Haver! Ez egy Mustang-evő! - A nagy Camaro sztori 1. rész

Egyesek szerint semmit nem jelent! Más, neves Chevrolet-kutatók azt bizonyították, hogy a francia szleng szótárban „barát, cimbora, haver" jelentéssel bír! De szerintem mindkét csoport tévedett vagy legalábbis egy kicsit melléfogott. Mert beavatottak egy titkos társasága szerint a Camaro egy kicsi, csúnya, gonosz állat, amely Mustangokat eszik! Én márpedig nekik hiszek!

Ennek a kocsinak, pony-carnak ugyanis nem volt más célja, mint alázni a vadlovakat. Arra készült, arra született, hogy elkapja, megrágja, majd megegye a Ford Mustangokat „reggelire". Mert így mentek akkoriban a dolgok a Chevrolet és a Ford között, nem is oly rég, 1966-ban.

Egészen pontosan szeptember 26-án mutatkozott be a Mustang-evő Camaro, amely kísértetiesen hasonló koncepció alapján készült, mint a Ford „pony carja". Míg utóbbi a kompakt Falconra épült, addig a Camaro az ugyanabban a méretosztályban induló 68-as Chevy Novára. A GM vadonatúj, hátsókerékhajtású F-platformjára kétajtós, 2+2 üléses kocsiszekrény került, kupé vagy kabrió kialakításban. A kocsi semmilyen különleges műszaki megoldással nem büszkélkedhetett, felépítése megfelelt a kor színvonalának: négy dobfék, szervokormány és háromfokozatú manuális váltó várt a pilótára.

Na, meg 230 cubic-inch-es (3,8 literes), hathengeres motor, mely kemény 140 lóerőt tudott. Ezáltal már az alap, 2446 dollárba kerülő Camaro is szikár és agresszív autó volt, ahogy a „convertible" változat szintén. Az emberek főként mégis az RS - Rally Sport - és az SS - Super Sport - csomagokkal felvértezett kiadásokat választották, melyekhez még nagyobb, még erősebb motorok kapcsolódtak. A 4 literes (250 cubic inch) hathengeres például már 155 lóerőt adott, de a V8-asokhoz képest persze erősen „kismiska" volt. Hengerűrtartalomtól és a karburátorok számától függően 210-től 375 lóerőig terjedt a teljesítménypaletta, ezeket az erőforrásokat akár már négyes manuális, vagy két- (Powerglide) illetve háromfokozatú (Turbobydramatic) automata váltóval is rendelhették a vásárlók.

S, hogy mit tudtak ezek az autók az aszfalton?! Hát, az amerikai Car Life magazin munkatársai 15,8 másodperc alatt teljesítették a negyedmérföldes távot, míg a Motor Trendes kollégák ennél is rövidebb idő alatt felgyorsultak 90 mérföld/órára. Nem csoda, hogy a legendás Indianapolis 500 futam rendezői is felvezetőautónak választották, melynek tiszteletére megjelent az ikonikus Z28 verzió - 290 lovas 5 literes motorral.

A Chevrolet persze nem állt le a kocsi fejlesztésével, az akkori szokásoknak megfelelően évről évről „tuningolta" a nép kedvencét. Új hátsó felfüggesztés, új karosszériaelem vagy éppen hűtőmaszk jelezte az aktuális modellváltást, persze ezek során az erőforrások sem maradtak érintetlenül. A 69-es év az addigi legjobbnak bizonyult a Camaro történetében, a 200 és 255 lóerős motorok még több vonzerőt biztosítottak a Mustang-verő számára. Opcióként pedig akár négy tárcsafék is a Camaro rendelkezésére állt.

A második generáció 1970-ben jelent meg, s jóval hosszabb életűnek bizonyult, mint az első. Összesen 12 évig gyártották a Ferrarik által inspirált, nagyobb, nehezebb és jobban motorizált nemzedéket. Még mindig a Novára épült, ám a komolyabb teljesítmény, jobb vezethetőség érdekében számos módosítást eszközöltek rajta. Ezúttal alapmotorként a 155 lovas, 4 literes hathengeres szolgált, a következő lépcsőfokot azonban már egy V8-as jelentette, mégpedig a 200 tagú ménessel bíró 5 literes (307 cibic-inch).Aztán következett a 250 és a 300 lovas, a csúcson viszont a 350 vagy 375 lóerős „big-block" állt.

Kabrióként ugyan a továbbiakban nem lehetett megrendelni a Camarót, de maradtak az SS, RS és Z/28-as verziók, amelyek akár 5,8 másodperc alatt felgyorsultak 60 mérföld/órára. Ugyanakkor a stílusbeli váltásnak és az amerikai emberek ízlésnek köszönhetően ezek a modellek is komfortosabbá váltak, a szélesebb hátsó ajtókon keresztül könnyebb volt a beszállás, az új tetőkárpit hangelnyelő szigetelést kapott, a légkondicionáló és a dohányzószett pedig az alapfelszereltség részét képezte. Kívülről a kocsit oldalanként különálló lökhárító védte, a hátsó lámpák pedig a nagy testvért, vagyis a Corvette-t idézték.

A külső és a motorok teljesítménye, hengerűrtartalma még mindig évről-évre változott, a rajongók igényelték az újdonságokat, egyre több lóerőt és egyre jobb kezelhetőséget követeltek a javuló kényelem mellett.1976-tól például már a tempomat is az alapfelszereltség részét képezi, így nem csoda, hogy 1977-ben végre a Camaro legyőzi a Mustangot, közel 30 ezer darabbal több fogy belőle.

1978-ban aztán vadonatúj orrot kap a Camaro, melynek legfőbb jellemzője, hogy nagy műanyag lökhárítója van. És megérkezik a disco-változat is, a legújabb Z/28-as formájában Nem csoda, hogy a következő két évben olyan népszerű a 2+2 üléses Chevy, mint még soha. A T-top tető és az áttervezett műszerfal szintén hozzájárul a sikerhez, hogy aztán az olajválság majdhogynem keresztbe törje a Camaro karrierjét. Az emelkedő üzemanyagárak bizony alaposan átalakították a motorkínálatot, szégyenszemre 110 és 115 lóerős V6-ossal is meg lehetett rendelni az izomautót. Hamarosan jön a harmadik generáció, immár RS kiadás nélkül!