Regisztráció     Kezdőlapom!         
Főoldal arrow Magazin arrow Teszt arrow Hiba nélkül - Volvo XC70 D5 Summum
Főmenü
Főoldal
Magazin
Sport
Katalógus
Használtautók
Galéria
Videótár
Linkek
Hírlevél archívum
Elérhetőségeink
Listázó
Keresés
Videók
Jogi tanácsok
Nyereményjáték
Magazin
Hírek
Bemutató
Teszt
Történelem
Kiemelt oldalak
Genf 2010 - Nulladik nap
Peugeot BB1 - Mi ez?
Mítoszok földjén - Ferrari Múzeum
RSS
feed image
Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!






Hirdetés

kgfb kalkulátor 2010

Hiba nélkül - Volvo XC70 D5 Summum

PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2007. november 15. csütörtök 13:38
Gárdony?! - taposok bele csodálkozva a fékbe a településtábla láttán! Eredetileg csak az XC70-est akartam lefotózni valahol a közelben, de aztán sikerült jó messzire elkalandoznom. Hiába, az előre kigondolt ötleteim sorra csődöt mondtak: az egyik egy szeméttől túlcsorduló kuka, a másik a nap béna állása, a következő pedig „kitudjamimiatt" esett kútba. Lehet, hogy nem is a helyszínekkel volt a gond, csak a XC70-es ejtett rabul?


Érdekes feltevés! Különösen azért, mert autóvásárlás esetén első körben nem a Volvo jutna eszembe. Vegyék csak olyanok, akik a T6-os S80-assal is képesek 90-nel cammogni! 272 lóval! Hű! A gondolattól is kiráz a hideg! Aztán, ha mégis egy Volvo közelébe jutok, akkor engem is megragad a skandináv márka - teljesen egyedi - varázsa.

Aztán meg, valahogy én is lenyugszom tőlük! A legújabb XC70-es esetében is ez történt! Pedig kívülről semmi különös. Szép, szép, de engem igazán csak az olasz formák hoznak lázba. Azt azonban el kell ismernem, hogy a terepes kiegészítők jól állnak a V70 kombinak, a Cross Country igazán férfias jelenség. Nem agresszív, ugyanakkor süt róla a magabiztosság, az energikusság, szóval nem kizárólag az amerikai családanyák gyerekszállító autója. Szemből - talán - neki van a legegyedibb Volvo-arca, az alsó műanyag védőelemek, a kiemelt ködlámpák tekintélyt kölcsönöznek számára, de a hosszú karosszériája és a megemelt építése sem engedi eltűnni a tömegben.
Hát, ha a svéd szabadidő-kombi külsejére azt mertem mondani, hogy semmi különös, akkor a belseje láttán egyértelműen lelkendeznem kell. Gyönyörű, gyönyörű, és még egyszer is gyönyörű. Valójában a Volvo-belsőkkel eddig is teljes mértékben ki voltam békülve, de ez a kialakítás - a színösszeállítástól kezdve, az anyagválasztáson, a kényelmen át, egészen az ergonómiáig bezárólag - egyszerűen tökéletes. A legjobban a fabetét tetszett, utoljára a Lancia Thesisben volt ennyire perfekt, nem giccses, nem erőszakolt, csak úgy önmagában szép. Ugyanígy nincs hiba a műszerfalban, modernek a digitális kijelzőket rejtő kerek műszerek, szellemes és magától értetődő a sokgombos középkonzol, s a bőr ülések kivitele sem lehetne precízebb.

Ebben a méretosztályban már rakodóhelyekből is akad bőségesen - igaz, közben az S40-esben is kijavították ezt a hibát -, csak a lebegő középkonzol meghosszabításaként rendelkezésre áll két, jól kihasználható rekesz, a legtöbb holmit mégis a csomagtartó képes elnyelni. 575 literes, 1600 literig bővíthető, síkokkal határolt, jól használható raktér, kutyaszállító ráccsal és még sok más egyéb extrával. Visszatérve - még egy szó erejéig - az utastérhez, a helykínálat négy ember számára hasonlóan pazar, mint a Summum kivitelű tesztautó felszereltsége. Egyedül az aktív futóműre vagy a Nivomat szintszabályozásra lettem volna még kíváncsi, de ne legyen az ember telhetetlen.

Az XC70-es motorterében egy régi ismerőst üdvözölhettem, a D5-ös erőforrás ráadásul ezúttal egy hatos automata váltóval párosult. Többször, több tesztben méltattam már korábban az öthengeres dízel képességeit, természetesen most is tudása legjavát nyújtotta. A 185 lóerő és a 2000-es fordulatszámnál rendelkezésre álló 400 Nm-nyi nyomaték fölényesen mozgatja a testes karosszériát, alul sincs jelentős homályzónája, s a pörgetést is tisztességesen tűri. Azonban abban majdnem teljesen biztos vagyok, hogy a gyári adatokban rejlő képességek (gyorsulás 0-100 km/h: 9,6 szekundum, végsebesség: 210 km/h) soha nem lesznek ezzel az autóval kihasználva, valamiért tényleg nem illik a száguldozás a Volvo-imázsához. Pedig a futómű immár bírná a strapát, nyomát sem mutatja az elődje ingatagságának, már nemcsak az egyenesekben, hanem végre a kanyarokban is gyors az XC70-es.

Ráadásul a gázadást diszkrét, kellemes tónusú morgás kíséri, ami nagy szó egy dízel esetében. Az automata váltó gyakorlatilag észrevétlenül teszi a dolgát, ezért a kézi üzemmódja fölösleges, használatát semmi nem indokolja. A kormány, a pedálok, a fékek működése ideális az autó teljesítményéhez mérten, a 7 literes átlagfogyasztás pedig kifejezetten csekély. Bevallom, kemény terepen nem hajtottam meg a Volvót, igaz, hosszú tengelytávja erre nem is teszi alkalmassá. Erdőbe a hibátlan fényezése miatt féltem kivinni, de földúton, mezőn erőlködés és karosszéria-nyöszörgések nélkül haladt az XC70. Összkerékhajtása így inkább télen lenne értékelhető, amikor egyértelműen biztonságosabbá teszi a vezetést.
A nyugaton családi autóként használt Cross Country ára - 13 millió 20 ezer forint - miatt Magyarországon főleg cégautóként fog szolgálni, pedig talán kevesebb baleset lenne az utakon, ha mindenki Volvóval járna.

 

Utolsó frissités ( 2008. szeptember 25. csütörtök 10:15 )
 
< Előző   Következő >


Copyright (C)2005-2007 Autós Világ I Médiaajánlat I Impresszum