Nem tudom, mi történt! Lenyomoztak a Hondánál, vagy
álmomban megvizsgált a japán gondolatrendőrség, tán már ismernek ennyire, vagy
egyszerűen ráhibáztak? Egy biztos, magam sem tudtam volna kitalálni jobbat!
És miben segít a Honda Insight, ez a hibrid elvű, guruló ázsiai csoda? Röviden
összefoglalva: a környezettudatos gondolkodásban. Mert nem pusztán az alacsony
fogyasztás, a visszafogott károsanyag-kibocsátás a lényege, az Ingiht - ezeken
felül - hatással lehet tulajdonosának a vezetési szokásaira, gondolkodására, s
egyben példát mutat másoknak: így is lehet!
Persze, van ebben egy kis túlzás, nem feltétlenül igaz az állításom, biztos
lesz olyan, aki azt mondja, mekkora blődség. S teljességgel hatástalan rá a
Honda. De a következőkben azért egy kicsit megmagyarázom a véleményemet.
Kezdjük rögtön a legfontosabbal: az Insight fedélzeti komputere 5,3 literes
átlagfogyasztást mutatott az egyhetes teszt végén. Nem rossz, de... Fényképészünk
1,2-es Fiat Puntója - a közlekedési szabályokat betartva és a klímát szigorúan
elzárva - sem fogyaszt többet, sőt majd' fél literrel kevesebbel is beéri! A
régi, literes Suzukija Swiftje pedig ehhez képest termelte a benzint. Akkor?
Hát, az Insight-ot nem a fotósunk vezette, hanem én, aki egy 170 lóerős Abarth
Stilo erejéhez vagyok szokva, és a körülmények is jelentősen mások voltak.
Többórás araszolás és ezerrel működő klíma a nap hevétől izzó dugóban,
előzgetés a 7-esen a Balatonig, Győr és Veszprém között pedig az Insight
erejének maradéktalan kihasználása, majd autópálya, szóval, minden, ami a való
életben előfordulhat.
És nyugodt „krujzolás", mert egy idő után egyre inkább odafigyeltem az űrhajós
műszerfal villogására. Miután megnyomtam ugyanis a kormánytól balra eső Econ
gombot, a műszerek karácsonyfaként kezdtek viselkedni, egyszer kékben, máskor
zöldben virítottak, a gázpedál és a hibrid-rendszer „állásától" függően. Közben
pedig a KVTR, a kis okos Környezettudatos Vezetést Támogató Rendszer az
átlagnál is takarékosabban gazdálkodott a benzinnel. Menetdinamikai visszaesés
azonban ilyenkor is csak a sport módhoz képest érezhető, de azt viszonylag
ritkán használtam. Mindjárt elárulom, hogy miért.
Az 1,3-as benzin és a 14 lóerős villanymotor teljesítménye enélkül is
kielégítő. Nem egy szélvész, nem egy gyorsulási bajnok az Insight, de amit tud,
azt folyamatosan, megszakítás nélkül produkálja. A CVT váltónak köszönhetően
nincsenek váltási szünetek, a fordulatszám alig emelkedik, a zajszint
elfogadható. Erősen a gázra taposva a kis hengerűrtartalmú, Atkinson-ciklusú
motor felvinnyog, a fordulatszámmérő mutatója kitáncol 5000 fölé, sott is
marad, amíg vissza nem veszünk a gázadásból. Piros lámpánál viszont leáll a
benzinmotor, de mivel ez hajtja a légkondi kompresszorát szükség esetén - a
féket tiposva is -újraindul. Sport állásban megszűnik ez a funkció, viszont
jóval zajosabb és csak minimálisan lesz virgoncabb a Honda. Ezért inkább marad
az Econ-mód, s magamat szórakoztatva figyelem, hogy meddig bírom zölden tartani
a „fényeket". Ezzel egyébként egyrészt csökkentem az Insight fogyasztását és a
környezet terhelését, óvom a pénztárcám tartalmát, másrészt könnyebb betartanom
a sebességhatárokat, így nyugodtabbá válik az utazás, s egyben a vezetési
stílusom.
A kormányzás a Priuséhoz hasonló steril érzetet nyújt, mintha semmi kapcsolat
nem lenne a kerekek és a volán között, ugyanakkor a hibrid Insight viselkedése
jóindulatú, kiegyensúlyozott. A hétfokozatú CVT váltó a kormány mögötti
fülekkel szintén kapcsolható, abszolút feleslegesen, egész héten
egyszer-kétszer nyúltam hozzá, csak próbaképpen.
Jóval többre értékeltem ennél, hogy a közel vízszintes hátsó ablak törlőlapátot
kapott, ha már nem könnyű kilátni rajta, legalább tisztítható. Az előbb
említett hátsó szélvédőben végződő, lendületes, már-már kupés tetőív a hátsó
fejteret csorbítja, de 175 centiig - vagyis nagy gyerekek esetében - nem lehet
gond. Egyébként a kabin kialakítása felettébb világos és barátságos, az ülések
elöl-hátul kényelmesek (kellően hosszúak és szélesek), és rendben van a
helykínálat - a korábban említett fejtér kivételével. A minőség kiváló, a
felhasznált anyagok néhol kisautósak. Külön öröm, hogy hátul teljesen sík a
padló (Jazz alapok), így a középső gyerek sem mostoha, s fejtámlából, övből
egyaránt jut neki (megfelelő). Miként rakodóhely, rekesz is van elég, zseb a
hátsó ajtókon, kartámaszban italtartó, mindenre gondoltak az Amerikában
iskolázott japán mérnökök.
A műszerfal és a középkonzol elrendezése elsőre kusza, de aztán „belejön" az
ember. Alul a fordulatszámmérő a volán karimája felett a digitális
sebességmérő, a klíma vezérlője pedig alig jobbra a kifejezetten tetszetős és
jófogású volántól. Erről amúgy sok minden vezérelhető, többek között a
tempomat, amely képes „önállóan" gyorsítani és lassítani egy emelkedően.
Bizony, megneveltem volna, ha értenék a „komputerek vagy elektronika titkos
nyelvén. A magasabb felszereltségi szint teljes, extrát venni hozzá lehetetlen,
egyedül a metálszín feláras. A csomagtartó a hátra beépített akkumulátorok ellenére
408 literes, ha a tartalmát letakarjuk a rólóval, akkor valamennyivel csökken a
kapacitása.
Az 5 millió 649 ezer forintért megvásárolható Honda Insight nem képes annyira
„látványosan" némán haladni, mint a legfőbb konkurense, a Toyota Prius.
Takarékosabb, nyugodtabb vezetési stílusomért viszont apró virágokkal jutalmaz
a műszerfalon minden út végén, én pedig a szokásosnál büszkébben nézhetek
embertársaim szemébe: betartottam a szabályokat és óvtam a környezetet. Persze,
egy Insighttal könnyebb jónak lenni!
