Hű, de rég „teszteltünk” már, ideje nyeregbe pattanni, akarom mondani beülni a volán mögé, és adni egy kövér gázfröccsöt. Máris támadásba lendül a Honda CR-Z!
 
Méghozzá milyen kormány mögé! Persze, persze, hogy kerek, de
körülbelül millió gomb van rajta, mögötte pedig a látvány... még durvább! Ha a
Civic vagy az Insight műszerfala űrhajós, akkor a CR-Z-é „űrhajós a köbön".
Először is adott egy kerek műszer, melynek peremén a fordulatszámmérő mutatója
szaladgál, középütt pedig a digitális sebességmérő számjegyei pörögnek - a
gázpedál állásától függően - hol lassabban, hol villámgyorsan. Kétoldalt mellette
rengeteg információ: pillanatnyi fogyasztás, üzemanyag-mennyisége váltás idejét
jelző nyilacskák, mindez vízszintes sávokra osztva és alapra techno-kék
háttérvilágítással. De csak alapra!
 
Mert a kormánytól balra akad még három - Sport, Normal, Econ - gomb, a
pontosság kedvéért muszáj hozzátennem, hogy amúgy több is, de most csak ezek érdekelnek
minket, melyek megbolondítják a műszerfalat, sőt, mi több az egész CR-Z-t. Megbolondítják
és „kiszínezik", felpörgetik vagy lelassítják, mikor, mihez van éppen kedve a
pilótának.
Econ módban például a műszerfal átmegy zöldbe, az autó pedig lelkes
környezetvédőbe. Az 1,5 literes benzin- és a 10 kW-os villanymotor együttese azonnal
elkezd akut lóerőhiánnyal küzdeni, olyannyira, hogy a CR-Z szinte akkor is
lassul, mikor tövig nyomjuk a gázpedált. Na, azért ez erős túlzás, az viszont
nem, hogy ilyenkor alig kér enni a hibrid rendszer, átalakul éhezőművésszé, a
pillanatnyi fogyasztásmérő pedig hihetetlen adatokkal bombáz minket. Csak
előzni ne kelljen!
Ha mégis kell, váltsunk, egyetlen gombnyomás csupán, aztán Sport módban
hirtelen minden felgyorsul, hol van már a nagypapás üzemmód: élénk a gázreakció,
vígan pörög a benzinmotor, besegít neki a villany is. Végre igazi Hondában
ülünk, csak pörög és pörög, van elég kraft és nyomaték, el sem hiszem, hogy az
összteljesítmény csak 124 lóerő. Simán hozza a sportkocsi-érzést, üvölt és
gyorsul rendesen, egyszerűen vétek hatezerötszázas fordulatszám előtt a
váltókarhoz nyúlni. Ebből már kiderül, hogy hibrid létére a CR-Z kéziváltós,
tévedés ne essék, régen is volt ilyen, de ez már hatfokozatú, s jó fogású, prímán
kapcsolható. A futómű szintén teszi a dolgát, hangolása méltó az IMA sportos
előadásához, bátran, stabilan veszi a kanyarokat, a magabiztos viselkedéshez
persze nyilván az alacsony építésmód és a közvetlen kormány is hozzájárul.
Normál módban inkább a finoman működő volán, valamint a három pedál szerepe
értékelődik föl, pont olyanok, mint a Civic-ben, így a CR-Z lehetne akár
ideális női autó. Hogy mégsem az, arról a férfiak gondoskodnak majd, tuti, hogy
előbb-utóbb kölcsönkérik. Egyébként a futómű még rossz úton sem betonkemény, a
motorhang visszafogott, ugyanakkor a teljesítmény minden forgalmi szituációban
elegendő. A végeredményül kapott 6,3-as átlagfogyasztás kapcsán meg csak lelkendezni
lehet, a remek érték a start-stop rendszernek is köszönhető.
Ezzel még közel sincs vége a tesztnek, feltétlenül szólnom kell még az
utastérről, többek között méltánytalan lenne megfeledkezni a sportosan alacsony
üléspozícióról, a remekül tartó oldaltámaszoktól, a szépen szóló hifiről és a
hangulatvilágításról. Villámgyorsan elfelejteném viszont a két hátsó ülést, szükségnek
is kevesek, maximum kínzóeszköznek jók, fejet levágni, lábat szintén, gerincet
meg kettétörni - holott egyetlen Hungaroring-Hungária körút távot kellett
leküzdenem hátul.
Végül a kilátást akadályozó hátsó szélvédőt is dobnám, ha nem nézne ki olyan
fene jól tőle a CR-Z, ezért inkább kibírjuk valahogy a parkolóradarral és a két
tükörrel. Éljen a design, s éljen a CR-Z, mert iszonyú vagány! Na ja, ilyen
felmenőkkel könnyű: hány és hány fiatal álomautója volt a korábbi generáció! És
szó se róla, van hasonlóság a nemzedékek között, igaz, a lapos orr, a
folyamatosan lejtő tetővonal, a rövid far bármelyik sportkocsi becsületéra
válna.
Ám nemcsak ettől nagy a Honda CR-Z, hanem mert sikerül neki a lehetetlen,
összeegyezteti az összeegyeztethetetlent, kibékíti a kibékíthetetlent. Hibrid
sportkocsi?! Igen! Én már elhiszem! Hat és félmillióért vihető haza.
|
