Persze csakis tűzpiros színben venném meg, mert egy
Ferrari úgy az igazi! A hosszú szállítási időt a prospektus alapos
tanulmányozásával tölteném, betűről-betűre megtanulva a leendő autóm
paramétereit. A házi tesztpályáról elnevezett olasz paripa csodálatra méltó
génekkel rendelkezik, a hosszú motorháztető alatt az Enzóból származó V12-es
erőforrás lapul, melynek hengerűrtartalma 5999 cm
3 , teljesítménye
pedig 620 lóerő. Jelenleg ez a legerősebb közúti Ferrari, gyorsulásával és végsebességével csak
a Lambók és a Porsche Turbók vehetik fel a versenyt.
Miután megkapnám a várva-várt autót, biztos, hogy napokig csak a formájában
gyönyörködnék. Csodálatos vonalait a Pininfarina-stúdióban rajzolták meg, úgy,
hogy aztán autórajongók milliói álmodozzanak róla. Egyszerűen nehéz betelni a
karosszériájával, végigfuttatva rajta tekintetünket, mindig feltűnik egy-egy
újabb szívmelengető részlet. Az 599 GTB Fiorano születése előtt rengeteg időt
töltött el a szélcsatornában, ezért nemcsak szép, hanem aerodinamikus is, a légellenállási
együtthatója (Cd értéke) 0.336. A profeszionálisan kiképzett első és oldalsó
légterelők emellett részt vesznek a motor és a fékrendszer hűtésében is, a
Forma 1-ből kölcsönzött hátsó diffúzornak pedig a Ferrari stabilitásában van
nagy szerepe.
Az ajtókat felnyitva beülnék a bőrrel bevont sportülésbe, és hosszan élvezném
azt az utolérhetetlen érzést, amit csak egy Ferrari volánja mögött érez az
ember. Először csak félve merném végigsimítani a bőrkormányt, elforgatni a
manettinót, majd megnyomni az „engine start" gombot.
A 103 lóerő/liter fajlagos teljesítményű V12-es egyedi „muzsikával" kelne
életre, külön mérnökcsoport hangolta a motor és a kipufogó rendszer zenekarát.
Innentől kezdve viszont már csak a bátorságom és a forgalom szabna gátat a száguldásnak,
jó esetben a Fiorano 3,7 másodperc alatt eléri álló helyzetből a 100 km/h-s
határt, végsebessége pedig 330 km/h. A gyorsulást a kezdeti ügyetlenségem,
idegességem sem zavarná különösebben, mivel a váltó automata - a fel- és
leváltáshoz csak a kormány mögötti füleket kell meghúzni, és a piros mező is
nyomon követhető a volánon -, a kapcsolási idő pedig a Forma 1-es kocsikéhoz
hasonlóan rövid.
Testem eközben jócskán belesimulna a szénszálbetétes sportülésekbe, a
biztonsági öv pedig szorosan tartana, amikor a CCM (Carbon Ceramic Material)
fékek az aszfaltba harapnak. Olyan apróságok fel sem tűnnének számomra, hogy
hi-fi is van a Ferrariban, de a 330 literes csomagtartó sem hatna meg
különösebben. (Bár azért nem árt, hogy van!) Egy-egy forszírozott menet után
viszont hálával gondolnék azoknak a mérnökökre, akik az ideális
súlyelosztásért, az alacsony súlypontért és a hibátlan futóműért voltak
felelősek, aminek köszönhetően valószínűleg nem csak Schumacher-kvalitású
pilóták vezethetik a Ferrarit.
A gondtalan autózás után letörölgetném, gyönyörködnék benne, majd a következő
napi, élvezetes autózásra gondolnék. Sajnos azonban mindez egyelőre álom, ezen a héten sem nyertem, de
azért nem csüggedek, és ezen a héten is adok fel lottót.
