A Mercedes-Benz 300 SL lélegzetelállító sportkocsi
volt, karakterisztikus szárnyasajtóinak köszönhetően már álló helyzetben
kiemelkedett a konkurensei közül. A tetőhöz erősített és felfele nyíló ajtók
elsődleges célja azonban nem a feltűnés, a kitűnni vágyás volt, az érdekes
megoldás egyszerűen a konstrukció kényszerűségeiből fakadt. A 300 SL ugyanis
valójában „versenyautóként" született meg 1952-ben (W194), csak később -
Maximilian Hoffman, a Mercedes amerikai importőrének ötlete alapján - alakult
át utcai sportkocsivá.
A versenyautó stabil és könnyű alvázkerete pedig
egyszerűen nem hagyott szabad helyet a hagyományos ajtóknak. Az első
változatokon még a kereszttartók felső éle annyira magasra sikeredett, hogy a
szárnyasajtók már az oldalsó ablakok alós élénél végződtek. Később az
ajtónyílások valamivel mélyebbre kerülnek, 1954-ben pedig megérkezett a széria
300 SL. Motorjának alapját a M198-as kódra hallgató, háromliteres, hathengeres
verseny-aggregát adta, a közvetlen befecskendezéses egység kereken 215 lóerős
volt.
Időközben a korábban már emlegetett osztrák származású, amerikai úriember,
„Maxie" Hoffman arról győzködte a gyár vezetését, hogy fejlesszék tovább a
szárnyas autót, mégpedig elegáns, nyitott roadsterré. Végül a 190 SL (W121)
roadster sikere meggyőzte a stuttgartiakat arról, hogy egy ilyen típusú gép
piacra dobása logikus lépés, így az 1954-től 1957-ig gyártott 300 SL coupét
leváltotta a roadster (W198 II).
Hogy a 300 SL tető és szárnyasajtók nélkül is életre kelhet, Rudolf Uhlenhut
már 1952-ben megmutatta, közreműködésével a nürburgringi nagydíjon négy, a W194
alapjaira épülő nyitott versenyautó tűnt fel. Ezek 100 kilogrammal könnyebbek
voltak a zárt változatnál, miközben ugyanazt a merev vázszerkezetet használták.
A Mercedes Benz versenyzői győzelemmel térhettek haza, ugyanúgy, mint a Carrera
Panamericanaról.
Ugyan a szárnyasajtók a versenysportban praktikusnak bizonyultak, ám a W198
II-nek klasszikus, elöl rögzített nyílászárókra volt szüksége. Ennek
megfelelően a mérnökök jelentősen átalakították az alvázkeretet, és mindkét
oldalon mélyebb ajtókialakításokat hoztak létre. A konstrukció szilárdságának
megtartása érdekében további csövek beépítésére volt szükség, így a roadster
súlya 35 kilogrammal gyarapodott a kupéhoz (1295 kg) képest. Ugyanakkor a járműbe
kényelmesebb volt a beszállás, a lehajtható kormányra sem volt töbebt szükség,
a tekerőkarral leengedhető ablakok pedig még a kemény tetővel is friss levegőt
juttattak a kétszemélyes utastérbe. S habár a lágyabb karakterisztika miatt
csalódott coupe-rajongók egyszerűen „guruló nappalinak" neveztél a roadstert,
ezek az apróságok nagyban megkönnyítették a tulajdonosok mindennapi életét.
Egyébként pedig a végsebesség 10 km/h-s csökkenése - így is 250 km/h volt a
csúcs - nem számított annyit, mint a könnyebb kezelhetőség, illetve jelentősen
javultak a menettulajdonságok, ami elsősorban a hátsó kerékfelfüggesztésként
beépített alacsonyabb forgáspontú egycsuklós lengőkarnak volt köszönhető. A
biztosabb útfogáshoz, a rövidebb fékúthoz azonban a Dunlop féktárcsák is
hozzájárultak, így a lassulás már igazodott a 10 másodperc alatti gyorsuláshoz.
Természetesen a 300 SL roadster „arca" sem egyezik meg maradéktalanul a
kupéval, a hosszanti irányban álló fényszóróbura és irányjelzők jelentősen
eltérő frontrészt eredményeznek. A roadster övvonala is markánsabb ívben
futott, noha alapvetően az elegáns vonalak hasonlóak. Ez különösen a
karosszéria és a tető eltérő fényezése esetén tűnt ki, márpedig az 1500 márkába
kerülő hardtop a 300 SL egyik legkeresettebb extrafelszerelése volt. Alapra a
300 SL-t egy könnyen nyíló, az ülések mögötti fedél alá süllyeszthető
vászontető védte az időjárás viszontagságaival szemben, amely a fém tető
alkalmazásával akár el is hagyható volt.
Hat éves gyártási periódusa alatt - 1957-től 1963-ig - 1858 roadster gördült le
a szerelősorról, az utolsó példány gyártására februárban került sor
Sindelfingenben. Ezzel lezárult az első SL-modell korszaka, és egyben az
autógyártás egy fejezete is. A 300 SL roadster a Mercedes-Benz utolsó, különálló
alvázkerettel rendelkező személyautója volt.
