto Evo előtt, mert oly nehéz hibát lelni bennük, s oly parádésan, már-már művészien ötvözik a stílust, teljesítményt, és az agresszivitást, amire csak egy olasz autó képes. Az elszánt pilóta, akinek van bátorsága egy ekkora csöppségben szabadjára engedni a veszett ménest, 140 vagy 165 ló erejével gazdálkodhat, az élvezetét pedig még a nyitható tető vagy a kormányról is kapcsolható automata váltó gazdagítja. Máris az Alfa Romeónál járunk, a szebb jövőről álmodó, százéves itáliai szépségnél. Talán a legendás Giulietta-utód végleg „felrázza" méltatlan állapotából az egyre ütősebb palettával rendelkező márkát. A kompakt modell új padlólemezre épül, kifinomult technikájú futóművel, aktív kormányzással és a kategóriájában szokatlanul potens motorkínálattal, a Quadrifoglio Verde csúcsváltozatban egyenesen 235 ló tombol, és mindezt ízléses olasz körítésbe csomagolták. Akárcsak réges-rég, ahogy az olasz mesterek mindig is szokták, amire a Genfben kiállított, 1910-től 1924-ig gyártott 24 HP az egyik bizonyíték, s egyben tisztelgés az Alfa Romeo történelme előtt. Lenne még látnivaló bőven itt is, ám ideje továbblépni az Artegához, a német születésű, ám immár mexikói tulajdonosi körhöz tartozó sportkocsimárkához, melynek kupéja a felettébb egyszerű GT nevet viseli. Külseje ezzel szemben vagány, ráadásként farmotoros, így még az sem tántorítja el a rajongóit, hogy a háromliteres V6-os motor bizony a Volkswagentől származik. Ám a 300 lóerős aggregát a könnyűépítésű karosszériában igazán lelkesítő dolgokra képes, 5 másodpercen belül eléri álló helyzetből a 100 km/h-t, végsebessége pedig 270 km/h. El kell ismernem, az Artega érdemeit egyáltalán nem kisebbítve, hogy James Bond hivatalos márkája, az Aston Martin jóval több embert vonzott a német-mexikói kétülésesnél, mert az újra a régi pompájában csillogó brit manufaktúra kínálata hihetetlen vonzó darabokkal bővül évről évre. Idén a Rapide-on, illetve a Cygnet-en volt a sor, előbbi négyüléses limuzin létére könnyedén megfutja a 300-at, utóbbi viszont fogyasztásban és károsanyag-kibocsátásban jó, s az alapos átalakításnak köszönhetően toyotás múltja is megbocsátható neki. A négy gyűrű urának standján sem kellett félnem a magánytól, a számtalan premier, újdonság úgy vonzotta az újságírókat, mint málna a mackókat, olykor nemcsak fényképezni volt lehetetlen, hanem mozdulni, lépni sem lehetett a tömegtől. A legnagyobb vonzerőt természetesen az új A1-es jelentette, úgy tűnik, hogy Walter de'Silva, aki Maria is, végre kezdi megtalálni egykori önmagát, legalábbis a visszajelzések alapján. A kis Audi mindenkinek bejön, nőknek, férfiaknak egyaránt, szinte a műszaki tartalomtól függetlenül. Igaz, azzal sem lesz semmi probléma, modern TSI, sőt TFSI, valamint common-rail erőforrások dolgoznak a mini karosszériában, akár 7 fokozatú duplakuplungos váltóval együttműködve, hozzájárulva a remek vezetési élményhez. Persze az új e-tron és a hibrid A8-as, „neadjisten" az RS5-ös ingolstadti járgány legalább ennyire érdekes volt, utóbbi különösen a lóerő- és fordulatszámhajhász pilóták körében lesz népszerű, a 450 lóerős V8-as ugyanis állítólag imád pörögni. Alig néhány métert kellett továbbsétálnom az újabb csodamasinák feltűnéséig, pár lépéssel odébb ugyanis érdekesebbnél érdekesebb színű Bentley-k sorakoztak egymás mellett, négyajtós, kupé és kabrió felépítménnyel, csak a pazar forma, felszereltség és kidolgozás tette őket hasonlóvá. És mind-mind majd szétfeszült a teljesítménytől, az erőtől, köztük a legújabb Mulsanne szuperlimuzin vagy a jövő hajtóanyagára is felkészített - flexifuel - Continental-család tagjai; a lényeg, hogy kivétel nélkül körülbelül 500 ló tombol a hosszú-hosszú motorháztetők alatt. Azt nem tudom pontosan, hogy a Bertone stúdió által készített Alfa Romeo koncepció mit tud papíron, de hogy az idei kiállítás egyik legtutibb gépe volt, az 1000 százalék. Star Wars mániás kollégám egyszerűen halálcsillagként jellemezte a hátulját, s az még csak a hátulja; a különlegesen felnyíló ajtókat, vagy a nem kevésbé hagyománytörő utasteret akkor még nem vette górcső alá, igaz, a felnikről is külön stílustanulmányt lehetne készíteni. Van jövő, lesz jövő az Alfa Romeo és a Bertone számára egyaránt; mily' kár volna ezért a márkáért, ha ennyire képes megmozgatni a formatervezők fantáziáját. A BMW következik, amely következetesen építgetve környezetbarát imázsát, de nem mellőzve a vezetés élményét, egyre gazdaságosabb modellprogrammal jelenik meg a nemzetközi piacon. A bajorok egyik legattraktívabb újdonsága a Chris Bangle nélkül megrajzolt, így a korábbi érához képest meglehetősen unalmas, ám harmonikus formájú 5-ös Limousine, de szinte az összes típus kínál valamilyen újdonságot. Új motorok gondoskodnak a dinamizmus és a takarékosság megfelelő arányáról az 1-es, 3-as, és a Z4-es sorozatban, az ActiveHybrid X6 és 7 már a piaci bevezetés küszöbén áll, az 1-es Coupe alapjaira pedig villanyautó épült. Még mindig BMW, de már Alpina, mostantól az összkerékhajtással is megrendelhető B7 luxuslimuzin, immár a kemény, zord télben sem kell „fázniuk" a hosszú utazásoktól a szuperkényelmes és szupergyors autó utasainak. |
||||
| Utolsó frissités ( 2010. szeptember 20. hétfő 01:20 ) | ||||
| < Előző | Következő > |
|---|
Listázó 

















