Ha elszabadul a pokol... - Lexus IS F

...a jobb lábam felelős érte! Mert a jobb lábam ebben a pillanatban félelmetes erő birtokosa, ég és föld, illetve az utak királya, de ha úgy jobban tetszik, a pokol karmestere! A poklot pedig ezúttal egy Lexus IS F testesíti meg!

A fordulatszámmérő mutatója alig valamivel 4000-es fordulatszám alatt „pihen". Az automata sebességváltó karja D-ben, jobb lábam pedig némileg feszülten, némileg megilletődötten a gázpedálon. Hiába, nem szokta meg, hogy 423 ördögi ló figyelje minden mozdulatát, csak arra várva, hogy elszabadulhassanak. Mégis most azt az alkalmas útszakaszt, azt a hosszú egyenest keresi, várja és reméli, ahol parancsot adhat. S végre ilyen következik, kiadja az utasítást, nem habozik! Ahogy a pokol ménese sem, elemi erővel indul előre, a gyorsulás félelmetes, én a kormányba, mellettem ülő kollégám pedig a két karfába kapaszkodik. Hihetetlen, leírhatatlan élmény, ahogy a sebesség rohamosan nő, a váltó nyolc fokozata pillanatok alatt elfogy, a gyorsuláshoz rendelkezésre álló hely szintén, csak az öt literes V8-as motor ereje nem csökken. Hangja közben hátborzongató, szavakkal visszaadhatatlan, vérbeli túraautók üvöltenek így, nem közúti limuzinok. A sebességmutató pedig már messze olyan értéket mutat, hogy jogsim ugrott, pénztárcám meg apad rendesen, a Lexus azonban nem akarja abbahagyni a rohanást. Csak az első kanyar szab neki gátat, jobb lábam a féken, az IS F megtorpan. Még mindig a fizika határait feszegető sebességgel abszolválja az ívet, aztán ismét a gázé a főszerep. Néhányszor muszáj még ezt eljátszani, hogy megnyugodjon a jobb lábam, és visszaálljon „normális", emberi léptékre. Ekkor az 505 Nm-nyi csúcsnyomatékot biztosító motor csendesebb üzemmódra vált, hangja távoli mély, morajlásnak tűnik, de még ilyenkor, alacsony fordulatszámon is brutálisan erős. Stabil futóműve egy-egy úthibán meglepően jóindulatúan robog keresztül, de csak azért, hogy aztán sűrű bordákon megmutathassa keménységét. A kormány sem csak kapaszkodásra szolgál, precíz ívek „rajzolhatók" vele, hajtási befolyások nélkül. Persze az autó mozgását kikapcsolható ESP felügyeli, én nem mertem, jobb lábam felett így folyamatosan ott lebegett az elektronikus kontroll. Most van idő a kormány mögötti váltófülek kipróbálására is, a jobb felfelé, a bal lefelé kapcsol, jó játék, ám el kell ismernem, hogy kemény gyorsulásnál az automata sokkal ügyesebben dolgozik nálam. Végre körbenézek az utastérben is, bár a kabin kialakítása a motor, futómű, fék ismeretében teljesen lényegtelen szempont is lehetne. Egyedül talán a kiválóan tartó, kifejezetten magas háttámlájú vezetőülést és a 300 km/h-ig kalibrált kilométerórát hiányolnám, de egyébként lehetne kopogós műanyag a műszerfal, gagyi kárpit az ajtókon, az sem érdekelne. Hogy mégsem ilyen a Lexus IS F, az már csak hab a tortán, a motorhoz hasonlóan szintén a fülünket kényezteti a Mark & Lewinson hi-fi, a színes navi Európában kiválóan, Magyarországon kevésbé jól használható, a klíma pedig finoman állítható. Hogy nincs hátul külön hőmérséklet-szabályozás, levegőnyílás, vagy hogy a kategória átlagánál szűkebb a Lexus, hát istenem, abszolút lényegtelen. Kárpótol érte bőven más... Így a Lexus külseje, karosszériája is. Alapra szép, de így felspoilerezve igazi japán mestermunka, hibátlan remekmű. A széles sárvédők , a ferdén elrendezett dupla kipufogócsövek és az agresszív spoilerek egyébként azonnal elárulják az IS F egyéniségét, kiemelkedően szép részlet az első kerék mögötti levegőnyílás. A 19 colos felnik sem éppen csúnyák, nagyságukat a peres gumik, színüket a karosszéria fehér fényezése hangsúlyozza.

A dízel IS-t utáltam! Lassú, hangos és szűk volt az elvárásaimhoz és egy prémiumautóhoz képest! Az IS F ellenben a legmerészebb álmaimat testesíti meg, olykor kellemes utazóautó - némileg kemény futóművel -, olykor pedig valódi versenyautó - hihetetlenül orgánumú V8-assal. Kicsit félelmetes, de vezetése óta a jobb lábam róla álmodik, s még az sem érdekli, hogy miatta a pokolra kerülhet!