Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Magazin arrow Teszt arrow Hiba nélkül - Volvo XC70 D5 Summum
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
Genf 2010 - Nulladik nap
Peugeot BB1 - Mi ez?
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






Hirdetés

kgfb kalkulátor 2010

Hiba nélkül - Volvo XC70 D5 Summum

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2007. november 15. csütörtök 13:38
Gárdony?! - taposok bele csodálkozva a fékbe a településtábla láttán! Eredetileg csak az XC70-est akartam lefotózni valahol a közelben, de aztán sikerült jó messzire elkalandoznom. Hiába, az előre kigondolt ötleteim sorra csődöt mondtak: az egyik egy szeméttől túlcsorduló kuka, a másik a nap béna állása, a következő pedig „kitudjamimiatt" esett kútba. Lehet, hogy nem is a helyszínekkel volt a gond, csak a XC70-es ejtett rabul?


Érdekes feltevés! Különösen azért, mert autóvásárlás esetén első körben nem a Volvo jutna eszembe. Vegyék csak olyanok, akik a T6-os S80-assal is képesek 90-nel cammogni! 272 lóval! Hű! A gondolattól is kiráz a hideg! Aztán, ha mégis egy Volvo közelébe jutok, akkor engem is megragad a skandináv márka - teljesen egyedi - varázsa.

Aztán meg, valahogy én is lenyugszom tőlük! A legújabb XC70-es esetében is ez történt! Pedig kívülről semmi különös. Szép, szép, de engem igazán csak az olasz formák hoznak lázba. Azt azonban el kell ismernem, hogy a terepes kiegészítők jól állnak a V70 kombinak, a Cross Country igazán férfias jelenség. Nem agresszív, ugyanakkor süt róla a magabiztosság, az energikusság, szóval nem kizárólag az amerikai családanyák gyerekszállító autója. Szemből - talán - neki van a legegyedibb Volvo-arca, az alsó műanyag védőelemek, a kiemelt ködlámpák tekintélyt kölcsönöznek számára, de a hosszú karosszériája és a megemelt építése sem engedi eltűnni a tömegben.
Hát, ha a svéd szabadidő-kombi külsejére azt mertem mondani, hogy semmi különös, akkor a belseje láttán egyértelműen lelkendeznem kell. Gyönyörű, gyönyörű, és még egyszer is gyönyörű. Valójában a Volvo-belsőkkel eddig is teljes mértékben ki voltam békülve, de ez a kialakítás - a színösszeállítástól kezdve, az anyagválasztáson, a kényelmen át, egészen az ergonómiáig bezárólag - egyszerűen tökéletes. A legjobban a fabetét tetszett, utoljára a Lancia Thesisben volt ennyire perfekt, nem giccses, nem erőszakolt, csak úgy önmagában szép. Ugyanígy nincs hiba a műszerfalban, modernek a digitális kijelzőket rejtő kerek műszerek, szellemes és magától értetődő a sokgombos középkonzol, s a bőr ülések kivitele sem lehetne precízebb.

Ebben a méretosztályban már rakodóhelyekből is akad bőségesen - igaz, közben az S40-esben is kijavították ezt a hibát -, csak a lebegő középkonzol meghosszabításaként rendelkezésre áll két, jól kihasználható rekesz, a legtöbb holmit mégis a csomagtartó képes elnyelni. 575 literes, 1600 literig bővíthető, síkokkal határolt, jól használható raktér, kutyaszállító ráccsal és még sok más egyéb extrával. Visszatérve - még egy szó erejéig - az utastérhez, a helykínálat négy ember számára hasonlóan pazar, mint a Summum kivitelű tesztautó felszereltsége. Egyedül az aktív futóműre vagy a Nivomat szintszabályozásra lettem volna még kíváncsi, de ne legyen az ember telhetetlen.

Az XC70-es motorterében egy régi ismerőst üdvözölhettem, a D5-ös erőforrás ráadásul ezúttal egy hatos automata váltóval párosult. Többször, több tesztben méltattam már korábban az öthengeres dízel képességeit, természetesen most is tudása legjavát nyújtotta. A 185 lóerő és a 2000-es fordulatszámnál rendelkezésre álló 400 Nm-nyi nyomaték fölényesen mozgatja a testes karosszériát, alul sincs jelentős homályzónája, s a pörgetést is tisztességesen tűri. Azonban abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy a gyári adatokban rejlő képességek (gyorsulás 0-100 km/h: 9,6 szekundum, végsebesség: 210 km/h) soha nem lesznek ezzel az autóval kihasználva, valamiért tényleg nem illik a száguldozás a Volvo-imázsához. Pedig a futómű immár bírná a strapát, nyomát sem mutatja az elődje ingatagságának, már nemcsak az egyenesekben, hanem végre a kanyarokban is gyors az XC70-es.

Ráadásul a gázadást diszkrét, kellemes tónusú morgás kíséri, ami nagy szó egy dízel esetében. Az automata váltó gyakorlatilag észrevétlenül teszi a dolgát, ezért a kézi üzemmódja fölösleges, használatát semmi nem indokolja. A kormány, a pedálok, a fékek működése ideális az autó teljesítményéhez mérten, a 7 literes átlagfogyasztás pedig kifejezetten csekély. Bevallom, kemény terepen nem hajtottam meg a Volvót, igaz, hosszú tengelytávja erre nem is teszi alkalmassá. Erdőbe a hibátlan fényezése miatt féltem kivinni, de földúton, mezőn erőlködés és karosszéria-nyöszörgések nélkül haladt az XC70. Összkerékhajtása így inkább télen lenne értékelhető, amikor egyértelműen biztonságosabbá teszi a vezetést.
A nyugaton családi autóként használt Cross Country ára - 13 millió 20 ezer forint - miatt Magyarországon főleg cégautóként fog szolgálni, pedig talán kevesebb baleset lenne az utakon, ha mindenki Volvóval járna.

 

Utolsó frissités ( 2008. szeptember 25. csütörtök 10:15 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum