Egyszer már sikerült a Hondának: a CR-Z szellemi
elődje, az 1983-tól 1991-ig CR-X, majd 1992-től 1997-ig Civic de Sol néven
futott kis sportkupé nagyszámú és elhívatott rajongótábort gyűjtött maga köré.
Mi több az autós újságírók is nagyra értékelték, az amerikai Motor Trend's
magazin 1990-ben a Millenium import autójának választották, senkit nem
érdekelt, hogy csak 1,3-as, 1,5-ös, 1,6-os szív dobog benne.
Ezúttal még segítsége is van az új fejlesztésű, négyhengeres benzinesnek, ami
Európában most először mutatkozik be. A fordulatszámot igencsak kedvelő,
harapós természetű erőforrást egy 78 Nm nyomatékot és 14 lóerős teljesítményt
leadó villanymotor támogatja, amely a benzines aggregát és a váltómű között
kapott helyet. Így az IMA párhuzamos hibridrendszer együttes csúcsteljesítménye
és nyomatéka 124 lóerő, illetve 174 Nm, ami a 1,8-as Civic hasonló paraméterinek
felel meg.
A pörgős CR-Z egyébként már alacsony fordulatszámon is elemében van, a
nyomatékcsúcs már 1500-as fordulaton jelentkezik, ugyanakkor a pilóta
lehetőségeit szélesíti a CR-Z háromféle üzemmódot kínáló hajtási rendszere.
Tulajdonképpen háromféle - gazdaságos, sportos, normál - stílus közül
választhat a vezető, mindegyiknél mások a motor gázreakciói, változik a
kormányzás jellege, az alapjárati leállítás működése, a klímaberendezés
használata, valamint az IMA rendszer támogatása. Újdonság, hogy a hibrid
rendszerhez hatfokozatú manuális váltó és sportos hangú kipufogó kapcsolódik.
Eközben az átlagfogyasztás - ahogy már volt róla szó - 5 liter, a CO2 kibocsáts
117 g/km.
Nyerő, akárcsak a CR-Z formája, az egy lendülettel meghúzott ék alak igencsak
sportos. Mivel a motorháztető alacsony, a nyomtáv széles, ezért az autó
kiállása határozottan atletikus, a domború formák pedig kiemelik a kis kupé
izomzatát. A mélyen meghúzott, döntött tetővonal, illetve a meredeken lecsapott
hátfal olyan formai elem, amely több jelenlegi és korábbi Hondát is jellemez.
Ennek a kialakításnak köszönhetően az autó minimális örvénylést kelt, vagyis
tovább csökken a fogyasztás és az emisszió. Az európai modellek kiváltsága
viszont csak a nyolc LED-ből álló nappali menetfény - ez az első alkalom, hogy
egy sorozatgyártású Hondán nappali menetfény működik -, s szintén
kontinens-specifikus a első ködlámpa megjelenése is.
Az unióban a CR-Z 2+2 üléses elrendezést kap, így a hátsó üléssorban a rövidebb
utakon kistermetű felnőttek vagy hosszabb utakon gyerekek is utazhatnak. A
belső elrendezés, legalábbis a műszerfal a rokon Insightra emlékeztet, még
mindig olyan, mint egy futurisztikus űrjármű.
A vezetési élmény kulcsfontosságú szempont volt a CR-Z tervezésekor, s a futómű
hangolása jelentős szerephez jutott az autó karakterének meghatározásában. A
padlólemez néhány komponense azonos az Insightéval, ám a tengelytáv, a nyomtáv
és a karosszéria rövidebb, s a futómű hangolása is új a CR-Z-n. Az új modellben
használt kovácsolt alumínium MacPherson rugóstagok könnyebbek, de erősebbek,
mint a családi változatban alkalmazott, sajtolt acélból készült darabok.
A vadonatúj Honda CR-Z világpremierjét Detroitban, az Észak-Amerikai Nemzetközi
Autókiállításon tartotta meg a vállalat, európai változata a 2010-es Genfi
Autószalonon mutatkozik be márciusban. Egyszer már sikerült, miért ne ismétlődne
meg a történelem újra
